Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Gabriel, Peter
Kiadó: Real World
Megjelenés: 2011
Játékidő: 78:32
Értékelés: 3.5/5
A „New Blood” a legendás énekes és a progresszív rock ikonja, Peter Gabriel kilencedik stúdióalbuma (a filmzenéket nem számítva), egyben a szimfonikus elődjének, a „Scratch My Back” (2010) című lemeznek a stilisztikai folytatása. A zseniális művész, akinek az utóbbi években krónikusan hiányoznak a friss szerzői ötletei, a meglehetősen felesleges „Scratch My Back”-kísérlet után – amelyen más előadók dalait hangszerelte át zenekarra és énekelte fel – ezúttal úgy döntött, hogy hosszú és sokszínű szólókarrierjének néhány klasszikusát ruházza fel zenekari hangszerelésekkel. A hangszeléseken ismét az elismert hangszerelővel, John Metcalfe-fal dolgozott együtt, a szimfonikus köntösbe bújtatott örökzöldeket pedig a londoni New Blood Orchestra játszotta el Ben Foster vezényletével. Vendég háttérénekesként Gabrielnek a lánya, Melanie és a norvég Ane Brun segített. A „New Blood” a „Scratch My Back” projekt teljes értékű stílusbeli folytatása, csak éppen Gabriel ezúttal jóval „otthonosabb terepen” mozgott. Az ötlet, hogy régi klasszikusait zenekarra hangszerelje át, egyébként a New Blood turné 2010-es második szakaszában fogant meg benne.
Gabriel régi slágerei a zenekari ruhában meglepően jól festenek, hangulatukban szinte felérnek az eredetikkel, egy maroknyi örökzöld azonban teljesen csődöt mond a szimfonikus átöltözéstől. Az utóbbiak közül az első helyen a siralmas „Don’t Give Up”-változat áll, az album legnagyobb csalódása, hiszen Ane Brun legfeljebb Kate Bush halvány árnyéka, a zenekari hangszerelések pedig szintén a várt szint alatt maradnak, ami annál érthetetlenebb, mert az eredeti is zenekari kíséretre épült ennél a feledhetetlen klasszikusnál. Az egész nagyot mellément, helyenként egyenesen unalmas. A másik áthangszerelt klasszikus, amely intenzív atmoszférájában nem méltó az eredetihez, a „Digging In The Dirt”. A „Solsbury Hill” szimfonikus változata is kissé meglepő módon nem túl meggyőző: a visszafogott hangszerelésből hiányzik az eredeti hatalmas hangulat, miközben Gabriel énekes értelmezése végig kiváló, és az érett (mára már tiszteletre méltó) korral érzelmi intenzitásban csak még érettebbé vált.
Összességében éppen Peter hangja az, ami – annak ellenére, hogy a legendás pasas már 62 éves – kitűnően megőrződött, és ez az album „történéseinek” központi eleme, amely mellett a zenekari hangszerelések olykor szinte feleslegesnek tűnnek. Gabriel hangjának színpadias és érzelmi ereje még mindig akkora, hogy a „New Blood” akkor is rendesen szólna, ha a fürdőkádban vette volna fel. Gabriel klasszikusainak legjobb zenekari értelmezései közé tartozik kétségkívül a „Rhytm Of The Heat”, amely sötét, intenzív hangulatával mintha csak drámai zenekari kíséretre született volna. Ugyanez igaz az „Intruder”-re és a „Darkness”-re, ahol az eredetik sötét, feszült atmoszférája a zenekari hangszerelések révén még intenzívebbé válik.
A „New Blood” szimfonikus kísérletei közül talán az a legjobb, ami a kiváló „Red Rain”-változatból sül ki: a hatalmas zenekari kíséret Peter fenomenális éneke mellett még tovább fűszerezi az eredeti drámai karakterét. Azok közül az örökzöldek közül, amelyekben női hang is társul Peterhez, az „OVO” (2000) című lemezről származó „Downside Up” sikerült a legjobban, lánya, Melanie Gabriel vokális közreműködésével. Gabriel a szokásához híven „elfelejtett” a „New Blood”-ra felvenni jó néhány nagy slágert a pályafutásából, például a „Sledgehammer”-t, a „Biko”-t, a „Shock The Monkey”-t, a „Games Without Frontiers”-t és a „Steam”-et, amelyekről valószínűleg gyorsan rájött, hogy zenekari változatban nem tudnának a közelébe sem érni az eredeti hangulatnak.
A „New Blood” különleges kiadása egy extra lemezt is tartalmaz, amelyen a zenekarra áthangszerelt Gabriel-örökzöldek instrumentális változatai szerepelnek, plusz egy bónuszdal, a „Blood Of Eden” zenekari átdolgozása, Peterrel az éneken és a zongorán, női háttérénekkel. Ezek az instrumentális változatok egy, két, legfeljebb három hallgatásra érdekesek, aztán elég gyorsan unalmassá válnak, mert van egy nagy hiányosságuk – hiányzik belőlük Peter hangja.
A „New Blood” sokkal ihletettebb és értelmesebb kísérlet, mint unalmas elődje, a „Scratch My Back”, hiszen Gabriel kiválasztott klasszikusainak zenekarra áthangszerelt változatai többnyire meglepően jól sikerültek, néhol pedig atmoszférikus intenzitásban az eredetikkel is felérnek. Az album egészében szinte ideális hallgatnivaló egy esős időben, álmos tájon át tartó autózáshoz. Bár ezúttal egy teljesen rendes kiadványról van szó, amely sok régi rajongónak tetszeni fog, hozzá kell tenni, hogy Gabriel az utóbbi években nem túl innovatív kísérletekbe fog bele, miközben a régóta emlegetett, folyton halogatott, esetleges új stúdióalbum, az „I/O” befejezetlen marad. A legendás progresszív rock-pátriárka nemrég ugyan bejelentette, hogy tizenkét új dala készen van, de nagy kérdés marad, hogy mikor látnak végleges formában napvilágot.
Felállás
Peter Gabriel – ének
VENDÉGZENÉSZEK:
The New Blood Orchestra, vezényel: Ben Foster
John Metcalfe – hangszerelés
Melanie Gabriel – háttérének
Ane Brun – háttérének
Produkció
Peter Gabriel
Számlista
1. The Rhythm of the Heat (5:41)
2. Downside Up (ft. Melanie Gabriel) (3:51)
3. San Jacinto (6:58)
4. Intruder (5:07)
5. Wallflower (6:25)
6. In Your Eyes (7:12)
7. Mercy Street (5:59)
8. Red Rain (5:15)
9. Darkness (6:10)
10. Don’t Give Up (ft. Ane Brun) (6:40)
11. Digging in the Dirt (4:57)
12. The Nest that Sailed the Sky (3:54)
13. A Quiet Moment (4:48)
14. Solsbury Hill (bónuszdal) (4:35)
