Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés dátuma: 2022. 3. 18.
Producer: Jacob Hansen
Az album hossza: 54.15 perc
Stílus: Hard Rock/Melodic Rock
Értékelés: 9.0/10
A Pretty Maids 2019 novemberében adta ki legutóbbi albumát, az „Undress Your Madness”-t – RockLine recenzió. Az lett volna a természetes, hogy 2022-ig legalább még egy új stúdióalbum követi. A sors kereke azonban megy a maga útján: a legendás dán hard rock csapat énekesénél, Ronnie Atkinsnél már a Pretty Maids utolsó lemezének felvételei idején tüdőrákot diagnosztizáltak, amelyet eleinte úgy hitt mindenki, hogy a számos kemoterápiával és sugárkezeléssel sikerült legyőzni. Sajnos azonban 2020 vége felé a betegség kiújult. Ronnie viszont nem tétlenkedett. Elkezdett csapatot szervezni egy szólóalbumhoz. Így jelent meg alig több mint egy éve a „One Shot” – minden tekintetben kiváló első szólólemeze az énekesnek (RockLine recenzió).
Aki azt gondolta, hogy ez Ronnie hattyúdala, az nagyot tévedett. A fickó megtartotta a változatlan összetételű, kiváló skandináv zenészekből álló csapatot, akik már a „One Shot” idején annyi zenét írtak, hogy az „tartalékban” maradt. Tavaly októberben ez a gárda egy akusztikus EP-t is letett az asztalra „4 More Shots (The Acoustics)” címmel, miközben a „One Shot” utódának alapvonalai is egyre jobban kirajzolódtak.
A „Make It Count” – Atkins második szólóalbuma – tehát szinte teljesen olyan, mint az elődje. Tíz perccel hosszabb, egyébként lényegi különbség nincs. Ez nagyon logikus, sőt a keletkezési körülmények ismeretében magától értetődő. Két album alig több mint egy év alatt nem kis dolog. Két jót egymás után, ráadásul egyetlen év leforgása alatt összehozni pedig még nehezebb. A zeneiség nem hiányzik belőle, egyenesen túlcsordul tőle. A pompa és a bombasztikusság csúcspontjai a refrének, amelyeket briliáns módon megtámogattak extra vokális harmóniákkal – ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a dalok azonnal megfogjanak. Már az első hallgatásra. Atkinsnek nyoma sincs hangi elfáradásának vagy megkopásának. A védjegyének számító orgánuma és hozzáállása ott van mindennek a középpontjában, és jó néhány dal egyébként megtalálta volna az útját egy-egy lehetséges Pretty Maids-albumra is (persze más hangszerelési és produkciós kezeléssel). Mindenesetre személyes hangvételű lemezről beszélünk, amelyet helyenként kissé „lágyabb” hangszerelés is kísér, és a billentyűsök is nagyobb szerepet kapnak, bár a gitárjátékot ez mit sem érinti, az továbbra is egyértelműen a középpontban áll. A Let Love Lead The Way-hez hasonló ballada viszont nem lenne helye egy Pretty Maids-albumon. A lemezt a kiváló címadó dal zárja, amely sanzonszerűen, egy újabb balladaként indul. Ez a szám valamiképp szívszaggató, nemcsak a hangszerelése miatt, hanem az üzenete okán is, hiszen egyfajta síriratként hat. Éppen ezért a lemez külön csúcspontja! Atkins tudta, miért akarta az album legvégére tenni.
A „Make It Count” esetében is a „hathúros elmélet” mesterei hozták a maguk szólóit: John Berg (Paralydium), Pontus Norgren (HammerFall) és Oliver Hartmann (Avantasia, Hartmann), a dalok és az album arculatának oroszlánrészét viszont Atkins Pretty Maids-es kollégája, a svéd multiinstrumentalista, producer és hangszerelő, Chris Laney adta.
Már a kimásolt kislemezek is sejtették, hogy a „Make It Count” újabb nagyon jó Atkins-szólóalbum lesz. A Blood Cries Out az egyik legfeszesebb, felgyorsított, ugyanakkor végtelenül drámai rohamdal, amelyet bombasztikus refrénben kibontakozó intenzív melankólia kísér. Ez a szám olajat önt a tűzre az album második felében, éppen a kifejezetten balladaszerű Let Love Lead The Way és a középtempós Easier To Leave (Than Being Left Behind) között, így az album végig erősen dinamikus marad.
A jó 54 perc kötelező mindazoknak, akik szeretik Atkins hangját, a Pretty Maidst, és úgy általában a magasan zenei, a skandináv hard rock kultúra feltekert receptjével elérhető hangzásvilágot, vagy mondjuk a skandináv melodikus metal hagyományát. Tapasztalat, ihlet, tehetség, egy zsáknyi remek ötlet. Ezen az albumon is minden kivételes intenzitással ragyog.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. I’ve Hurt Myself (By Hurting You)
2. Unsung Heroes
3. Rising Tide
4. Remain To Remind Me
5. The Tracks We Leave Behind
6. All I Ask Of You
7. Grace
8. Let Love Lead The Way
9. Blood Cries Out
10. Easier To Leave (Than Being Left Behind)
11. Fallen
12. Make It Count
Felállás:
Ronnie Atkins – ének, vokál
Chris Laney – ritmusgitár, billentyűs hangszerek
Allan Sørensen – dob
Pontus Egberg – basszusgitár
Morten Sandager – billentyűs hangszerek
Linnea Vikström Egg – vokál
John Berg – gitár, gitárszólók
Olliver Hartmann – gitár, gitárszólók
Pontus Norgren – gitár, gitárszólók
Anders Ringman – akusztikus gitár
