Of Ghost and Gods

Szerző: Primož Novak

Előadó: Kataklysm
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: year_month
Játékidő: 45:56
Értékelés: 3.2/5

A kanadai Kataklysm rajongói csak örülhetnek, hogy a zenekar kétévente meglepi őket egy új albummal. A Kataklysm az elmúlt 20 évben ugyanis már egész 12 lemezt készített, és ezen a téren kétségkívül megállíthatatlannak tűnik. Akik viszont már a kilencvenes években elkezdték követni a bandát, azok a mostani albumoktól valószínűleg nem lehetnek elragadtatva. A zenekar ugyanis már régen felhagyott az igazi death metallal, amely a kanadai színtér másságát hangsúlyozta. A Kataklysm kereskedelmibb irányba fordult: több benne a dallamosság, a kiemelkedő refrén és a megszámlálhatatlan sing-a-long rész. Ennek köszönhetően a Kataklysm jobban meg is tölti a csarnokokat, és egyszerűen élvezi a hírnevét.

Az Of Ghost and Gods kapcsán újfent a valaha volt legjobb albumot várták. Most tényleg. Viccet félretéve. A zenekar ugyanis azt jelentette be, hogy minden szám egyformán jó, ezért mindegyikhez klipet is forgatott. Vagyis a bejelentések alapján egy új Master of Puppetsre vagy Reign in Bloodra számíthatunk.

De sajnos az igazság eléggé más. Már az első számmal, a Breaching the Asylummal egy elcsépelt, dallamos felvezetést és egy közhelyes versszak-riffet kapunk, amilyet valószínűleg már csak az Amon Amarth használna. A The Black Sheepben hasonló a helyzet, csak itt a zenekar még egy rövid breakdownt is bedob, amivel a Kataklysm az eredetiségből még többet veszít. Amerikaibban már nehezen szólhatna. Az album vége felé a dolgok ugyan kicsit javulnak, de komolyabb fordulat nincs. A dallamosság mellett a zenekar egy kicsit groove-osabbra is veszi a figurát, ami valamivel dinamikusabbá teszi a számokat. Egy-egy dal ráadásul a death metalosabb lüktetéssel is büszkélkedhet. A Marching Through Graveyardsban és a Hate Spiritben bebizonyosodik, hogy Jean-François Dagenais gitáros még képes death metal riffet írni. Ehhez valószínűleg Olivier Beaudoin dobos is hozzájárult, aki már az előző, Waiting for the End to Come című albumon kiváló pótlásnak bizonyult a legyengült Max Duhamel helyett, aki nem bírta tartani a tempót. Időnként mégis úgy tűnik, hogy a dobos a Kataklysm legizgalmasabb tagja, amikor meghallani a sebesség- és groove-érzékét.

Egy másik meglehetősen gyenge pont a szövegek lettek. Maurizio Iacono énekes kétségkívül érthető, de az érzelmes szövegei minden, csak nem eredetiek, hiszen az ilyen szövegek a metalcore zenekarokra jellemzőek. Néha már szinte furcsa, hogy nincsenek jelen az énekelt vokálok is.

A The World Is A Dying Insect című számmal záruló rész ígéretesen hat. A Kataklysm mindig is tudott inkább melankolikus jellegű dalokat írni. Most el kell ismerni, hogy ez sikerült nekik: érdekes szerkezettel és szomorkás dallamokkal. Sajnos a jó lezárás nem teszi jóvá a többi számot, amelyek tele vannak közhelyekkel, jellegtelenséggel és kiszámíthatósággal. A Kataklysmnak van ugyan jó receptje a közönség becserkészésére, de egyetlen dallam túlhangsúlyozásával az innovativitásuk egyszerűen felszívódik.

Sokat elárul maga a hangzás is. A Kataklysm az utóbbi albumokon neves producerekkel dolgozik együtt, akik sok mai fontos lemezen közreműködtek. A hangzásbeli tökéletességről ezúttal Andy Sneap gondoskodott, akire a zenekarnak évekkel ezelőtt még egyszerűen nem volt elég pénze, hogy megengedhesse magának.

Az albumok „gyártósoros” kiadása ritkán fizetődik ki. A Kataklysm esetében ez több mint nyilvánvalóan az igazi ötletek hiányán és a trendek túlzott követésén érződik. A Kataklysm valószínűleg nem fog csak úgy megállni, hogy aztán megfontoltabban álljon neki a dalszerzésnek. Jelenleg karrierje legnagyobb népszerűségét élvezi, amit átlagos albumokkal is megtarthat.

Felállás

Maurizio Iacono – ének

J-F Deganais – gitár

Stephane Barbe – basszusgitár

Oliver Beaudoin – dob

Produkció

J-F Deganais, Andy Sneap, Mark Lewis (ének)

Számlista