Camel

Az új „The Snow Goose” egyetlen igazi értelme az, hogy ez a szinte „klónozott” változat a koncepcióalbum-mestermű szűkebb rajongótáborát emlékezteti a örvendetes tényre, hogy a Camel újra „él”, és így talán a legendás zenekar alakját és…

Ha valakinek azt kellene ajánlanom, melyik lemezzel kezdje a Camel hallgatását, valószínűleg pont a „Mirage”-t ajánlanám.

„Camel”, a progresszív rajongók által is a mai napig figyelmen kívül hagyott lemez, a prog rock egyik legjobb debütálása, minden idők egyik legelfeledettebb rockbandájának mesterműve.

A „Gods Of Light” a legendás szimfonikus progresszív rock-úttörők, a Camel egyik újabb hivatalos koncertalbuma, amely saját független kiadójuknál, a Camel Productionsnél jelent meg. A zenekar vezére, a gitáros, fuvolás és énekes Andy…

Az „On The Road 1972” a Camel – a brit szimfonikus prog ma is csúnyán mellőzött mesterei – rajongóinak igazi történelmi ereklye, hiszen az egyik legelső fellépésüket rögzíti, még az első albumuk megjelenése előtt.

Ez a felvétel a hágai koncertről származik, ahol a Camel fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelte, méghozzá a lehető legszerencsétlenebb dalválasztással és gyengébb előadással, mint amilyet el lehetne képzelni. Aki tudja, milyen…

Az „A Nod And A Wink” albummal a Camel igazán méltóképpen ünnepelte meg a harmincéves pályafutását, amelynek során a melodikus, szimfonikus prog rock végtelen térségein át fedezett fel újabb és újabb zenei formákat. A „Rajaz” (1999)…

A Camel a „Rajaz” (1999) című, keleti hangulattal átitatott remekművüket követő W2K-turné előtt és közben számos logisztikai problémával szembesült. Így az a döntés, hogy a turné végén koncertalbumot adnak ki, meglehetősen merésznek…

Már egy pillantás a borítóra elárulja, hogy a Camel a „Rajaz”-on újra életre keltette korai munkái eredeti „sivatagi” szellemét, élükön a „Mirage”-zsal (1974), ahol az egyes kompozíciók fontosabbak voltak az egymással összefüggő,…

A Camel reneszánsza a 90-es évek elején aratott fantasztikus visszatérés után a koncertfelvételeiken is folytatódott, amiről a rajongók már az kiváló „Never Let Go” (1993) című felvételen meggyőződhettek, amely a zenekar eddigi legjobb,…

A Camel az elpusztíthatatlan Andy Latimer gitáros, énekes és fuvolás vezetésével működésük harmadik évtizedében is mindannak a szinonimája maradt, ami a szimfonikus progresszív rockban a legjobb. Azon kevés magányos zenekar egyike maradtak,…

A Camel a 90-es évek elején lenyűgöző visszatérésével valóban feltámadt hamvaiból, akár a mitológiai főnixmadár. Ahogy a „Dust And Dreams” (1991) kritikájában már említettem, ahol elsősorban azt emeltem ki, mennyire megörültem annak, hogy a…

A Camel, amely addigra már régóta a kiváló gitáros, fuvolás és énekes, Andy Latimer vezetésével működött, a korábbi kiadójuk zsarolós menedzsere elleni bírósági győzelem és csaknem hét év alkotói csend után Kaliforniába költözött, ahol a…

Az első koncertalbumuk, az „A Live Record” (1978) után az 1980-as évek közepéig bőven eltelt az idő. A Camel ez alatt számos változáson ment át (főleg a szimfonikus hangszerelések fokozatos elhagyásán)

A „Stationary Traveller” volt a Camel utolsó albuma, mielőtt a zenekar a volt menedzserével folytatott pereskedés miatt közel hét évre váratlan „pihenőre” vonult. Aki abban bízott, hogy a Camel a „The Single Factor” (1982) után abbahagyja,…

A „Nude” (1981) című váratlan remekmű után, amelyen a Camel egy pillanatra visszatért a 70-es években ápolt szimfonikus prog rock magas mércéjéhez, a „The Single Factor” lemezen szinte teljesen átnyergeltek az AOR-ra, azaz a dallamos…

Amikor a Camel kiadta a „Nude”-ot, valószínűleg nem is sejtették, hogy hosszú idő után ismét az egyik legnagyobb remekművüket alkották meg, egy olyan lemezt, amely a 80-as évek eleji progresszív rock egyik legjobb albumaként vonul be a…

Az „I Can See Your House From Here” albumon a Camel – ahogy az várható volt – erősen a hangzás kommercializálása felé fordult, és olyan darabokat kezdett írni, amelyek inkább az AOR-hoz és a pop rockhoz kötődtek, mint a szimfonikus…

A Camel már a „Rain Dances” (1977) című lemezen mutatta az első jeleit annak, hogy rövidebb és kereskedelmileg könnyebben fogyasztható számok felé fordul. A „Breathless”-szel viszont először léptek át teljesen erre az útra, és olyan dalokat…

„A Live Record”, a Camel első koncertalbuma kiválóan mutatja be ennek a kivételes zenekarnak az összes legjobb erényét. Igaz, talán kicsit későn jelent meg, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a zenekar addigra már kiadott négy mesteri…

A „Moonmadness” (1976) remekműve után a Camel története során először két jelentős változást hajtott végre: előbb a zenekar felállásában, majd stílusában. A elégedetlen Doug Ferguson basszusgitárost, akinek már korábban sem tetszett a…

A „Moonmadness” a Camel negyedik, és egyben utolsó olyan albuma, amelyen még az eredeti, klasszikus felállás hallható (azaz Latimer, Bardens, Ferguson és Ward). Az instrumentális-konceptuális remekmű, a „The Snow Goose” (1975) után a…

A „The Snow Goose” konceptalbum-mestermű, amellyel a Camel alkotói csúcsára ért. Egyben a zenekar legérettebb munkája is, ahol a tökéletes zenei megvalósítás kivételes hangzásbeli szépséggel és remek koncepcióval párosul.

Egy varázslatos estén, a „Nude” albumot népszerűsítő turné közepén, 1981-ben a Camel megállt Londonban, pontosabban a legendás Hammersmith Odeonban, és felejthetetlen koncertet adott. A felállásban akkor a két eredeti tag, Andrew Latimer…