Groundbreaker
Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Groundbreaker
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2018
Játékidő: 43:58
Értékelés: 4/5
Nincs mit tagadni. A nyolcvanas évek egyik legmarkánsabb énekese, aki karizmájával és kifejezőerejével valóban alapvető pillért tett le az AOR és annak akkori népszerűsítése mögé, idén is új albummal jelentkezik. Nem eggyel, hanem rögtön kettővel. Steve Overlandről van szó, a legendás brit AOR-nagyágyú FM énekeséről, akikkel idén egyébként szintén megjelentetett egy új stúdióalbumot, de ez még nem minden. Nemrég összeállt a kiváló svéd multiinstrumentalistával, zeneszerzővel és producerrel, Robert Sallal (Work Of Art, W.E.T.). Így született meg a Groundbreaker projekt, amely még ugyanabban az évben kiadta az azonos című stúdió-debütalbumát. A háttérben persze ott van a megfelelő étvágy, no meg az olasz Frontiers Records lelkesedése is, amely így „hibás” ezért az új, de hihetetlenül vonzó „melodikusrock-” (retró AOR) színjátékért.
Aki ismeri az FM-et, a Shadowman projektet vagy Overland szólókarrierjét, ráadásul otthonosan mozog az AOR-revitalizmus „skandináv iskolájában” (Work Of Art, Houston), az pontosan tudja, mire számíthat a „Groundbreaker” albumtól. Steve olyan énekes, aki egyetlen milliméterre sem lép ki a saját bőréből. Megvan benne az a hihetetlen soulos és popos lágyság, amely mindig is az egyik kulcseleme volt annak, hogy az általa énekelt lemezek – az FM stúdióalbumait is beleértve – ennyire felismerhetők legyenek. Ez azt jelenti, hogy Robert Sall, aki többnyire a dalok megírásáért felelt – bár Overland és a Frontiers mindenese, Alessandro Del Vecchio sem ült karba tett kézzel –, a készülő új Work Of Art-album lehetséges ötleteit a Groundbreakerbe fektette. Igen. A „Groundbreaker” albumot a legkönnyebb úgy jellemezni, mint egyfajta Work Of Art-lemezt, csak éppen az FM énekesével.
A „Groundbreaker” tehát hihetetlenül simulékonyan bánik a retró AOR retorikájával. A dalok hangszerelése a Work Of Arthoz, a nyolcvanas évek FM-éhez és a Shadowman projekthez áll a legközelebb, a gitárok viszont nem olyan „kihegyezettek”, mint a W.E.T.-nél, az Eclipse-ről nem is beszélve. A „Groundbreaker” rendkívül ügyesen megkomponált album. Pontosabban: rendkívül ügyesen „átírt” és újracsomagolt. Hibátlanul újrahasznosított. Nem találja fel a spanyolviaszt, nem hoz újdonságot, viszont hihetetlenül hitelesen áll mindaz mögött, amit nyújt. A brilliáns produkciótól és az ultramelodikus fülbemászó dallamoktól kezdve a csábító, magasan vibráló hangulatokon át, amelyek a szárnyaló refrénekben csúcsosodnak ki, egészen az ügyesen beiktatott modulációkig és a csiszolt mid-eight részekig. A szintetizátorfüggönyök nyolcvanasokat idéznek, a gitárral folytatott párbeszédük mesterien „kiegyensúlyozott”, és hatásosan (kontrasztosan) színezi a dalokat. Az énekdallamok finoman összehangolódnak a középhangfekvésű kórusbetétekkel. Mindaz megvan benne, amire egy igazi retró hangzású AOR-albumnak szüksége van ezekben az időkben. A lemezen tizenegy dal szerepel, de nincs közöttük észrevehető minőségi ingadozás, egyenértékűen sorakoznak egymás mellett. A kedvenceket majd megtaláljátok magatoknak.
Ahogy mondtam. Rendkívül példás és szimpatikus album, igazi retró AOR-hangzással, amely viszont a melodikus rock szerelmeseinek szűk rétegéhez fog eljutni, ami azt jelenti, hogy ha manapság erről a műfajról beszélünk, valójában a rock’n’roll „underground”-jába lépünk be. Az albumot biztosan meghallgatják a rock’n’rollbeli nagy popesztétika „túlélő” rajongói is, vagyis az AOR úttörőinek hívei, élükön a Journey, a Boston, a Foreigner, az Asia, a Survivor és/vagy a Night Ranger zenekarral.
Felállás
Steve Overland – ének
Robert Sall – gitár
Nalley Pahlsson – basszusgitár
Herman Furin – dob
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZ:
Alessandro Del Vecchio – billentyűs hangszerek
Produkció
Alessandro Del Vecchio
Dalok listája
1. Over My Shoulder
2. Will It Make You Love Me
3. Eighteen ‘Til I Die
4. Only Time Will Tell
5. Tonight
6. Standing Up For Love
7. Something Worth Fighting For
8. The Sound Of A Broken Heart
9. The First Time
10. The Days Of Our Life
11. The Way It Goes