Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Cross, David
Kiadó: Purple Pyramid
Megjelenés: 2018
Játékidő: 53:30
Értékelés: 4.5/5
A brit multiinstrumentalista David Cross, akit leginkább a progrock-titán King Crimson egykori tagjaként ismernek, 2018-ban aktívabb volt, mint valaha szólókarrierje során: nem kevesebb mint két stúdióalbumot vett fel. Az „Another Day” a Van der Graaf Generator egykori szaxofonosával/fuvolásával, David Jacksonnal készült. A „Crossing the Tracks” viszont tisztán szóló, kissé előre nem tervezett teljesítmény, ahol David hegedűs mesterkedései szélesebb kifejezést kapnak. Egyben fordulópont is a pályáján, hiszen első alkalommal nem ő a szerzője és hangszerelője az album összes darabjának: hegedűn, illetve elektromos hegedűn játszott, és billentyűs hangszereléseket készített Jürgen Engler producer és a Cleopatra Records képviselőinek kérésére. Cross kezdeti fenntartásai ellenére a projekt végül meglepően sikerültnek bizonyult.
A kiváló, 2016-os „Sign of the Crow”-val ellentétben, amelyet Cross zenekarával, a The David Cross Banddel vett fel, és amely kifejezetten modern hangzású keresztezésként szólt a progresszív rock és a progresszív metal között, némi Porcupine Tree- és Opeth-hatással, a „Crossing the Tracks” jóval „hagyománytisztelőbb”, sőt kissé kereskedelmi ízű munka, rengeteg jazz rock fusion-, folk- és világzenei hatással. A legtöbb hangszerelés nyugodt természetű, a remek vokális harmóniák pedig csodás összhangban vannak David mindig eklektikus hegedűjátékával, így egész könnyen befogadható album született, amely biztosan hoz majd néhány új rajongót.
A „Crossing the Tracks” tele van kelta dallamvilággal és kidolgozott hegedűs hangszereléssel, ami már a nyitó „White Bird”-ön is hallatszik, amelyet Sonja Karaushofer nagyon érzékenyen énekel el. A „Crossing the Tracks” félig instrumentális album, hat dalban hat különböző énekesnő működött közre, akik mind a saját hangszínükkel egészen más dimenziót adtak az egyes daloknak. A „For What It It’s Worth” Anne-Marie Hurst vokáljával meglehetősen szokatlan, de mégis érdekes hibrid a prog, a jazz rock és a pop között, egy csepp negédesség nélkül.
Cross jellegzetes hegedűtechnikájának tipikusabb képviselői közé tartozik a szimfonikus hangulatú instrumentális „Prince of Darkness” és az „Into the Oblique”, amelyekben kissé sötétebb a hangulat, és homályosabb David elektromos hegedűjének hangzása, így a King Crimson-os múltra utaló asszociációk maguktól felbukkannak. A világzenei elemekkel átitatott „The Light Inside Me”, amelyben Kimberly Freeman vendégeskedik énekesként, nagyon emlékeztet a walesi progresszívek, a Karnataka egyes alkotásaira, míg a remekül hangszerelt instrumentális „Shifting Sands” szemléletes bizonyítéka annak, miért dolgozik Cross még ma is gyakran a King Crimson jelenlegi és egykori tagjaival.
A „Crossing the Tracks” merész vállalkozás volt, és teljesen szokatlan album Cross eddigi szólókarrierjében, amely a kezdeti esetleges tartózkodás után, néhány váratlan húzás ellenére valószínűleg a rajongók többségének is tetszeni fog. A énekesnőkkel való kísérlet meglepően jól sült el, az instrumentális és a vokális szerzemények kombinációja pedig éppen annyira kiegyensúlyozott, hogy a „Crossing the Tracks” nem hat túlzottan kommerszre, és ez tetszeni fog Cross régi hívei számára. Ugyanakkor nem is túl bonyolult, hiszen a legtöbb énekesnő hangszíne elég „barátságos”, így talán bővülni fog Cross gyakran figyelmen kívül hagyott szólókarrierjének rajongótábora.
Felállás
David Cross – hegedű
Sonja Kraushofer – ének (1)
Anne-Marie Hurst – ének (3)
Ofra Haza – ének (5,11)
Kimberly Freeman – ének (7)
Marion Küchenmeister – ének (9)
Eva O – ének (12)
Produkció
Jürgen Engler
Számlista
1. White Bird (4:40)
2. Kalahari Fantasy (5:28)
3. For What It’s Worth (3:04)
4. Prince Of Darkness (4:09)
5. Love Me (5:46)
6. Into The Oblique (4:33)
7. The Light Inside Me (4:00)
8. Shifting Sands (3:56)
9. Hero Of Kingdom (4:00)
10. Hallelujah (5:17)
11. The Key (4:20)
12. Shadows Do Know (4:17)
