Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés dátuma: 2022. március 11.
Producer: Jona Tee
Az album hossza: 49.41 perc
Műfaj: Power Metal
Értékelés: 8.0/10
A New Horizon új zenei projekt, amely mögött a H.E.A.T két egykori tagja, Jona Tee és Erik Grönwall áll. Grönwall pokolian jó énekes. Nemcsak a hangterjedelme hihetetlen, hanem kivételes énekesi erőt és pusztító energiát is bevet. Jelenleg egyértelműen a melodikus metal és a melodikus rock egyik leghatásosabb, legkarakteresebb hangja. Bárhová állítod, Grönwall nyerő pókerlapot, négy ászt húz neked. Újabban a Skid Row-hoz is csatlakozott, a (jól eltemetett) nyolcvanas évek glam metal szenzációjának negyedik énekeseként. Jona Tee a zene nagy részének szerzője, a billentyűk mellett ő játszott fel minden basszusvonalat és ritmusgitárt, ő felelt a produkcióért is, és mindent megtoldott kiegészítő vokális dallamokkal meg egyéb finomságokkal. Az eredmény amolyan keresztezés aközött, amit a két zenész a H.E.A.T-ben csinált, és az európai power metal alapelemei között.
Igen. Ez kétélű, sőt, mondhatni „háromélű” kard is lehet. Legalábbis bizonyos mértékig. Bár semmi újat nem hallunk – de ez várható volt –, a produkció szándékosan kissé csiszolatlan, ami a svéd power metal általános megközelítéséhez képest meglepő. Főleg a gitárokról beszélek, amelyekben időnként kifejezetten „német” nyerítés üti fel a fejét. Nem mindig. De néha a két muzsikus több teret hagy a gitárfrázisnak, ahogy az közvetlenül a Cry For Freedomban is megmutatkozik, ami „berögzötten svábnak” hat. A billentyűk ilyenkor „vékonyak” és másodrangúak. Mintha valami olyasmit játszanának, mint mondjuk a Grave Digger öreg heavy bácsijai, csak kevésbé sikeresen. Az album egyik legütősebb frázisa a Stronger Than Steel-ben bukkan fel, ami megerősíti az album megcsontosodott hűségét az euro power metalhoz. Grönwall viszont énekesi muzikalitásával mindig garancia a magasan szárnyaló, azonnal megragadó dallamok hatásos előadására. A Stronger Than Steel, amelyet a projekt kislemezként is kiadott, az album egyik legimpozánsabb teljesítménye.
A nyitódal, a We Unite, a lehető legtöbb pompát akarta egy helyre sűríteni. Ezért túlzás. Mondjuk úgy, mintha a H.E.A.T-et keresztezned a Firewinddel. Elég „kézre szabottan” lett kiszámolva. A refrén bombasztikus zenei kicsicsázottsága annyira kirívó, hogy a dallamvezetés helyenként a nyolcvanas évek popslágerének, a What A Feelingnek egy versszakára emlékeztet (eredetileg Irene Cara, a Flashdance című film dala). Akarva-akaratlanul mindkét srác nagy híve a nyolcvanas évek pop-örökségének. A svéd zenészek közül korántsem ők az egyetlenek, kezdve Mikael Akerfeldttel (Opeth). Az albumon olyan pillanatok is akadnak, amelyek inkább a H.E.A.T. és a svéd hard rock örökség (220 Volt, Treat, Europe,…) zenei elveit hordozzák, főleg a Call of the Underground refrénjében. Ezeken a részeken a billentyűk és a billentyűs hangszerelés is tömörebb a produkcióban, az ilyen dalokban pedig Tee a gitárszólókkal szemben sem marad adós, amikor a billentyűkön párbajba száll velük. A klisésebb hatású pillanatokat persze nem kerülhetjük el. Ilyen kiszámítható refrénje van például a Stardustnak. Az viszont világos, honnan ez a sok muzikalitás. Barátjának kell lenned a nyolcvanas évek popjának. A skandinávok itthon vannak benne. Mindig, amikor ezt a muzikalitást nehezebb hangzásszerkezetekbe kell átcsomagolni. A Stardustot a „mid eight” szakasz „húzza ki”, ami nagyon ravaszul nyílik meg. Neoklasszikus billentyűs átmenettel és remek modulációval, ami az utolsó refrén előtt felrázza a dal kiszámíthatóságát. A Manowar-asszociáció sem marad el (The End Of All), miközben a Manowar az elmúlt húsz évben, illetve Ross távozása óta „ölne” a vezető refrénötlet (vokális harmóniák) dallamáért. Épp a rendkívül jól felépített refrén miatt ez a szám a New Horizon power metaljának egyik albumcsúcsa.
Nos, az album fő csúcspontját a záródal hozza. A címadó. Ez ugyanis (a szerzői ambíciót tekintve) a legmeggyőzőbb „visszarepülés” az európai power metal húsz évvel ezelőtti aranykorába. Velőkig nosztalgikus. Egyértelmű csúcs a pompázatosság és a drámai színpadiasság kibontakozása szempontjából is. Motívumok fokozása.
A vendéggitárosok kis csapata is hozzáteszi a magáét, és nem fogják vissza magukat a szólók látványos kanyarokkal teli gitáros rallyjának kilengéseiben. Köztük van Sam Totman (Dragonforce), Dave Dalone (H.E.A.T.), Niko Vuorela (temple Balls) és Love Magnusson (Dynazty).
Röviden: a húzás elég szerencsésen sikerült. Grönwall a mérleg nyelve, ő dönt. Markáns egyéniségével nagyrészt elterelni a hallgató figyelmét, hogy az ne a generikus komponálási sablonnal foglalkozzon, amely elől a power metal ennyi év után sem tud kitérni. Ezért a két régi jó H.E.A.T-társ találkozása ezen az albumon szerencsés, és még mindig elég érdekes.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. A New Horizon (Intro)
2. We Unite
3. Stronger Than Steel
4. Cry For Freedom
5. Call Of The Underground
6. Stardust
7. Event Horizon
8. The End Of All
9. Fearless
10. Gate Of The Gods
Felállás:
Erik Grönwall – ének
Jona Tee – billentyűk, basszusgitár, gitár, kísérő ének
Vendégzenészek:
Sam Totman – gitárszólók
Love Magnusson – gitárszólók
Dave Dalone – gitárszólók
Niko Vuorela – gitárszólók
Laucha Figueroa – gitárszólók
Robban Bäck – dob
Zelo dobra recenzija.
Zdaj mu bo uspelo tudi v Ameriki, kar si s svojim glasom in sončno osebnostjo tudi zasluži. 🙂