Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Siddharta
Kiadó: Nika Records
Megjelenés: 2015
Értékelés: 3.5/5
A Siddharta, a szlovén rock’n’roll színtér egyik legerősebb zenei húzóneve, 2015-öt újabb stúdióalbummal zárja. A júniusi közepén megjelent „Infra” után itt az „Ultra” is. Ahogy várható volt, az „Ultra” kicsit más lemez. Enyhe elmozdulást hoz a kísérletezés, a kifejezésmódok kipróbálása terén. Ami csak jó. Az önismétlés, főleg ha valaki gyakran ad ki új stúdióalbumot, könnyen zavaróvá válhat, és hosszú távon rombolja a zenekar művészi hitelét. A Siddharta tehát az új lemezzel elveti azokat a felvetéseket, hogy alkotói értelemben biztonságosan elhelyezkedett volna a pályája elején keményen kiharcolt népszerűség „kényelmében”.
Azt a pár újdonságot, amelyen érződik a kísérletezés íze, az album legelejére és legvégére tették, így azok is megnyugodhatnak, akik az új lemeztől is a klasszikus Siddharta valamiféle „távoli” hangulatát várják: a lemez magja a második és a nyolcadik szám között (ezeket is beleértve) egyszerűen megoldott, már bevált, ezért teljesen otthonosan csengő Siddharta-recept. Az „Ultra” sok mindenben követi az elődjét, az „Infrát”, ami teljesen logikus. A Siddharta még mindig nagyon hatékonyan űzi a megvesztegető hangulatok és a kifejezett zeneiség csábító kombinációjának mesterségét. Ezzel ismét tele vannak a refrének dallamai. A számok közül különösen a Nastalo bo hasonlít az „Infra” egyes pillanataihoz, a klasszikus Siddharta-hangulatot idézi, és az „Rh-” albumon is nagyon jól elférne. Következésképpen a Val 202 már tele van a számokkal.
A nyitó Volk o ovce, amelyben a zenekar a bevezető hangulat fokozatos felépítéséhez a rádiós Miha Šalehar narrációjának egy mintáját használta, mielőtt Tomi híres, vokálisan kísérletező „elvágott” stílusának tajtékzóan dühöngő diktátumában szétveti a számot, az album első érdekes húzása, amely sikeresen felkelti minden zenei kíváncsiskodó figyelmét, amint megpörgeti a lemezt. A nyitány helyén az album többi részéhez mérten a Terminal is megállná a helyét, amely „energetikailag közel áll hozzá”, és szintén rockosan lecsupaszított. A lemez másik érdekesebb pontja a kilencedik szám, az In Leviatation, amely sikeresen ötvözi a Siddharta-stílust a trance-es DJ-kedvelés elemeivel. A táncolhatóság és a kifejezett zeneiség jól összeállt. A szám gyenge pontja, hogy az angol szavak néha kevésbé sikerülten kerülnek bele a vezető vokál dallamába. Helyenként beszélek. Időnként a versszakokban. Az angol így vagy úgy sosem volt a Siddharta legjobb szövetségese. A tizedik szám címe Strele v maju, és még egy különleges vendéget csalogat az albumra, Damir Urbant. Amikor a Siddharta elindult a pályán, a Laufer már fennen emlékművet állított magának a halhatatlan örökzölddel, a Moja vodával, a felemelkedő Siddharta tagjai pedig valószínűleg akkoriban afféle példaképként tekintettek rájuk. A Strele v maju kifejezett sötétséget hoz, amely fölött a tipikus Siddhartára jellemző ünnepélyes-teátrális, merengő atmoszféra ível. Az érzéki vágyakozású vokális interpretációból, amiből az egész lemezen persze ismét bőven van, Urban és Tomi együttműködése mellett sem lesz semmilyen kifejezésbeli csúcspont. Az az érzésem, hogy Tomi hangja az egészhez teljesen elég, Urbané pedig, amely a produkcióban helyenként szándékosan el is takarja Tomiét, inkább fékezi, mint ösztönzi az atmoszférikus fejlődést egy egyébként minden szempontból jó, szlovén és horvát verseket vegyítő számon belül.
Szóval ismét egy tipikus Siddharta-albummal van dolgunk, ami azt jelenti, hogy a Siddharta nem vitte túlzásba az ötletbeli eltérést a lefektetett stílustól, és azt a néhány apró újítást úgy használták fel, hogy az új anyaggal megőrzik a megszerzett művészi érettséget, ami egyúttal a megkövetelt minőséget is tartja. Aranzsőri-produkciós értelemben persze. A zenekar tehát nem alszik a babérjain, és az „Ultra” hoz néhány érdekes új zenei-kreatív húzást, amelyeket a Siddharta rendkívül hatékonyan szőtt bele, illetve épített be a saját aranzsálásának és artizmusának védjegyébe. Az „Ultra” így az „Infra” kisöccse, aki ismét nagyon sikeresen állt lábra.
Felállás
Tomi M. – ének, gitár
Primož B. – gitár, vokál
Tomaž O. R. – billentyűk, vokál
Jani H. – basszusgitár, vokál
Boštjan M. – dob
Produkció
Dejan Radičevič
Számok listája
1. Volk Q Ovce
2. Premladi
3. Nastalo bo
4. Flip
5. Korakamo
6. Calvi
7. Dolga pot domov
8. Terminal
9. In Levitation (különleges vendég: Umek)
10. Strele v maju (különleges vendég: Damir Urban)
11. Road (bónuszszám – Siddharta Crew)
