Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Emerson, Lake & Palmer
Kiadó: Shout Factory
Megjelenés: 2011
Játékidő: 47:52
Értékelés: 4/5
A progresszív rock legendái, az Emerson, Lake & Palmer felejthetetlen fellépésének első hivatalos kiadása a Nassau Veterans Memorial Coliseumból, amely az Uniondale megyében, New York kellős közepén található, éppen jókor jelent meg: akkor, amikor a legelszántabb proggerek is beletörődtek, hogy a híres trió hasonló sorsra jut, mint mondjuk a velük egykorú Pink Floyd, akik már csak nagyon ritka alkalmakkor és különleges események kedvéért állnak össze, működő zenekarként viszont réges-rég nem léteznek. Éppen ezért minden hivatalos koncertkiadás a progresszív rock három óriásától rendkívül értékes és üdvözlendő, főleg ha a hetvenes évekből származik, amikor a csapat a legnagyobb formájában volt.
A felvétel – amely akkor készült, amikor a trió a túl magas költségek miatt lemondott a turnén a kísérőzenészekről – számlistája gyakorlatilag álomszerű minden ELP-rajongónak, és az is érezhető, hogy mindhárom tag remek hangulatban volt aznap este, még ha talán már nem is szívvel-lélekkel voltak ott. Annak ellenére, hogy a hetvenes évek végére alkotói szempontból már drasztikus művészi hanyatlást éltek át, élőben még mindig fenomenális formáció voltak, ha szenzáció már nem is, amely féktelen virtuozitásával, színpadi teatralitásával és szimfonikus pompájával mindenkit lenyűgözött és földbe döngölt, aki ott volt a koncertjükön. Eddig a teljes felvétel csak bootlegeken keresztül volt elérhető, amelyek illegálisan keringtek a gyűjtők között, most viszont végre úgy és olyan minőségben hozzáférhető, ahogy az dukál. Az eredeti analóg felvételből készült hangzás annyira kidolgozott, hogy hallgatás közben sokszor úgy tűnik, mintha az album tegnap készült volna, és nem több mint harminc évvel ezelőtt.
Az első lemezt három halhatatlan klasszikussal nyitják, amelyekre nyugodtan mondhatjuk, hogy a zenekart meghatározó szerzemények, kezdve a nyitó orgonás rohammal, a „Hoedown”-nal, amelyre az eredeti szerző, Aaron Copland is büszke lehetne, aztán a disztópikus szuperepikus „Tarkus”-szal, amelytől ma is elakad az ember lélegzete, és a szimfonikus-pasztorális-pszichedelikus csemegével, a „Take a Pebble”-lel. Ezután a koncerthangulat kissé megnyugszik, először Emerson szólózongorás odüsszeiájának, a „Piano Concerto #1”-nek a megrövidített változatával, amelynek csak az első tételét játsszák el, majd jön a zongorás burleszk, a „Maple Leaf Rag”. A nyugodtabb szakaszt a „Take a Pebble” központi motívumának reprise-e és Lake két közkedvelt balladája, a „C’est La Vie” és a „Lucky Man” folytatja. Az első lemez az epikus kollázs, a „Pictures At An Exhibition” rövidített előadásával zárul, amellyel a koncert hangulata újra drámai méreteket ölt.
A második lemez valamivel kevésbé érdekes az elsőnél, mert az ELP azon klasszikusait tartalmazza, amelyek a hetvenes évek második felében születtek, vagyis a „Works Vol. 1” (1977) és a „Works Vol. 2” (1978) albumokról valók, és bár ezek még mindig tisztességes, ha nem is kiváló dalok, többnyire legalább egy osztállyal gyengébbek a hetvenes évek első felének remekeinél. A kicsattanó kedvű burleszk, a „Tiger In a Spotlight” egyike azoknak a daloknak, amelyek nem tartoznak a pályájuk művészi csúcspontjai közé, mégis kiváló előadás, amely talán még a stúdióváltozatnál is jobb. A „Watching Over You”, Lake altatódala lányának, Natashának, üdvözlendő hangulatváltás a zenekar érzékenyebb lelkületű rajongóinak, ezt követi az mindig fenomenális „Tank”, Palmer szólódobos orgiája, amelyet ezúttal ismeretlen okból derekasan megrövidítettek. A második rész, és ezzel a koncertkiadás csúcspontja minden kétséget kizáróan a monumentális „Fanfare For The Common Man”, amely Palmer dobszólójának folytatását és a The Nice klasszikusából, a „Rondo”-ból átvett részletet is tartalmazza.
A felvétel záró szakasza a „Works Vol.1” legjobb alkotásainak szenvedélyes előadását hozza: a tüzes instrumentális „The Enemy God Dances With The Black Spirits”-et, a nosztalgikus szimfonikus eposzt, a „Pirates”-et, amelyet a King Crimson egykori szövegírójának, Peter Sinfieldnek a remek szövege tesz kiemelkedővé, valamint a „Fanfare For the Common Man” központi motívumának reprise-ét, amely egyúttal ennek a koncertdokumentumnak a pompás és diadalmas lezárása is. Közéjük még beiktatják a kicsattanó kedvű instrumentális „Nutrocker”-t, a „Pictures At An Exhibition” azon klasszikusát, amelyet a monumentális album központi anyagától különválasztva játszottak.
A „Live At Nassau Coliseum ’78” kiváló befektetés minden ELP-megszállottnak, sőt a kevésbé fanatikus hívek számára is, hiszen a legendás triót koncertezői erejének csúcsán mutatja be, és olyan korszakból, amikor már minden csak lefelé ment, jobb számlistát nehezen is kívánhatnánk. Igaz, hogy a „Brain Salad Surgery” (1973) mestermű egyetlen dallal sincs képviselve, a „Trilogy”-ról (1972) is csak egy darabot játszanak, mert a fellépés nagyrészt a kevésbé izgalmas, de akkor aktuális „The Works”-korszaknak szól, de a hetvenes évek végi klasszikusok és alkotások előadásai mind jobbak azoknál, amelyek a „Works Live” (1979) koncertalbumon hallhatók. Még ha ennek a kitűnő felvételnek a folytatása csak a siralmas „Works Vol. 2” koncertváltozataiból állna is, az első három szám remek verziói, élükön a „Tarkus”-szal, akkor is elegendő okot adnának a kötelező megvásárlásra és a garantált progresszív rock mennyországra.
Felállás
Keith Emerson – billentyűs hangszerek
Greg Lake – ének, basszusgitár, elektromos és akusztikus gitár
Carl Palmer – dob, ütőhangszerek
Produkció
Emerson, Lake & Palmer
Számlista
CD 1
1. Hoedown (4:46)
2. Tarkus (17:28)
3. Take A Pebble (3:13)
4. Piano Concerto #1 1st Movement (5:21)
5. Maple Leaf Rag (1:30)
6. Take A Pebble (Reprise) (2:54)
7. C’est La Vie (4:20)
8. Lucky Man (3:22)
9. Pictures At An Exhibition (15:37)
CD 2
1. Tiger In A Spotlight (4:05)
2. Watching Over You (4:37)
3. Tank (2:12)
4. Drum Solo (6:49)
5. The Enemy God Dances With The The Black Spirits (2:45)
6. Nutrocker (3:48)
7. Pirates (13:31)
8. Fanfare For The Common Man (11:35)
