Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés: 2021. 3. 12.
Producer: Jacob Hansen
Játékidő: 44.50 perc
Műfaj: Hard Rock/Melodic Rock
Értékelés: 9.0/10
Különös utakon jár az Úr. Az új Pretty Maids-lemez helyett Ronnie Atkins, a legendás dán hard és heavy rock csapat énekesének első önálló stúdióalbuma látott napvilágot. A kérdés persze adja magát: „Mi lesz a Pretty Maids-szel?” Egyáltalán kiolvasható még a zenekar jövője? Atkinsnál 2019-ben tüdőrákot diagnosztizáltak. Ronnie eleinte bíztató hírekkel jelentkezett a kemoterápia menetéről, 2020 őszén azonban szomorúan megerősítette, hogy a rák ismét felütötte a fejét. Ez a korántsem rózsás helyzet, amelybe a mára 57 éves énekes került, egy egész sereg zenésztársat és barátot mozgósított, akik az énekes köré gyűltek, hogy segítsenek neki elkészíteni az első szólólemezét.
A „One Shot” mindenképp összemérhető a Pretty Maids munkáival. Nem csak Atkins jellegzetes hangja miatt, hanem a dalszerzői stílus okán is. A „One Shot” a hard rock tankönyvi hűségével megírt lemez, amely ugyanakkor bombasztikusan konkrét. Most kevesebb benne a „nyomás”, és a kemény rock meg a metal közötti határok elmosódásáról sem beszélhetünk. A „One Shot” mérgezően fülbemászó, ami a zeneiséget illeti, és végig igazi hard rock lemez marad, még ha olyan dallamokhoz nyúl is, amelyek (szerencsére) érezhetően elviszik a szokásos Pretty Maids-albumok sablonjától.
Érdekes, hogy Atkins ezúttal többször marad a tiszta éneklés terepén, a rekedtes tenor adagolása nélkül, ami az összes Pretty Maids-lemezen jellemzően végigkíséri a megszólalását. Ez már az album nyitányán megmutatkozik, amely meglehetősen nyugodtan, sőt kicsit „szemérmesen” indul a Real című dallal, de később is, például a hiper-zenei, közepes tempójú, hangulatában megragadó Frequency of Love-ban. Még a balladák is, amelyek a hard rock, AOR és melodikus rock lemezek amolyan kötelező rossz részei, kapóra jönnek a „One Shot” anyagán. A Miles Away balladisztikus alkotás, tele vággyal és melankóliával, a cukormáz egy szemernyi fölöslege nélkül. Vokálisan Atkins pontosan ott van, ahol lennie kell. Az egész lemezen át. Az új produceri környezet valójában nem is új – a produceri munkát a Pretty Maids régi ismerőse, Jacob Hansen végezte –, a hangszerelés megközelítése mégis kicsit más. Lényegesen lágyabb, mint a Pretty Maids-nél. A határozottan húsos, magvas gitárfrázisok mellett az aranzsmánokat képszerűen gazdagítják a hangsúlyos billentyűk, a remekül szóló kísérő vokálharmóniák, és bőven fűszerezi őket a programozott samplerezés. A komponálás és hangszerelés fő motorja ezúttal Chris Laney, aki egyébként a Pretty Maids billentyűse és ritmusgitárosa, mellette pedig, igen érdekes módon, különleges vendégként a billentyűknél Morten Santanger, a Pretty Maids egykori tagja segít. Laney ezen a lemezen megmutatta dalszerzői tehetségét, amely irigylésre méltó. Már csak emiatt is eltérés a „One Shot” a Pretty Maids „kaptafájától”. És hogy a rokonság ne legyen túl feltűnő, a Pretty Maids gitárosa, Ken Hammer tudatosan úgy döntött, hogy nem vesz részt zenekartársa szólólemezén.
A „One Shot”-on közreműködő zenészgárda rendkívül széles köre Atkins jellegzetes hangja mellett a lemez varázsának fő megteremtője. A kiváló gitárvirtuózok és az elektromos gitár gurui, akik gitárszólóikkal tökéletesen rányomták a bélyegüket az albumra, a következő nevekből állnak: Pontus Norgren (HammerFall), Kee Marcello (Europe), Oliver Hartmann (Hartmann, Avantasia), John Berg (Paralydium), Chris Laney (Pretty Maids).
Minden szempontból kiválóan összerakott hard rock termék. Határozottan ott van benne a melankólia és a pompa keveréke, ami a skandináv hard rock iskola komponálási és hangzásalakítási fogásaira jellemző. A dalok mind egy szálig rendkívül drámaian felborzoltak, a refrénekben pedig ez a hangulati színház pompás crescendóba csúcsosodik. A refrének között Picture Yourself viszi el a pálmát. De vigyázat! Ez a dal is olyan zenei anyagot dolgoz fel, amely inkább a Nordic Union projekthez áll közelebb, mint a Pretty Maids-hez.
Ronnie Atkins a „One Shot”-on, amely meglepő módon csak az első önálló stúdióalbuma, ismét teljes fényében mutatkozik meg, telivér, vérbeli énekesként. A lenyűgöző énekes szívvel-lélekkel, szenvedéllyel közelít a lemez minden pillanatához, és reméljük, hogy ez mégsem a karrierjének utolsó felvonása. A szövegek ezúttal kifejezetten személyes vallomások, ami az előadó állapotát tekintve teljesen logikus. Az 57 év korántsem kor, ha érted, mire célzok.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Real
2. Scorpio
3. One Shot
4. Subjugated
5. Frequency Of Love
6. Before The Rise Of An Empire
7. Miles Away
8. Picture Yourself
9. I Prophesize
10. One By One
11. When Dreams Are Not Enough
Felállás:
Ronnie Atkins – ének
Chris Laney – ritmus- és szólógitár, billentyűk, kísérő ének
Allan Sørensen – dob
Morten Sandager – billentyűk
Pontus Egberg – basszusgitár
Vendégzenészek:
Anders Ringman – akusztikus gitár
Pontus Norgren – gitárszólók
Kee Marcello – gitárszólók
Oliver Hartmann- gitárszólók, kísérő ének
John Berg – gitárszólók
Linnea Vikström Egg – kísérő ének
Björn Strid – kísérő ének
