Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Camel
Kiadó: Camel Productions
Megjelenés: 2000
Értékelés: 4/5
A „Gods Of Light” a legendás szimfonikus progresszív rock-úttörők, a Camel egyik újabb hivatalos koncertalbuma, amely saját független kiadójuknál, a Camel Productionsnél jelent meg. A zenekar vezére, a gitáros, fuvolás és énekes Andy Latimer ezen keresztül gondoskodik róla szorgalmasan, hogy a gazdag koncertörökség ne merülhessen feledésbe. Ez a kiadvány újabb rendkívül fontos történelmi dokumentum e halhatatlan zenekar minden rajongójának, a progresszív rock aranykorának egyik kulcsformációjától.
A „Gods Of Light” koncertfelvételek gyűjteménye a zenekar korai, a legtöbb rajongó szerint egyben legjobb korszakából, amelyben a szimfonikus prog olyan klasszikusait adták ki, mint az 1973-as „Camel” című debütalbum, a „Mirage” (1974) és a „The Snow Goose” (1975). A műsor rokon az „On The Road 1972” koncertalbuméval, csak éppen az előadások többsége itt még jobb, és mindazokban, akiknek nem adatott meg, hogy valaha is látták volna a zenekart alkotóereje csúcsán, elkerülhetetlenül hatalmas vágyat ébreszt majd vissza abba az időbe, amikor a rockzene újítókedvének nem voltak határai.
A felvétel a zenekar néhány legjobb és legnépszerűbb művét tartalmazza, kivétel nélkül epikus hosszúságú, klasszikus szvitszerkezetű darabokat. A fantasztikus instrumentális „God Of Light Revisited”, amely eredetileg Bardens első szólóalbumán, a „The Answer”-en (1970) szerepelt, itt például még hosszabb és jobban felépített, mint az „On The Road 1972”-n. A jam-szakaszok még szellemesebbek, rengeteg hammondorgona-szólóval Bardenstől, és rendkívül sokszínű szólókkal Latimertől. A ritmusszekció összjátéka Ward és Ferguson között jazz-latin-rock-fúziós természetével félreismerhetetlenül a korai Santana hatása alatt áll, és mint mindig, ujjnyalogatóan jó. Itt van az epikus szimfonikus prog rock csemege, a „White Rider” kiváló előadása is, amelyet A Gyűrűk Ura ihletett, és amely fontos fordulópontot jelentett a még szimfonikusabb irány felé a jazz-rock-latin-fúziós hatások alatt álló kezdetek után. A átvezetések itt még gyorsabbak, a basszusgitáron a dallamos motívumok hihetetlen kombinációjával, a dobokon és ütőhangszereken pedig állandó szellemeskedéssel, ami ismét bizonyítja, hogy az akkori idők egyik legjobb ritmusszekciójáról volt szó a rockban.
Következik a zenekar leghíresebb klasszikusának, az epikus „Lady Fantasy” szvitnek egyik legjobb változata, amelyben ismét csodálhatjuk a fantasztikus orgona- és gitárszólókat, olyan módon játszva, amely maga volt a szimfonikus prog rock tökéletességének megtestesülése. Halhatatlan szvit, amely ezredik hallgatás után is lenyűgöz a legtöbb koncertváltozatában. Ez a verzió pedig kifejezetten fantasztikus, és tanúskodik a zenekar hihetetlen hangszeres összeszokottságáról és kreatív szélességéről, amelynek hatása a mai napig érezhető a progresszív rockon kívül is. Talán a legnagyobb csemege az album összes felvétele közül a kiváló instrumentális „Arubaluba”, amely itt jelent meg először hivatalos koncertalbumon. Ez a remek szimfonikus prog és jazz-rock-fúzió fúziós keveréke rendkívül energikus, ha nem egyenesen vad előadásban szólal meg. Az utolsó felvétel pedig maga a tízes, mert az „Excerpts From The Snow Goose” szerepel rajta, vagyis egyszerűen szólva a legfontosabb részletek az epikus, eredetileg több részre osztott szimfonikus prog szvitből, a „The Snow Goose”-ból, amely a zenekar legismertebb és egyben legjobb albumát, a „The Snow Goose”-t alkotta. Számos hangszeres szakaszt teljesen másképp játszanak el. Főleg Latimer szólói lettek megnyújtva ott, ahol a stúdióváltozaton nem szerepeltek, és ebben az előadásban Bardens szellemes hammondos eposzaiból sem hiányzik. Aki egy kicsiben és a legrövidebb úton szeretné újraélni ezt a legendás albumot, itt számítását megtalálja, bár a végső (és teljes) előadás, a zenekarral együtt eljátszva, az „A Live Record” (1977) című lemezen található.
A „Gods Of Light” a zenekar történetének egyik legjobb koncertfelvétele, és csak Latimer tudna válaszolni arra a kérdésre, miért kellett ennyi idő, mire megjelent. Náluk jobb bemutatását a legjobb koncertnapjaiknak ugyanis nehezen kívánhatnánk. A „The Snow Goose” részleteinek fantasztikus előadása, az album központi felvétele, kivételes jelentőségű minden igazi Camel-rajongónak, és puszta létével is teljesen igazolja a „Gods Of Light” kötelező megvásárlását. A hang is, bár távol áll a tökéletestől, a Camel Productions kiadónál megjelent koncertkiadványok jobbjai közé tartozik. Mindez több mint elég ahhoz, hogy a zenekar egyetlen hűséges rajongójának gyűjteményéből se hiányozzanak a „fény istenei”.
Felállás
Andrew Latimer – gitár, ének
Peter Bardens – billentyűs hangszerek
Doug Ferguson – basszusgitár
Andy Ward – dob
Produkció
Andrew Latimer
Számlista
1. God of Light Revisited (16:09)
2. White Rider (8:52)
3. Lady Fantasy (11:33)
4. Arubaluba (6:50)
5. Excerpts from the Snow Goose (27:20)
Az album hossza: 70:44
