Előadó: Gabriel, Peter
Kiadó: Real World
Megjelenés: 2007
A hivatalos bootlegek kiadása mostanában kifejezetten divatos. Tavaly például a Depeche Mode is eszébe jutott valami hasonló, ők voltak az elsők között, akik határozottabban nekiestek a tabuknak, azzal érvelve, hogy a hivatalos bootlegek minőségben nem érnek fel a hivatalos koncertkiadványokkal, de hasonló kiadványokkal jelentkezett a Pearl Jam is, és így tovább… Peter Gabriel is úgy döntött, hogy megörvendezteti a rajongóit. A „The Warm Up Tour ’07” koncertfelvételeit megvásárolhatod külön-külön, vagy egyben, egy különleges tárolódobozban, amely mind a 22 hivatalos bootlegot tartalmazza, kartonból készült, környezetbarát tokokba rejtett két-két CD-vel. Az örökifjú Peter megint minden apró részletre gondolt.
A tavaly őszi nagy „boom” és a legendás úttörő progrock-formáció, a Genesis újraegyesülése után – amelynek létrejöttét Peter Gabriel kezdeményezte, legtermékenyebb éveiben pedig fő ötletgazdája, látnoka és megkerülhetetlen tagja volt –, érdekes módon Peter mégsem csatlakozott a zenekarhoz. Így aztán az ő döntése miatt a Genesis (megint csak) megcsonkított, Rutherford/Banks/Collins trióként vágott neki a világ körüli turnénak. Súlyos indoka, amellyel elhárította a kollégákat, úgy szólt, hogy jelenleg sokkal fontosabb számára a szólókarrier, és az, hogy csak erre koncentráljon. Nem újdonság ez Peternél, hiszen már több mint 30 éve így van, amióta 1975 végén faképnél hagyta a Genesist. Míg a régi cimborák hosszú idő után újra Genesisként járták a világot és idézték fel a régi emlékeket, Peter gyakorlatilag ugyanabban az időben egy új, önálló európai turnéra indult, amelyet „The Warm Up Tour 2007”-nek keresztelt el: afféle főpróba ez a terjedelmesebb turné előtt, amely az új stúdióalbum megjelenése után következik, és amelyet az idei őszre ígér.
Peter Gabriel a 2007-es nyári turné időpontjait a setlista összeállítása szempontjából okosan használta ki: az első négy stúdióalbumának rendelte alá. A bresciai koncert setlistáján az „Up” (2002) lemezről egyetlen szám sincs. Ezzel szemben öt dal származik a „III.” lemezről, három az „I.”-ről, három a „II.”-ről és kettő a „IV.”-ről. Ez összesen tizenhárom a setlistára felkerült tizenkilenc dalból. Aztán itt vannak a kötelezők: a Sledgehammer, a Big Time, az In Your Eyes (mind a „So” lemezről), a Steam és a Blood Of Eden (mindkettő az „Us”-ról), valamint a setlista egyik nagy meglepetése és egyben ennek a dupla hivatalos bootlegnek az egyik csúcspontja, a kis blueshangulattal megbolondított, sötét Lovetown, amelyet Gabriel a „Philadelphia” (1993) című filmhez írt, Tom Hanksszel a főszerepben.
A művész anyagi befektetése a turnéba ezúttal valamivel szerényebb volt a szokásosnál. Többnyire alapvető színpadi felszereléssel lépett fel, a legnagyobb figyelmet természetesen a színpadi világításra fordították, ami állandó és elengedhetetlen követelmény Gabriel koncertjeinek egyedi atmoszférájához. Peter ráadásul kisebb, szabadtéri helyszíneket választott, ahová 2000 és 4000 fő között fér be.
Röviden: ami a CD-lejátszómban forog, az Gabriel lehetősége arra, hogy ismét elővegyen néhány olyan számot, amely hosszú ideje nem szerepelt a setlistán. Igazi csemege a Humdrum az „I.” elsőlemezről, és főleg a Moribound The Burgermeister az azonos című lemezről, amelyet a turné 22 koncertjén az együttes Peterrel mindössze háromszor játszott élőben, és ebből a három alkalomból épp Brescia került szalagra. Nos, hallgatás után az ember önkéntelenül is megkérdezi, miért csak háromszor, hiszen éppen ez a szám mutatja meg, hogy Peter hangja már kissé megkopott, és a sorok között olykor fél hanggal alatta marad a megfelelő magasságnak, miközben a hibátlan csapat kíséri. Gabriel egy pillanatra egyenesen gyermekien naivnak tűnik, hiszen a bootleg elárulja, hogy a fickó a turné előtt nem gyakorolta be rendesen a szövegeket. Először már a nyitányban megbicsaklik, majd a The Rhythm Of The Heat („IV.” album) versszakai közben, ahol valahol a versszakok közepén hallhatóan elhallgat, és így ezen a ponton szabadon gyönyörködhetünk a háttérvokál bájaiban. A Not One Of Us közben a zenekar kénytelen volt megszakítani a számot, és elölről kezdeni. Peter egyszerűen nem emlékezett a helyes szövegre, ezért a csapat két és fél perc után leállítja a dalt, és újrakezdi. Gabriel megszólítja a tömeget: „This… this is as we know in a band as ”Gabriel fucked up”!” Ezért is vannak hivatalos bootlegek: emlékeztetnek rá, hogy a zenei üzlet legnagyobbjai is tévedhetnek.
Egyébként Gabriel a tömeggel szemben mindig is igazi, nagyon tiszteletteljes csábító. A jeget abban a pillanatban törte meg, amikor az Intruder után egy „Buona sera” köszöntéssel szólt a közönséghez, majd olaszul folytatta a közönségnek szánt szövegeit, amelyekkel összekötötte a számokat. Igaz, pápai monotonitású hanglejtéssel, de a fickó igyekszik, le a kalappal.
Egyébként nincs panasz. A közönség és a zenészek együttműködése a koncert alatt kiváló, az olasz temperamentum hatásosan megtalálta a táncos lépést, és végig zajos lelkesedéssel jutalmazta a színpadon álló csapatot, a közönség pedig a szövegekkel is remekül elboldogul. Gabriel egyébként szokásosan nívós. Mint mindig. Kiváló csapatával egyedülálló, felejthetetlen varázst teremt, amelyre egyedül ő képes. Mint említettem, a hangja már nem olyan friss, ezért olykor alacsonyabb fekvésekben navigál, például a Sledgehammer refrénjében szándékosan kihagyja a „sledgehammer” szót, egyszerűen spórol a hangjával a fellépés alatt. De az egész dolog, a munkakémia és a zenészek egymásra hangoltsága hibátlanul működik, így ez a megjegyzés egyáltalán nem akadálya a hallgatásnak. A kísérőcsapat mágikus, gond nélkül megragadja Gabriel zenei kifejezésmódról alkotott víziót, és ördögi hangsúlyokkal kínálja fel a sokféle hangulati állapotot. A megfelelő pillanatokban a megfelelő helyeken hangsúlyoz. Az Intruder egyenesen hátborzongató, az In Your Eyes pedig egyedülálló ünneplő energiájával a setlistán minden kétséget kizáróan átveszi a nagy finálé szerepét, amelyet Gabriel egyébként a Biko számmal szokott megadni a koncertjeinek.
A „02/07/07 Brescia – Italy” (helyszín: Piazza Doumo) olyan dokumentum, amely bizonyítja, hogy Gabrielt semmi sem tántoríthatja el; különleges energiájú felvétel, más jellegű koncert, felesleges cécó és pompa nélkül, az abszolút felszabadultság szárnyán lebeg, ami egyben megint döbbenetesen meggyőzően érvényesül a zeneművészet egyedi értelmezésének pillanatnyi megvalósításában Peter Gabriel kezei között. Mindenki, aki szereti a tisztelt úr zenéjét, ne habozzon, hanem szörfözzön el az online boltba megrendelni. Ja, és mellesleg Peter Gabriel esetében már semmi újdonság, hogy ennek a hivatalos bootlegnek is kiváló a hangzása!
Felállás
Peter Gabriel – ének, billentyűk
Melanie Gabriel – kísérő ének, sample-ök
Angie Pollock – billentyűk, kísérő ének
David Rhodes – gitár
Richard Evans – gitár, mandolin, fuvola
Tony Levin – basszusgitár
Ged Lynch – dob
Produkció
Ben Findlay
Számlista
CD 1.:
1. The Rhythm Of The Heat
2. On The Air
3. Intruder
4. D.I.Y.
5. Blood Of Eden
6. Moribound The Burgermeister
7. I Don’t Remember
8. No Self Control
9. Love Town
10. Family Snapshot
CD 2.:
1. Steam
2. Mother Of Violence
3. Humdrum
4. Big Time
5. Not One Of Us
6. Lay Your Hands On Me
7. Solsbury Hill
8. Sledgehammer
9. In Your Eyes
Az album játékideje: 119.19
