A Mist a Gromkában szabadult meg a Naptól (2018)
Szerző: Rok Klemše
Fotók: Nina Grad
Helyszín: Gromka / Ljubljana
A koncert dátuma: 2018. 06. 08.
A Nap életet ad. Neki köszönhető, hogy egyáltalán a bolygónkon tapodhatunk, Platón barlanghasonlatában pedig a megismerés és az ember megvilágosodásának fényét jelképezi. A Nap azonban életet is elvehet, ezért a sötétség ellenpólusaként méltó ellenfele mindannak, ami homályt lehel és az árnyékban mozog. A ljubljanai Mist, a doom metal egyetlen hazai képviselője is ezért akar első nagylemezén megszabadulni a Nap bilincseitől. A Free Me of the Sun, a régóta várt nagylemezes debüt így a múlt szombaton, sötétségben és félhomályban látta meg a napvilágot a ljubljanai Metelkován.
A Mist az elsőlemez-bemutató bulira műfajtársakat hívott meg, a remek doom-mestereket, az Old Night-ot, akik tavaly adták ki nagylemezes debütjüket, a Pale Cold Irrelevance-t. A stílusban otthonos előzenekar nem evez olyan kifejezetten okkult vizekre, mint a Mist, inkább a hagyományosabb doom fogásokhoz tartja magát, a My Dying Bride és a Solitude Aeternus vonalán. Az Old Night tehát elsősorban a kétségbeesés, a bánat és a veszteség hangulatát építi, ami kiválóan megy nekik, elsősorban a három gitár masszív riffképének, valamint Matej Hanžek erőteljes, meggyőző hangjának köszönhetően, akit helyenként testvére, Ivan brutális growlja segít. A elviselhetetlen hőség ellenére az Old Night sikeresen vonta be a Gromkát a doom metal hűvösébe, és szép fényben mutatta be első lemezét.
A friss, két héttel ezelőtt a Soulseller gondozásában megjelent stúdiódebütöt, a Free Me of the Sun-t aztán az est főzenekara mutatta be: négy boszorkány és egy varázsló, akik a Mist nevet viselik. A zenekar a 2012-re visszanyúló kezdetek után helyes irányban haladt tovább, és a demo meg az Inan’ EP után végül eljutott az első nagylemezig. Közben külföldön is egészen sikeres koncertáttörést értek el, ami neves fesztiválszínpadokra is elvezette őket, például az olaszországi Doom Festre, a Malta Doom Festivalra és a híres Hammer of Doomra. A Free Me of the Sun hivatalos vízrebocsátása végül mégis hazai földön történt, ahol négy lány és egy szakáll a múlt szombaton szépen megtöltötte a forrón izzó Gromkát. A Mist a klasszikus doom kezdetek után, amelyek a demón erősen a Pentagramre és a Black Sabbathra emlékeztettek, később erős okkult hangsúlyt adott a doomjának, ami a debütalbumon érte el a csúcspontját. Ez a színpadra nézve is nyilvánvaló volt – luciferiánusra emlékeztető jelekkel díszített zászló, tömjén, vörös fény, köd. A hangulat illett a zenéhez, az előadás pedig szintén magas színvonalú volt. A Babošek/Tanšek duó riffjei nehezek, lassúak és monolitikusak voltak, az esetleges egyhangúságot pedig helyenként sikeresen törték meg Tanšek szólói, amelyek a tipikusan doomostól egészen a hippis pszichedelikusig terjedtek. A ritmusszekció sikeresen rázta a belsőnket, az okkult atmoszféra főszereplője pedig Nina Spruk szirénszerűen baljós hangja volt, aki kiválóan végezte a dolgát. A hallottak alapján a Mist elszakadt a Pentagramhez való túlzott hasonlóságtól, és olyan hatásokhoz nyúlt, amelyekben akár a The Devil’s Bloodra, vagy a Jefferson Airplane-féle pszichedelikára is hasonlít. Az egyetlen mellétrafált húzás a Tribal Bizarre egyik tagjának (ha nem tévedek) táncprodukciója volt, mert teljesen oda nem illőnek hatott, és nem érte el a kívánt hatást, egyébként viszont a Mist rendkívül szép fényben mutatta be a nagyon várt első lemezét.
Képgaléria






















