Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Grave Digger
Kiadó: Napalm Records
Megjelenés: 2018
Hossz: 45:31
Pontszám: 3/5
A teuton metal bajnokai, a Grave Digger Chris Boltendahl mennydörgő, autoriter vezetésével az előző stúdióalbumukkal, a „Healed By Metal”-lal (2017), amelyen az új billentyűs, Marcus Kniep is bemutatkozott a rajongóknak, semmiképp sem nyűgözték le a közönséget, és ez nem először esett meg velük. Úgy tűnik, mióta 2009-ben csatlakozott hozzájuk Axel Ritt gitáros, a Grave Digger stúdiómunkáinak minősége rendkívül ingadozik. Sokan, még a hűséges rajongók közül is, a fejükhöz kaptak a hírre, hogy már a következő évben új album jön „The Living Dead” címmel, mert az ilyen „felgyorsított” döntések, legalábbis az ő esetükben, általában nem sülnek el jól.
A régi rajongók örömére a „The Living Dead” mégiscsak érezhető előrelépés, főleg a bágyadt elődje okozta csalódáshoz képest. Ezúttal sokkal összefogottabb, szilárdabb szerkezetű anyagról van szó, többnyire klasszikus Grave Digger-hangzással, és a régi hívek számára túlzottan sértő hangzáskísérletek nélkül, a Boltendahl-szövegek viszont a megszokott „egyveleget” hozzák: borzongató horrortéma, háborúellenes kiáltások és közhelyes, metalos riadóztató felhívások.
Bár ezúttal nem koncepcióalbumról van szó, kissé furcsa, hogy a „sírásók” nem vágtak bele ekkora pompával az élő halottak témájába már jóval korábban, főleg tekintve a zombik általános kereskedelmi népszerűségét a popkultúrában. Az átlagos elvárásoknál nagyobb hangzásbeli kísérlet csak az album végén található, de az is meglepően szórakoztatóra sikerült. Balladát hiába keresünk a „The Living Dead”-en, ami vegyes érzéseket kelt, hiszen a Grave Digger azon kevés power metal zenekar közé tartozik, amely többnyire színvonalas (power) balladákkal büszkélkedhet.
Időnként úgy tűnik, a „The Living Dead” fel akarja idézni a klasszikus Grave Digger-albumok varázsát, amelyeken a „horror” téma dominált, mint a „The Reaper” (1993), a „Heart of Darkness” (1995) és a „The Grave Digger” (2001), de a legtöbb dal hangulata ritkán igazán sötét, még kevésbé borzongató. Emellett bőven van mit kifogásolni Kniep szimfonikus hangszerelésein, amelyek messze nem érik el bajszos elődje, H.P. Katzenburg szintjét, aki az összehasonlításban valóban igazi billentyűs mester volt. Ráadásul a billentyűk a produkcióban túlzottan háttérbe szorultak. Ritt gitárjátéka a mai napig megosztja a rajongókat. Egyrészt szinte túlzottan igyekszik utánozni az elődeit, másrészt hiányolunk némi kreatívabb, egyedibb szólót.
A nyitó „sírásó” roham az újraéledt holttestekre, a „Fear of the Living Dead”, szinte klasszikus power metalos Grave Digger-szerzemény: itt van Boltendahl védjegyes, mennydörgő károgása, a végletekig felhúzott gitártémák, a kettőslábdob-nyomatás és az epikus refrén. Rendben van, de Boltendahl és „sírásói” a múltban már jóval érdekesebb nyitódalokat is írtak. A „Blade of the Immortal” is a bejáratott recept szerint halad, vagyis kísérletezős megrázkódtatások nélkül, csúcspontja az epikus, többszólamú refrén, ami leginkább egy viking himnuszra emlékeztet, a meglehetősen kimért, ihlet nélkül lejátszott gitárszóló sem hiányzik. Jobb szimfonikus hangszereléssel ez a dal stílusában akár egy „Rheingold”-féle (2003) lemezen is elférne.
A „When Death Passes By” főleg a ritmusszekció lehető leggyorsabb tempójára és a darálós gitártémák turbóhajtására épít, de a refrén meglehetősen ihlettelen. A „Shadow of the Warrior” lelkesítő, többszólamú dallammal nyit, miközben Ritt ihlethiányában időnként néhány gitárötletet egyenesen az Iron Maidentől kölcsönöz. Ennek a dalnak az epikus refrénje egyébként az album jobbjai közé tartozik. A „The Power of Metal” közhelyes, buzdító szöveggel van megterhelve, amelyet kizárólag azért írtak, hogy tovább hergelje a metalkoncertek tömegét. A generikus refrént leszámítva olyan szerzemény, amely akár egy klasszikus, kilencvenes évekbeli Grave Digger-albumon is helyet kaphatna.
A „Hymn of the Damned” a „The Living Dead” egyik igen ritka dala, amelyben pont megvan a sötét és epikus hangulat keveréke egy csipetnyi titokzatos, borzongató drámával, ami valaha a zenekar legjobb lemezeit jellemezte. A „What War Left Behind” valószínűleg az album legunalmasabb dala, a „Fist in Your Face” pedig hihetetlenül közhelyes szövegével már-már közelebb áll a hard rockhoz, mint a metalhoz. Az „Insane Pain”, egy újabb nagyon átlagos szerzemény, főleg a sebességre és az agresszivitásra esküszik, Ritt gitárszólója viszont talán az egész album legötletesebbje.
A záró „sírásó” tánc, a „Zombie Dance”, mindenképp az album legfrissítőbb és legszórakoztatóbb szerzeménye, amely balkáni „hopp-cupp, mi ketten együtt” ritmusaival és a billentyűkön megszólaltatott vonósaival a volt közös ország déli részéről érkező részeg gusle-játékosok táncára emlékeztet. A részeg kurjongatásokat Boltendahl vadállati felhívása követi a zombitáncra. Talán nem is lenne túlzás a következő jelző: „a Grave Digger találkozik a Bijelo Dugmével”. A „Glory or Grave” bónuszdal nagyon tisztességes szerzemény teljesen klasszikus hangzással és vokálisan remek formában lévő Boltendahllal, ezért biztosan tetszeni fog minden régi rajongónak. Bónuszdalhoz képest kissé ironikus, de mindenképp az album legjobb dalai közé tartozik.
Boltendahl a „The Living Dead”-del nem sózott a rajongókra újabb zsákbamacskát, de a „sírásói” még mindig nem abban az igazi formában vannak, amely többet ígérne egy szolid, átlagos teljesítménynél, és így is erősen a klasszikus albumaik árnyékában maradnak. A „The Living Dead” minőségében egyenesen a Grave Digger eddigi diszkográfiájának közepére, átlagába sorolható. Ez egyben az utolsó albumuk is a régi dobossal, Stefan Arnolddal, aki időközben bekerült Boltendahl fekete könyvébe. Chris tipikus, ellentmondásos módján a dobok mögé egyenesen Marcus Kniepet ültette, így a „sírásók” jövője ismét nem tűnik túl rózsásnak, de Boltendahl mindenesetre jobban szereti a fekete színt a rózsaszínnél, ezért a következő stúdióbeli menetnél talán mégsem lesz negatív az eredmény.
Felállás
Chris Boltendahl – ének
Axel Ritt – gitár
Jens Becker – basszusgitár
Stefan Arnold – dobok
Marcus Kniep – billentyűk
Produkció
Grave Digger
Számlista
1. Fear of the Living Dead (5:31)
2. Blade of the Immortal (4:07)
3. When Death Passes By (3:52)
4. Shadow of the Warrior (4:33)
5. The Power of Metal (3:52)
6. Hymn of the Damned (5:30)
7. What War Left Behind (3:30)
8. Fist in Your Face (3:24)
9. Insane Pain (3:05)
10. Zombie Dance (3:46)
11. Glory or Grave (bónuszdal) (4:21)
