Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Gryphon
Kiadó: Talking Elephant Records
Megjelenés: 2018
Pontszám: 4.5/5
A »ReInvention« az egyedi hangzású angol progrock-legenda, a Gryphon első lemeze negyvenegy év után. Ennyi idő telt el ugyanis legutóbbi, egyben ötödik stúdióalbumuk, a »Treason« (1977) óta, amelyet feloszlás követett, de a hűséges rajongók közben sem felejtették el őket, még ha soha nem is remélték, hogy a középkori fűszerezésű prog folk rock mesterei egyszer visszatérnek. Az első, sikertelen újraegyesülésre 2009-ben került sor, a 2016-os jóval sikeresebb volt, és a mai napig tart.
A Gryphon felállásában a három eredeti tag mellett – Brian Gulland fúvósokon, Graeme Taylor gitáron, valamint Dave Oberlé dobon és énekben – három ‘újonc’ is helyet kapott: Graham Preskett billentyűs/hegedűs, Rory McFarlane basszusgitáros és Andy Findon fúvósokon. Ők vették fel a »ReInvention«t, amely az elejétől a végéig tősgyökeres Gryphon-lemez, számos középkori és barokk hangszereléssel. Ezeket, akárcsak régen, hiteles trubadúrhangszereken szólaltatják meg, így a végeredmény a középkori folk rock és a szimfonikus prog rock atmoszférikus, rendkívül intenzív elegye, amellyel fénykorukban kitűntek.
A Gryphon tehát a hűséges rajongók örömére, akik nem adták fel a reményt az újraegyesülésben, pontosan onnan folytatja nagyszerű hangzásvilágát, ahol az 1970-es évek második felében abbahagyta. Még a produkció is a régi lemezeikre emlékeztet, a borító pedig úgy fest, mintha 1974-ben készült volna. Ennek ellenére a „ReInvention” néhány olyan hangzásötlettel is előáll, amilyet a Gryphontól korábban még nem hallottunk. Oberlé, aki elsősorban kiváló dobos, ennyi év után is remek és karizmatikus énekes, Taylor gitártechnikája pedig mintha az „érett évekre” még kifinomultabb lett volna.
Mindhárom újonc remekül megállja a helyét a „ReInvention”ön, így sokan nem is fogják hiányolni az eredeti tagot, a multiinstrumentalista Richard Harveyt, aki a Gryphon (első) feloszlása után ragyogó karriert épített fel film- és tévézenékék szerzőjeként. Néhány szerzemény teljesen instrumentális, a vokálosak szövege pedig (fekete)humoros, a középkori Angliát szatirikusan eltorzító „képekkel” teli, ahogy az ennél a soha túl komolyan nem vett zenekarnál megszokott.
Hogy a „igazi” Gryphon újra életre kelt, a rajongók már a nyitódalból, a „Pipe Up Downsland DerryDellDanko”ból is egyértelműen meggyőződhetnek: úgy szól, mintha több mint négy évtizeddel ezelőtt készült volna. A változatos szimfonikus hangszerelés a vonósokon és fúvósokon, félreismerhetetlen középkori hangulattal, viharos, mozgalmas nyitányt hirdet egy rendkívül eklektikus albumhoz, amely kiválóan „szlalomozik” az instrumentális és vokális kompozíciók között. A csúcspontokat nehéz kiemelni, mert minőségben az összes dal többé-kevésbé egyenrangú. A következő dal, a „Rhubarb Crumhorn” szintén nagyon hagyományelvű Gryphon-szerzemény, amely főként egyes szimfonikus hangszerelései miatt kissé a Camel instrumentális hangzására emlékeztet a „The Snow Goose” (1975) korszakából.
Az epikusabb, szimfonikus hangsúlyú, kissé sötétebb hangulatú prog folk kedvelőit valószínűleg a „Haddocks’ Eyes” nyűgözi le leginkább, amelyben a Gryphon a szövegben és Oberlé meglehetősen komikus, kaméleonszerű énekteljesítményében az öreg, szarkasztikus Haddock kapitányt tréfálja meg a híres belga képregényből, a Tintinből. A titokzatos, komolyabb hangulattal átitatott instrumentális „Batsheba” – ahol elsősorban a vonósok finom, barokkos cikornyái ragadják magukkal a hallgatót – a Gryphont a megszokottól kissé eltérő atmoszferikus fényben mutatja. Külön említést érdemel a „Sailor V” is, amely erősen átitatott a hagyományos ír zene népi elemeivel, és amelyben Taylor gitárszólója a záró részben hirtelen Mike Oldfield egykori gitáros bravúrjait idézi meg, ami jól mutatja, hogy az évek során még tovább csiszolta irigylésre méltó gitártechnikáját.
Most, amikor szinte krónikusan hiányoznak a prog folk rock színteréről az új, minőségi megmozdulások, kapóra jött az új Gryphon-album, pedig negyvenegy évet kellett rá várni. A hosszú, sokak számára túl hosszú várakozás végül megérte, és a végeredmény még a rajongók várakozásait is felülmúlta, hiszen a „ReInvention” úgy szól, mintha az 1970-es években vették volna fel, nem 2018-ban. A Gryphon tagjai nagyon bölcs döntést hoztak, amikor a „ReInventon”ön is folytatták nagyszerű hangzásvilágukat, és nem próbálták meg feleslegesen „modernizálni” magukat a hangzásbeli önazonosság rovására.
https://www.youtube.com/watch?v=qOfxR20phmM
Felállás
Graeme Taylor – elektromos és akusztikus gitár, producer
Graham Preskett – hegedű, mandolin, billentyűs hangszerek, szájharmonika
Brian Gulland – fúvósok, zongora
Andrew Findon – fúvósok
Rory McFarlane – basszusgitár
Dave Oberlé – dob, ütőhangszerek, ének
Produkció
Gryphon
Számlista
1. Pipe Up Downsland Derry Dell Danko (4:49)
2. Rhubarb Crumhorn (5:56)
3. A Futuristic Auntyquarian (5:58)
4. Haddocks’ Eyes (10:58)
5. Hampton Caught (5:12)
6. Hospitality At A Price… Anyone For? (3:11)
7. Dumbe Dum Chit (3:08)
8. Bathsheba (5:37)
9. Sailor V (8:37)
10. Ashes (3:32)
11. The Euphrates Connection (4:43)
