Megjelenés: 2020. május 15.
Kiadó: Inside Out Music
Producer: John Boegehold
Játékidő: 55:30
Stílus: progresszív rock
Értékelés: 9.5/10
A por, amely a progresszív rock rajongói között a névadó bemutatkozó lemez megjelenésekor felszállt, még le sem ülepedett igazán, amikor a Pattern-Seeking Animals már a következő évben felvette és kiadta második albumát „Prehensile Tales” címmel. Manapság az ilyesmi a hetvenes évekkel ellentétben igen ritka. Akkoriban rengeteg progrock-zenekar gond nélkül évente új stúdióalbumot készített, sőt, volt, aki egy éven belül kettőt is. A négy kiváló zenész, akiket elsősorban a kultikus amerikai prog-revivalista Spock’s Beard tagjaiként ismer a világ, a „Prehensile Tales”-en még egy fokozattal feljebb kapcsolt az remek debütálóhoz képest, és még eklektikusabb, még izgalmasabb anyagot hozott össze, amellyel csiszolt és továbbfejlesztett a hangzásán. Egyúttal szerzői és hangszerelési szempontból tovább távolodtak a „spockszakállúakkal” való összehasonlításoktól, amelyek a bemutatkozó lemezen még elég gyakran kézenfekvőek voltak.
Az ilyen irányváltásra a várt ritmikai és hangszerelési megoldásokhoz képest már a nyitó „Raining Hard in Heaven” is jó példa: az elején diszkóritmus és szinte popos-ambient hangulat fogad, aztán a dal átváltozik tiszta szimfonikus progrock-kalanddá dallamos refrénnel, ragyogó többszólamúsággal és hipnotikus zenekari hangszereléssel. A gitárszólók többségét az énekes Ted Leonard játszotta fel, az összes billentyűs szólamot pedig John Boegehold, akinek szerzői ötletei a rendkívül ambiciózus zenekar hajtóerejét adják, és aki igen rövid idő alatt kiváló eredménnyel vette fel már a második stúdióalbumát. A „Here in My Autumn” billentyűvel szimulált vonós hangszerelésével és hatalmas refrénjével újabb szemléletes bizonyítéka a feltörekvő és egyben kiérlelt négyes kivételes szerzői erényeinek és hangszeres tudásának.
Az „Elegant Vampires”, amely rengeteg hangulati váltást hoz, egyes szintetizátoros textúráival, amelyek az elektromos hegedűt utánozzák, valamint Leonard énekének színeivel gyakran idézi a klasszikus Kansast, vagyis azt a zenekart, amely a Genesis, a Yes és a Beatles mellett kétségkívül a legnagyobb hatással volt a Pattern-Seeking Animals tagjainak zenei nyelvére. A „Prehensile Tales” dalai közül itt van a legtöbb rokonság a Spock’s Beard-del. A „Why Don’t We Run”, amely flamenco- és jazz-fusion elemeket, valamint Jimmy Keegan jóvoltából néhány egyenesen szédítő dobtrükköt tartalmaz, „kínai” motívummal nyit, majd stílusváltások sorát éli át.
A „Lifeboat” nem kevesebb, mint tizenhét perces eklektikus prog-ep, számtalan hangulati váltással és összetett hangszeres részekkel, amelyeket az kiszámíthatatlan progrock-kalandok minden szerelmese élvezni fog. Különösen a középső részben, ahol melankolikus, zenekari hangszerelésű szakasz uralkodik, még a mai Marillionnal való stiláris rokonság is felfedezhető.
A záró, kifejezetten melankolikus „Soon But Not Today” ep számos szórakoztató meglepetést tartogat, bár zenekari irányultságú balladaként indul. Ez az első tempóváltásig tart, amikor a ritmikai dráma fokozódásával előtör a szerzemény kifejezetten eklektikus természete. A középső, hangszeres rész sokakat a Peter Gabriel-érás Genesisre fog emlékeztetni, míg a zenekari rész közepén érkező záró gitárszóló hangzásában több mint nyilvánvalóan Brian Mayt, illetve a Queent idézi.
A „Prehensile Tales” minden tekintetben továbbfejleszti a Pattern-Seeking Animals bemutatkozó lemezét. Kiváló produkciójával, irigylésre méltó virtuozitásával és kalandos-eklektikus megoldásaival minden bizonnyal elvarázsol minden progrock-gurmant, és korántsem csak a Spock’s Beard rajongóit. Ez utóbbiaktól a Pattern-Seeking Animals főleg Boegehold szerzői ötletei és hangszerelései révén egyre jobban eltávolodik, ami jó hír mindazoknak, akik az első lemez után legyintettek, hogy senkinek sem kell két stílusában ennyire rokon zenekar. Azon pedig, hogy a „Prehensile Tales” 2020 egyik fő esélyese-e a legjobb progrock-album címére, igazán nem kell sokat gondolkodni.
A recenziót írta: Peter Podbrežnik
Számlista:
1. Raining Hard in Heaven (8:31)
2. Here in My Autumn (7:57)
3. Elegant Vampires (4:30)
4. Why Don’t We Run? (5:09)
5. Lifeboat (17:20)
6. Soon But Not Today (12:03)
Pattern-Seeking Animals:
Ted Leonard – ének
John Boegehold – billentyűs hangszerek
Dave Meros – basszusgitár
Jimmy Keegan – dobok, vokál
