Emerson Lake & Palmer

A rettentően unalmas „In the Hot Seat” albummal, utolsó és valószínűleg leggyengébb stúdiómunkájukkal az ELP elérte alkotói mélypontját, és bár koncertzenekarként még négy évig kitartottak, egyértelmű volt, hogy most már tényleg vége…

A „Live At The Royal Albert Hall” szolid koncertlemez, és a legendás trió viszonylag rövid újraegyesülésének egyik ritka pozitív pillanata, amely sajnos csak hét évig tartott, mert a nézeteltérések idővel túl naggyá nőttek.

A legendás trió a „Black Moon” albummal, amely sajnos messze állt attól, amire az ELP egykor képes volt, bár legalább tisztességes és hallgatható teljesítmény volt, jelezte, hogy csaknem tizenkét év után végre visszatértek az élők sorába.

A „Love Beach” a legendás trió karrierjének egyik legszégyenteljesebb fejezete: a kiadóval kötött szerződés kötelezte őket arra, hogy a várhatónál jóval gyengébb stúdióalbumot vegyenek fel, amin ma már jobb nevetni, mint sírni.

Aki nem tud időben lelépni a színpadról, annak az a veszély jár a nyakában, hogy a történelem végül elgázolja. Pontosan ez történt az ELP-vel a „Works Volume II”-vel, amelyet a legendás trió legmazochistább rajongói is csak nehezen bírnak…

Az ELP szólóközpontú és igencsak terjedelmes „Works Volume One”-jával elidegenített jó pár régi rajongót, akik addig abban hittek, hogy a legendás trió a muskétások elve szerint működik: „egy mindenkiért, mindenki egyért”.

Ismét meggyőződhettünk róla, hogy Palmer úr az évek múlásával a legkevésbé sem lassít a dobfelszerelés teátrális szétszedésében, amihez két ambiciózus, jóval fiatalabb hangszeres társa is erős támaszt nyújt.

A „Live At Nassau Coliseum '78” kiváló befektetés minden ELP-megszállottnak, sőt a kevésbé fanatikus hívek számára is, hiszen a legendás triót koncertezői erejének csúcsán mutatja be.

A „Welcome Back My Friends...” azon klasszikus koncertlemezek egyike, amelyek a lehető legjobb betekintést nyújtják egy zenekar legtermékenyebb időszakába – ez esetben ennek a legendás triónak az aranykorába.

A progresszív rock három királya a „Brain Salad Surgery”-vel egy időtlen műfaji klasszikust alkotott, és ez volt az utolsó stúdiómesterművük.

"A „Brain Salad Surgery” a nagy trió koronagyémántja művészi erejük csúcsán, amelynek ott kell lennie minden tisztességes rockrajongó gyűjteményében."

A legendás progresszív rock trió, a műfaj jó és rossz oldalának legautentikusabb megtestesítője a negyedik (harmadik stúdió-) albuma, a sokat sejtetően „Trilogy” címre keresztelt lemez megjelenése előtt már világhírnévnek örvendett: ők…

A „Pictures At An Exhibition” című lemezen a hírhedt progresszív rocktrió, az Emerson, Lake & Palmer bátran, kompromisszumok nélkül, arrogánsan, és az akkori időkhöz képest, amikor a klasszikus zene még szentnek és érinthetetlennek…

Az első, kiváló album után teljesen jogos volt az elvárás, hogy az ELP nem dől hátra babérjain, és a következő lemezük valami különleges, izgalmas és merőben új lesz. Végül (szerény véleményem szerint) kiderült, hogy a „Tarkus” lett…

Kiadó: Island RecordsMegjelenés dátuma: 1970. 11. 20.Producer: Greg LakeHossz: 41.13 percStílus: Progressive RockÉrtékelés: 9.0/10 Amikor Keith Emerson, a billentyűs varázsló feloszlatta a The Nice-t, az egyik legjobb proto-prog…

Amikor Keith Emerson, a billentyűk varázslója feloszlatta a The Nice-t, az egyik legjobb proto-prog zenekart, mert azok túl szűkössé váltak rendkívüli tehetségének, pontosan tudta, hogy teljesen új zenei kalandba vág bele. És amikor az…