Eloy

Kiadó: Drakkar Megjelenés dátuma: 2023. 6. 23.Produkció: Frank BornemannAlbum hossza: 48.57 percMűfaj: Progressive RockÉrtékelés: 8.0/10 A legendás progresszív zenekar, az Eloy mindig is nagy különc volt: német gyökerei ellenére…

Az Eloy a minden idők legismertebb francia népi hősnőjéről szóló koncepció záró fejezetével bebizonyította, hogy a tagok többségének tekintélyes életkora ellenére még mindig bőven van energiájuk jó zenét csinálni.

Az Eloy a „The Vision, the Sword and the Pyre – Part 1” című albummal, a legendás Jeanne d'Arc életét feldolgozó sorozat első fejezetével megalkotta első remekművét a 21. században, és olyan lemezt készített, amely felér a legjobb, a…

A „Reincarnation On Stage” gyakorlatilag korszakos koncertdokumentum a germán progresszívrock-színtér számára, amelyet a műfaj legfontosabb német zenekara vett fel.

A „Visionary” cseppet sem látnoki album, amelyből krónikusan hiányoznak a friss ötletek, ugyanakkor megvan benne minden felismerhető elem, amiért az Eloy kiérdemelte helyét a progresszív rock legjobbjainak panteonjában.

El tudjátok képzelni, hogy a Pink Floyd kiadja a „Dark Side Of The Moon 2”-t, a Genesis a „Selling England By The Pound 2”-t, az Emerson, Lake & Palmer pedig a „Brain Salad Surgery 2”-t? A zenei finomságok szerelmeseinek többsége…

A „The Tides Return Forever” az Eloy, a legendás német space rock zenekar számára nagy pozitív meglepetés volt az átlagon is jóval alulmúló elődje, a „Destination” (1992) után: a már-már kihalt progresszív rock gyökerek feltámasztása

A „Destination” – akárcsak a szintivel megspékelt, de minőségibb elődje, a „Ra” (1988) – a zenekar főnöke, vagyis Frank Bornemann gitáros-énekes és Michael Gerlach billentyűs együttműködésének gyümölcse volt

A kultikus német space rock úttörők, az Eloy a nyolcvanas évek fordulóján átmeneti alkotói szünetben voltak. Négy év pihenő után azonban a főnökük, a gitáros-énekes Frank Bornemann úgy döntött, újra életre kelti a zenekart, amellyel a 70-es…

Ne tévesszen meg titeket az album borítóján szereplő logó, rajta a legendás német progresszív rockzenekar nevével. A „Codename Wildgeese” annyi köze van az Eloy hagyományos space rock hangzásához, mint amennyire Klaus Kinski külsőre és…

A német space rock nagyágyúi, az Eloy a „Performance” (1983) megjelenésével kisebb hangzásbeli megújuláson mentek át, ami közelebb vitte őket a 80-as évek néhány hangzáskoncepciójához. Hagyományos space rock hangzásukba hard rock,…

A „Time To Turn” folytatása annak a sci-fi koncepciónak, amelyet az Eloy az előző, „Planets” (1981) című albumával indított el. Az album legfontosabb változása kétségkívül a dobosposzton bekövetkezett hirtelen csere volt.

A „Performance” azt a pillanatot jelentette, amikor az Eloy két koncepciózus space rock mesterműve, vagyis a „Planets” (1981) és a „Time To Turn” (1982) után úgy döntött, hogy kissé „földre száll”.

A német space rock-bajnok Eloynak az 1980-as évek elején több mint elég oka volt az elégedettségre. Az kiváló „Colours” (1980) olyan album volt, amellyel nagyon sikeresen léptek be a 80-as évekbe anélkül, hogy ehhez radikálisan meg kellett…

A „Colours” megjelenésekor afféle hidat képezett a német space rock-legenda, az Eloy régi és új hangzásvilága között. Ha a „Silent Cries And Mighty Echoes” (1979) volt a csúcspontjuk a szimfonikus hullámzások és ezoterikus hangulatok…

Az Eloy a legjobb albumuk, az „Ocean” (1977) és az első koncertlemezük, a „Live” (1978) megjelenése után alkotói erejük csúcsán járt. A „Silent Cries And Mighty Echoes”-szal azonban nemcsak a legnagyobb kereskedelmi sikerüket érték el,…

Az Eloy a legjobb albumának számító „Ocean” (1977) megjelenése után joggal élvezte a legnépszerűbb német (prog)rockbanda hírnevét, amely népszerűségben akkoriban gond nélkül felvehette a versenyt a brit progresszív rock legnagyobb neveivel.

Az „Ocean”, az elveszett Atlantisz felemelkedéséről és pusztulásáról szóló konceptalbum a legendás német space rock zenekar, az Eloy pályájának legnagyobb diadala volt, művészi és kereskedelmi szempontból egyaránt. Ami az utóbbit illeti

A „Dawn”-nal az Eloy óriásit lépett előre addigi zenei fejlődésében. A „Power And The Passion” (1975), első bátor kirándulásuk a koncepcióalbumok világába, ma sokak szemében a space rock egyik kultlemeze. A remélt kereskedelmi áttörést…

A „Power And The Passion” albumon az Eloy fontos stílusváltást hajtott végre a space rock kifinomultabb, szimfonikusabb árnyalatú formája felé. Addigi hangzásuk, amelyet sok tekintetben erősen befolyásolt a heavy rock, és főleg Bornemann…

Az Eloy a harmadik albumára, a „Floating”-ra tovább csiszolta kísérletező oldalát, és gazdagította a hard rockos örökséget, amely elsősorban Bornemann izzó gitárriffjei és Wieczorke hammondorgonájának drámai futamai közötti tüzes…

Második lemezükön, az „Inside”-on az Eloy hangzásban átlépett a space rock többdimenziós világába, és elhagyta az azonos című bemutatkozó album hard/blues rockos hangzásának nagy részét. Egyben ez volt az első lemezük, amelyen

Az Eloy a Tangerine Dream mellett kétségkívül a legnépszerűbb és legfontosabb német progresszív rockzenekar volt, amely végig a krautrock szcéna megszokott német elektronikus keretein kívül mozgott, és számtalan ezoterikus szimfonikus…