Szerző: Primož Novak
Előadó: Rivers of Nihil
Kiadó: Metal Blade Records
Megjelenés: year_month
Játékidő: 49:26
Értékelés: 4.5/5
Képzeld el, hogy a bolygónkat apokalipszis sújtja, amely a felszín nagy részét sivataggá változtatja, az emberiségből pedig csak egy kis töredék marad meg. Ilyen körülmények között nagyon nehéz volna túlélni, ráadásul kialakulna egy diktatórikus rendszer is, amely a Napba vetett hitre épülne. Csakhogy maga a diktatúra gyorsan kicsúszik az irányítás alól, és elszabadul a káosz. Hasonló koncepciókkal valószínűleg tele van a sci-fi irodalom, és zenét is rengeteget írtak már erre a témára. De ha a death metalra koncentrálunk, valószínűleg értelmetlen volna egyetlen sablonos death metal albumot összerakni hasonló dalokkal, és azt hinni, hogy ezzel elmeséltük a történetet. Egy ilyen koncepció ennél sokkal többet kíván: brutalitást, komorságot és atmoszférát.
A Rivers of Nihil a Monarchy albummal állítólag a The Conscious Seed of Light című bemutatkozó lemez történetét folytatja: az első album a tavaszt jelképezte, a Monarchy pedig a nyarat. A zenekar szerint a hosszú koncepciót négy albumon keresztül mesélik el, amelyek a négy évszakot képviselik. Ha visszatérünk az elsőlemezhez, be kell vallani, hogy a technikás death metal zenekarok között nem volt benne semmi különös. Úgy tűnt, a technikás death metal a csúcsra ért, amikor színre léptek a kanadai Beyond Creation, az amerikai bandák pedig csak követni akarták a mintát, amelyet nemhogy továbbfejleszteni, de még uralni sem tudtak. Pedig léteznek más megközelítések is.
A Rivers of Nihil a második albumon egyszerűen kiszélesítette a hozzáállását, amely időnként sablonosnak hatott. Ezúttal a „sablonos” jelző egyszerűen kiesik. A dalszerzés elmélyültebb lett, a számok kidolgozottabbak és jobban kiemelkednek. Közben dobos- és gitárosváltás is történt, akik láthatóan plusz frissességet hoztak a zenekarba. Főleg a dobosnál szembetűnő a különbség. A Monarchy ritmikailag változatosabb, kompromisszumok nélkül brutális, és érdekes groove-os betétekkel díszített.
Az album a minimalista Heirless intróval indul, amellyel le lehetne írni a végtelen sivatag morbiditását, aztán a következő számmal, a Perpetual Growth Machine-nel máris kitör a káosz, bár ez még nem mutatja meg a zenekar összes képességét. Az album első felében viszont már kétségkívül látszik a zenekar fejlődése. A brutális, koszos és technikás gitárokat dinamikus ritmusszekció támogatja meg, és elfogadhatóan érthető ének, amely nem csak a hörgés mélységére épít. A hangulat megteremtéséhez a zenekar morbid billentyűket használt, amelyek egyes post-rock bandákat idéznek. Mindenképp szép kiegészítés, ami a technikás death metalban nem éppen mindennapos. Amikor jóval túljutunk az album felén, a recept kezd megfordulni. Először a zenekar agresszív oldalát mutatja meg, tele sebességgel és helyenként a Meshuggahra támaszkodó ritmikával. A Monarchy című számmal viszont az album még feljebb kapcsol. Az intro után a zenekar komplex riffekkel szolgál, majd rengeteg brutalitás következik, amely egy torzítatlan részben csillapodik, a szinkópás lezárás pedig föltesz a dal szerkezetére egy pontot az i-re.
A címadó számmal a Rivers of Nihil még nem éri el az album csúcspontját. Távolról sem. A Terrestria II: Thrive című instrumentális számban erős post-rock elem van jelen, amely a gitárra is átterjed, maga az atmoszféra pedig megadja az album komor koncepciójának lényegét. Az utolsó előtti számmal, a Circles In The Sky-jal a zenekar megmutatja, hogy a legjobbat a végére tartogatta. A brutalitás, a technikásság és az atmoszféra továbbra is jelen van, de a komplexitás és a káosz egyszerre nő, ami főleg a progresszív felépítésű szerkezetben látszik. Ehhez hozzájárul egy akusztikus gitáros rész, amely dallamos szólóba megy át. Hasonló történik a záró Suntolddal is, amely nyugodt, instrumentális befejezéssel zárja a kört.
A Rivers of Nihil az 50 percben erős fejlődést mutat az elsőlemezhez képest. Hangszeresen az egész kidolgozottabb. A két gitáros képes brutális és nyugodt riffet is írni, amivel nemcsak az albumnak, hanem a technikás death metalnak is egy újabb nézőpontot adtak. A szólózással nem esnek túlzásba, de azért hallani jó néhány virtuóz szólót. A ritmusszekció változatos, a dob a műfajhoz illően extrém. Blast beatekből és gyors lábgépezésből nincs hiány. És bár a hangzás nem a legcsiszoltabb, a basszusvonalak is hallhatók, ami a technikás death metalban régóta elég kulcsfontosságú. Ami nem győz meg igazán, az az ének, amely túlságosan egyetlen színt használ. Időnként kap ugyan némi segítséget a basszusgitárostól, ami hozzájárul a túlzott sablonosság ellensúlyozásához.
A Monarchy bizonyíték rá, hogy a technikás death metal még korántsem merült ki. Egy kis fantáziával rengeteg mozgástér nyílik, és a Rivers Of Nihil ezt jól ki is használta. Az albumot a brutalitás, a technikásság, a komorság és rengeteg érdekes fordulat jellemzi, amelyek nagy potenciált adnak a zenekarnak a következő lemezekhez.
Hogy mit hoz majd ez a hosszú koncepció őszi fejezete, az egyelőre rejtély.
Felállás
Jake Dieffenbach – ének
Brody Uttley – szólógitár
Jon Topore- gitár
Adam Biggs – basszusgitár/ének
Alan Balamut – dob
Produkció
Grant McFarland, Alan Douches (mastering)
Számlista
01. Heirless
02. Perpetual Growth Machine
03. Reign Of Dreams
04. Sand Baptism
05. Ancestral, I
06. Dehydrate
07. Monarchy
08. Terrestria II: Thrive
09. Circles In The Sky
10. Suntold
