Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Treat
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2018
Játékidő: 52:25
Értékelés: 4.5/5
A Treat svéd hard rock-veterán, az Europe kortársa, akik még érett éveikben is jóval több, a nyolcvanas évek AOR-virágkorához kötődő zenei elemet őriztek meg és vittek át az új lemezeikre, mint (az imént említett) nemzedéktársaik. A Treat 2010-ben tért vissza a remek „Coup De Grace”-szal, amelyet hat évvel később a szintén kiváló, semmivel sem gyengébb „Ghost Of Graceland” követett. Most mindössze két évre volt szükségük az utódhoz. A címe „Tunguska”, egy orosz helyről kapta a nevét, ahol 1908-ban hatalmasat robbant valami. Feltehetően egy kisebb aszteroida robbant szét, a detonáció erejét pedig 10–15 megatonnára becsülik. A zenekar tehát egy sokatmondó eseménnyel azonosult, amely mögött a Tunguska név áll. Az új lemezen ugyanis állítólag „romboló erővel csap le a vihar”.
Nem akarok szószátyár lenni. A „Tunguska” megőrzi mindazt a zeneszerzői és hangszerelési eleganciát, valamint kifejezésbeli érettséget, ami mindkét kiváló stúdiós elődjét jellemezte. A Treat ettől még egy kicsit sem fogyott ki kreatívan, sőt, rendkívül ihletett és alkotókedvtől duzzadó maradt. Az ötletgazdag, mindig mozgalmas hard rock-gyújtogatók új tájképében nincsenek minőségi hullámvölgyek, az album végig szigorúan magas, vibráló kreatív és energetikai vonzerőt tart. Nincs egyetlen szám sem, amely vontatott lenne, vagy bármi módon alkotói melléfogást kínálna. Minden a helyén van, ahogy kell.
A lemez újabb sorozatnyi tökéletesre csiszolt, rendkívül (zeneileg) fülbemászó refréndallamot hoz, atmoszférikus csúcspontokkal megtűzdelve. A hangulatok szépen fokozódnak. Minden megvan benne. Gondosan kidolgozott, beépített „mid-eight” részek, ahol Anders Wikström gitárja szabályosan felrobban, a szólista-perfekcionizmus igazi skandináv iskolájának mintájára. Epikusság, bombasztikusság, drámai színház. Mesterien szolgálják ki ezeket, a kisujjukból rázzák ki őket. A refrének és az előrefrének kiegészítő vokálvonalakkal való harmonizálása tovább erősíti a dalok gazdag hangulati kavalkádját. Ott vannak a hullámzó szintetizátorvonalak is, a nyolcvanas évek régi iskolájának mintájára, bár a billentyűs hangszerekben szerves hangzásvilágot keresnek, amely társul a gitárfrázisokhoz. Ehhez a Hammond-hang másolására is támaszkodnak. Ez garantálja a rendkívül húsos hangzást, amelyet a lemez produkciója kibontakoztat, noha a dallamos hard rock szféráiban járunk.
Robert Ernlund kiválóan tartja magát az éneklésben. Megőrzi minden karizmáját, áthatóságát, fülbemászóságát, és felismerhetőséget, sőt bizonyos fokú egyedi jelleget ad a lemeznek és a zenekar lényegének. A Treat bizonyítja, hogy a „Tunguska” albumon zenei kifejezésmódjának jellegzetességeit a kreatív optimumig vitte. A szerzemények hihetetlen alkotói érettségről, nagy leleményességről árulkodnak abban, hogyan fűzik a megfelelő ötleteket vezérfonallá, ami a hard rock kiszámítható sablonjai között nem könnyű feladat. Mindenképp szem előtt kell tartani azonban, hogy a Treat a „rocklegendák” fajtájából való, akik hosszú pályafutásuk alatt rengeteg rutint és felbecsülhetetlen tapasztalatot gyűjtöttek. Kilométerek vannak a lábukban. A mesterségbeli tudásban nehéz a nyomukba érni. Kár, hogy a rock’n’roll térképén kissé figyelmen kívül maradtak.
A „Tunguska” albumra visszavonhatatlanul rácsodálkozik a zenekar minden régi hívét, és mindazok, akik nagyra becsülik és keresik a „scandi melodic rock” perfekcionizmusának hibátlanságát. Ebben a Treat a „túlélő” nemzedéktársak éllovasa marad, akikről az újhullámos, egyébként sikeres és több mint magabiztos új skandináv zenekarok, például az Eclipse, a H.E.A.T., a Crazy Lixx és mások természetesen csak példát vehetnek. Amit itt kapunk, az a régi iskola, amely ismét rendkívül sikeresen vizsgázik az új idők keresztezésében, mind a stúdiók kínálta technológiai fejlődés, mind a dallamos hard rock nyolcvanas évek és az új évezred közötti evolúciós szakadéka tekintetében. Kivételes teljesítmény tehát.
Felállás
Robert Ernlund – ének
Anders Wikström – gitár, vokál
Patrick Appelgren – billentyűk, gitár, vokál
Pontus Egberg – basszusgitár, vokál
Jamie Borger – dob
Produkció
Peter Mansson & Anders Wikström
Számlista
1. Progenitors
2. Always Have, Always Will
3. Best Of Enemies
4. Rose Of Jericho
5. Heartmath City
6. Creeps
7. Build The Love
8. Man Overboard
9. Riptide
10. Tomorrow Never Comes
11. All Bets Are Off
12. Undefeated
