Megjelenés dátuma: 1970. július
Kiadó: Island Records
Producer: Joe Boyd
Játékidő: 35:08
Műfaj: brit folk rock
Pontszám: 9.5/10
Az angol folk rock úttörői, a Fairport Convention a „Liege & Lief” (1969) című mesterművel, a brit folk rock kulcslemezével a brit határokon túl is szélesebb közönséghez jutottak el. Az örömük sajnos nem tartott soká, hiszen a következő album felvétele előtt távozott az énekesnő, Sandy Denny, és az alapító basszusgitáros, Ashley Hutchings is. Denny az ausztrál férjével, Trevor Lucasszel megalapította a rövid életű Fotheringay-t, míg a nagy folkhagyományőrző Hutchings a rivális Steeleye Spant, később pedig a The Albion Bandet hozta létre.
A Fairport Convention megmaradt tagjai úgy döntöttek, hogy ezentúl nem keresnek új énekesnőt, hanem a főbb vokálokat maguk közt osztják el a férfi tagok, a dobos Dave Mattacks kivételével. Énekesként a „Full House” lemezen egyre inkább előtérbe került a gitáros Simon Nicol, aki mára a brit folk rock legendák fő énekese. Hutchingset a basszusgitárnál Dave Pegg váltotta, akit ma már nem is lehet elképzelni a Fairport Convention nélkül. Peggnek van ma a leghosszabb megszakítás nélküli tagsága ebben a legendás zenekarban, egyszersmind később, 1979 és 1995 között a proghangzású ikonok, a Jethro Tull tagja is volt. Pegg nagyobb virtuóz volt az elődjénél, és a basszusgitáron néhány új technikát is meghonosított a hagyományos folk rock ritmusokon belül, emellett remekül összeért Mattacks dobolásával.
Dave első albuma a Fairport Conventionnel 1970-ben jelent meg „Full House” címmel, és egyben az utolsó volt a gitármester Richard Thompsonnal, aki ekkor érezte úgy, hogy eljött az idő a szólóútra. Thompson a hegedűs Dave Swarbrick mellett a „Full House” összes eredeti szerzeményének társszerzője volt, a lemezt pedig kiváló virtuozitás jellemzi. A többi dal a brit hagyományos zene újraaranzsált klasszikusa volt. A „Full House” a brit folk rocknak majdnem olyan fontos albuma volt, mint az elődje, a „Liege & Lief”, bár a mai napig annak árnyékában marad. A lemez felét a brit népzene újraaranzsált klasszikusai tették ki, a másik felét pedig eredeti kompozíciók, Thompson és Swarbrick szerzői ötleteinek gyümölcsei. A két zenész ekkor kétségkívül a Fairport Convention e rövid életű inkarnációjának hajtóereje volt.
Már a nyitódal, a „Walk Awhile” – vidám hangulatával, ugrándozó refrénjével és vonós-gitáros kéjelgéseivel – az első naptól a Fairport Convention klasszikusai közé íródott, ami azt jelenti, hogy a koncertjeikről soha nem hiányozhat. A „Doctor of Physick” sötétebb hangulatú, főként a melankolikus hegedűrészeknek, a már akkor is technikailag igen képzett Pegg hangsúlyos basszusvonalainak és mind a négy énekes kiváló vokálharmóniáinak köszönhetően.
A „Dirty Linen” egy hagyományos folk sztenderd újraaranzsált változata volt, amelyet a Fairport Convention rendkívül élénk és eklektikus instrumentális darabbá alakított át, ügyes váltásokkal az „elektromos” és az akusztikus részek között, ritmusváltásokkal, valamint ragyogó hegedű- és gitárbetétekkel, ezzel sikeresen egyengetve a brit prog folk rock fejlődésének útját.
Az album csúcspontja a kilencperces, eklektikus-éteri mestermű, a „Sloth”. Ez újabb szemléletes példa volt arra, amikor az angol folk rock ikonok már „nagyban” kísérleteztek a prog folk rockkal, amelyet nagyjából hét évvel később a nem kevésbé legendás honfitársaik, a Jethro Tull népszerűsítettek. Ez a szerzői mestermű viszonylag ártatlan, akusztikus irányultságú balladaként indul nosztalgikus többszólamúsággal, majd furfangos módon átfordul egy hosszabb instrumentális szakaszba, ahol a főszerepet a szomorkás hegedűrészek, az eklektikus dobátvezetések és az összetett gitárművek játsszák.
A „Sir Patrick Spens” barokkos aranzsmanokkal ízesített hagyományos skót folk ballada, amely egy súlyos tengeri szerencsétlenségről mesél, míg az élénk instrumentális „Flatback Carper” – Richard sajátos akusztikusgitár-futamaival és rendkívül sikeres szólókarrierjének jelképes előhírnökeként – újabb alkalom arra, hogy az angol folk rock úttörők egyes tagjai megmutassák virtuóz erényeiket.
Az eredeti LP-nek tartalmaznia kellett volna a „Poor Will and Jolly Hangman” című hagyományos folkdal újraaranzsált változatát is, de azt szinte az utolsó pillanatban eltávolították az albumról a maximalista Thompson kérésére, aki semmiképp sem volt elégedett a gitárszólójával. A „Full House” újrakiadásán végre hallható a szóban forgó szám teljes pompájában. Richard súlyos önkritikája ellenére a gitárszólója az egyik legjobb a korai alkotói évekből. Ez a dal amúgy sem szenved hiányt semmiben, minőségben a „Full House” többi számával egyenrangú.
A hagyományos skót folk ballada, a „Flowers of the Forrest”, amely szövegében IV. Jakab király skót seregének az angol hadsereggel szembeni vereségét örökíti meg (ez a történelmi esemény a flodden-i csata néven is ismert), vigasztalhatatlan többszólamúsággal és szomorkás akusztikus aranzsmanokkal zárja az albumot kifejezetten melankolikus hangulatban.
Bár a „Full House” átmeneti időszakban készült, amikor a Fairport Conventionnek folyamatosan gondot okozott a stabil felállás kialakítása, mégis a brit folk rock egy újabb klasszikusa lett, amely minőségben szinte egyenrangú a „Liege & Lief”-fel. A „Full House” sikeresen megalapozta a Fairport Convention új hangzásvilágát – először női vokálok nélkül, ami jelentős szakítás volt a hatvanas évek elején elért eredményeikkel. A népszerű Denny visszatérését követelő hangok egyhamar nem csitultak el, ő 1974-ben, alkalmi vendégszereplések után, rövid időre vissza is tért, de a „Full House” óta egyértelmű volt, hogy a Fairport Convention ezentúl kizárólag férfi kollektíva lesz. Thompson távozása után, akinek gitáros és szerzői erényeit nem volt könnyű pótolni, Nicol, Pegg és Swarbrick vette át a kezdeményezést az alkotói folyamatban, és rövid időre az egyik legizgalmasabb művészi korszakukba léptek.
A kritika szerzője: Peter Podbrežnik
Számlista:
1. Walk A While (3:59)
2. Doctor Of Physick (3:33)
3. Dirty Linen (4:12) Medley:
– Last Night’s Fun
– Paddy On The Railroad
– Drops Of Brandy
– Poll Ha’penny
4. Sloth (9:14)
5. Sir Patrick Spens (3:30)
6. Flatback Caper (6:24) Medley:
– Miss Susan Cooper
– The Friar’s Britches
– The Sport Of The Chase
– Carolan’s Concerto
7. Poor Will And The Jolly Hangman (5:31)
8. Flowers Of The Forest (3:58)
Bónuszszámok:
9. Now Be Thankful (Mono) (2:24)
10. Sir B. McKenzies Daughter’s Lament
For The 77th Mounted Lancers Retreat From The Straits Of Loch Knombe,
In The Year Of Our Lord 1727,
On The Occasion Of The Announcement Of Her Marriage To The Laird Of Kinleakie (2:52)
11. Bonny Bunch Of Roses (10:48)
12. Now Be Thankful (New Stereo Mix) (2:24)
Fairport Convention:
Richard Thompson – ének, elektromos gitár
Simon Nicol – ének, elektromos és akusztikus gitár, basszusgitár (6), elektromos citera (8)
Dave Swarbrick – ének, furulya, brácsa, mandolin (6,7)
Dave Pegg – ének, basszusgitár, mandolin (6)
Dave Mattacks – dobok, ütőhangszerek, harmónium (2), bodhrán (3)
