Önkiadás
Megjelenés dátuma: 2020. 3. 13.
Produkció: Marko Jurkošek
Az EP hossza: 17.10 perc
Műfaj: Heavy Metal/Hard Rock
Értékelés: 8.5/10
Vedd meg az albumot!
A Dead Crew friss szlovén groove metal és hard rock zenekar, Braslovčéból, vagyis a Savinja-völgyből. A „Joe Blacksmith” öt dalból álló EP, amely idén március közepén jelent meg, és egy négy rutinos zenészből álló bandát mutat be. Ők egyszerre kezelik ügyesen a divatos stúdiós produkciós trükköket, és lovagolják meg nagy artisztikus magabiztossággal a metal és a hard rock közti középutat. Ehhez jön egy „alter-šalter” pillanat is, és nagyon jól magukévá teszik a „groove” hangulatát, amely inkább sötéten szólít meg, mint másként. Ebbe ravaszul belecsempésztek egy adag punk rock’n’rollt is, amiből kiderül, hogy a srácok Motörhead-rajongók.
A dalokat a megnyitó szám szerint is punkos, rosszfiús, dühös és kellően támadó, tetszetős ének hajtja. Van benne egy adag torokhangúság, többnyire a középső fekvésekben mozog, ott bontakozik ki a legszélesebben és leghangsúlyosabban a hangerő. Valójában a Dead Crew történetében az ének fontos nyelv a mérleg serpenyőjében: maróságával és erejével kontrasztosan tágítja a kompozíciók atmoszférikus hatókörét.
A Dead Crew kerüli a bonyolítást. A dalok levetkőztetettek és csupaszok, a frazeálásban viszont erényesen kihegyezettek. Közvetlenül szólítanak meg, és elsősorban arra építenek, hogy azonnal megragadjanak. A riffek és a ritmusok kellemesen átütők és harapósak. Kialakítják a maguk kifejező tartását, bár a közhelyek késztetései jelen vannak, ami azonban halkan várható is volt, például a Devil’s Dance című dalban. Ez mégis, elég érdekes módon, szép bizonyíték arra, hogy a srácok jó ideig foglalkoztak mind az öt dal arculatával ezen az EP-n. A szám a kiszámítható vezérfrázis és ritmus ellenére ugyanis eléggé változatos is (nyugodt billentyűs átvezetés a dal második felében, teátrális modulációval a záró részben). A srácok tehát az egyszerűség és a közvetlen ütőerő mellett, amelyet elsősorban kerestek, többrétegűen közelítettek az hangszereléshez. A dallamokat kielégítő mennyiségű kísérő vokális harmóniával látták el, ami különösen jól jön ki a záró, melankolikus, ütős balladában, a The Night Replaced My Day-ben. A banda két promóciós kislemezt is kiadott, mégpedig a nyitó, ütős, ördögi és gúnyos Bastardhoz, valamint a God’s Hives-hoz, de szinte mindegy lenne, melyik az öt dal közül lenne kislemez, mert egyszerűen mind nagyon jól kidolgozottak, olyan módon, hogy kibontják egymás közti változatosságukat, és azonnal megragadnak. A Masters of the Universe-ben akadnak időnként stilisztikai párhuzamok a nyitó Bastarddal, de szívesen meghallgatja majd a akciófigurakereskedelemben jártas szlovén vállalkozó, Cepo, aki nem sokkal ezelőtt a zenekar (velenjei) szomszédja lett.
A stílusban érezni a tagok korábbi zenekaraiban (többek között Pero Lovšin, Interceptor, Legalo Kriminalo) szerzett tapasztalatainak összefonódását, ezért nem meglepő, hogy a Dead Crew műfajok közt is elég erőteljesen kiterjeszkedik, amikor a heavy és thrash metal hagyományos értékeitől a komor hard rockos kópéságon át az enyhén mogorva, de divatos alter pózig és a magukévá tett rock’n’roll groove-ig lovagol.
A „Joe Blacksmith” EP bátor bevezetés egy új zenei történetbe, amely ebben az időben nagy valószínűséggel már a stúdióbemutatkozó első igazi körvonalait ölti. Várható, hogy a zenekar az első albumon még jobban csiszolja és meghatározza zenei víziót, a saját dossziéjának kialakításában. A „Joe Blacksmith” EP precízen, lelkiismeretesen, szívvel-lélekkel, elkötelezetten és határozottan megtett lépés ebbe az irányba. Pontosabban: a helyes irányba. „Kovács Jóska tehát egészen jót fúj!”
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Bastard
2. Devil’s Dance
2. God’s Hives
4. Masters of the Universe
5. The Night Replaced My Day
Felállás:
Simon Cukjati – ének, gitár
Žan Krajnc – gitár)
Grega „Chedo” Šket – basszusgitár
Robi Dobrišek – dob
