Gabriel, Peter

Peter Gabriel grázi fellépése minden tekintetben az idei koncertév egyik csúcspontja volt, különösen azoknak, akik ezen az estén láthattuk először élőben, és testközelből győződhettünk meg elképesztő színpadi karizmájáról és zenéjének…

A „New Blood” sokkal ihletettebb és értelmesebb kísérlet, mint unalmas elődje, a „Scratch My Back”, hiszen Gabriel kiválasztott klasszikusainak zenekarra áthangszerelt változatai többnyire meglepően jól sikerültek, néhol pedig atmoszférikus…

A „Scratch My Back” alulmúlja Gabriel eddigi életművét, hiszen egy kreatívan és érzelmileg kimerült zenész szomorú képét mutatja, aki furcsa stúdiólépésre szánta el magát épp akkor, amikor a hatodik X-et is a vállára vette.

Az „Up”-pal a legendás progresszív rockos művész ismét felülmúlta önmagát, és újabb időtlen remekművet alkotott, amely mellett zenei örökségének számos követője csak tehetetlenül elpirulhat.

Az „Us” albummal a sokoldalú művész és megtörhetetlen karizmatikus előadó a populáris zene történetének újabb nagyszerű teljesítményét hozta létre, amelybe szokatlanul sok személyes érzést fektetett.

A „Passion” Gabriel csúcsteljesítménye a világzenei kísérletezés terén, egyben annak megerősítése, hogy ő a világ egyik vezető mecénása, ha a különböző tájakról érkező zenei tehetségek összekötéséről van szó.

A „So” a populáris zene történetének egyik legjobb pop-rock albuma, amely a progresszív rock ikonját a zenei szupersztárok közé röpítette.

Gabriel későbbi filmzenei munkáihoz, a „Passion”-höz, az „OVO”-hoz és a „Long Walk Home”-hoz képest a „Birdy” kevésbé izgalmas és ambiciózus teljesítmény, de a minőségi filmzene minden rajongójának érdemes odafigyelnie rá.

A „Security” minden tekintetben a dalszerzői és produceri tökély megtestesítője, amellyel a legendás művész megerősítette helyét a nagy hangzásújítók között.

A „Melt” a legendás énekes pályájának egyik legszebb gyöngyszeme, amelyen először teljes pompájában megmutatkozott a világzene iránti szerelme.

Peter szólókarrierjének második fejezete remek kísérleti egytálétel, amelyben a művész fáradhatatlan kalandorként mutatkozik meg az eklektikus hangzásvilágok kifejezésében, és ezzel igazolja folyamatos művészi érését.

A „Peter Gabriel (I)” kiváló debütalbum, amely előre jelezte az elmúlt évtizedek egyik legeredetibb zenei művészének fenséges szólókarrierjét.

Az hivatalos bootlegek kiadása mostanában kifejezetten divatos. Tavaly például a Depeche Mode is eszébe jutott valami hasonló, ők voltak az elsők között, akik határozottabban nekiestek a tabuknak, azzal érvelve, hogy a hivatalos bootlegek…