Szerző: Rok Klemše
Fotók: Nina Grad
Helyszín: Kino Šiška, Ljubljana
A koncert dátuma: 2018. 07. 13.
A fesztiválszezon javában tart, a fővárosban pedig beállt a koncertdögunalom, ami néhány ritka kivételtől eltekintve (legalábbis ami az extrémebb műfajokat illeti) egészen őszig tart. Annál nagyobb öröm, ha nyáron mégis akad egy-egy koncert. Főleg ha pénteken van, és főleg ha a szlovén színpadokra visszatér a „mexikói” varázslós drogkartell, a Brujeria. A múlt pénteken a Kino Šiška alsó szintjén a hazai grindbanda, a Glista melegített be nekik, és a két zenekar együtt a nem túl népes közönséget blast beatekkel, morgással, visítással, üvöltéssel, éles riffekkel és diszkóval fűtötte fel.
Igen, diszkóval, hiszen a ljubljanai grindereknél, a Glistánál, akik épp az első stúdiólemezükön, a Death Machinery-n dolgoznak (megjelenését idén őszre ígérik), a klasszikus grindzúzdába diszkó- és keringőelemek is keverednek. Egyébként is ördögien változatos és fordulatokban gazdag a muzsikájuk, de közben megvannak benne a grind kötelező elemei: blast beatek, polkadobok, tömör és hangos riffek, valamint Matija Majcen sokszínű éneke, aki az ultramély morgástól a magas sikoltásig mindent tud. Ennél is jobbak a komák közti akadémikus, humoros felkonferálásai, amikor úgy szól, mint egy iskolázott tévés időjárás-jelentő az RTV-n. Teglinek, a diplomás szlovenistának ezektől biztosan repes a szíve. A Glista ezúttal egy meglepetéssel is készült: színpadra lépett Andrej Kopač hegedűs (vendégszerepelt már a Big Bad Wolf című bemutatkozó lemezen is), akivel a zenekar szavai szerint feltalálták az avant-grindot. Meglepően jól szólt az egész, remélem, az együttműködés az albumon is helyet kap. A Glista olyan zenekar, amely betöltötte a szlovén grindszíntér viszonylagos űrjét, és ezt nagy örömmel üdvözlöm.
A „mexikói” (idézőjelben, mert a zenekarban valójában csak az énekesduó, Juan Brijo és Pinche Peach képviseli a mexikói származást, egyébként egy mindenfelől összeverbuvált all-star társaságról van szó) grinderek, a Brujeria immár harmadszor léptek fel nálunk, ez viszont a legszerényebb fellépésük volt itt. Sajnos ezúttal nem bújt kendő és sapka mögé Jeff Walker (Carcass) és Shane Embury (Napalm Death), a bájos kabalájuk, Pititis sem jött el velük, a dobok mögött viszont Nick Barker, a dobos óriás ült, a gitáros álarca mögött pedig fel lehetett ismerni Anton Reiseneggert (Lock Up, Criminal, Pentagram Chile). A Brujeria egyébként magabiztosan, és persze hangosan letolta a műsort, a kötelező közönségmozgatás sem maradt el, spanyol nyelvű, vicces felkonferálásokkal, amiket Pinche Peach néha angol fordítással közelebb hozott hozzánk, bár az első két itteni koncertjük talán erősebben megmaradt az emlékezetben. A kettős énektámadás torkából viszont szépen a fülünkbe ültek a klasszikusok, mint a Brujerizmo, a Marche de Odio, az Anti-Castro, a Matando Gueros és a Raza odiada, és természetesen nem maradt el a Trumpnak szóló dedikáció sem, a Viva Presidente Trump!, amivel a Brujeria oda küldte az elnököt, ahová való: a „pitóba” (lásd a spanyol fordítást). A Brujeria a Macarena kötelező, zöldre színezett feldolgozásával búcsúzott Ljubljanától, szép útravalót adva a fesztiválnyárhoz. Si!
Képgaléria
