Előadó: Phi
Kiadó: MALS Ltd.
Megjelenés: 2011
Játékidő: 49:12
Értékelés: 3.4/5
A mai zene egyáltalán nem csak rosszat hoz. Igaz, a populáris színtért elárasztja a lélektelen futószalagmuzsika, de a minőségi zenekaroknak talán éppen ezért nagyobb az esélyük arra, hogy ha betoppannak ugyanabba a közegbe, valóban megmutassák, milyen is a jó zene hangzása, és így könnyebben válhatnak a zenetörténet részévé, mint az előző évtizedek bandái.
Ez azonban kizárólag a marketing szemszöge az egész ügyben. Az igazán fontos „újdonság”, amit ez az elveszett új korszak hoz, a zenekarok nagyobb mozgástere. Igaz, állítólag már minden megszületett és milliószor újrahasznosították, de az új műfajok tömkelege és a felvételtechnika fejlődése nagyobb kísérletezési lehetőséget kínál egy zenekarnak. Teret adnak nekik ahhoz is, hogy ilyen-olyan stílusokat gyúrjanak valami egyedivé.
Az osztrák Phi is ezt a hagyományt követi. A 70-es évek progresszív rockjának szemléletét veszik elő, és modernebb, hangosabb műfajokon, például a metalon keresztül értelmezik újra. Hazájukban, Ausztriában, ahol meglehetősen ismertek, így lettek az „osztrák Porcupine Tree”. Az efféle párhuzam pedig semmiképp sem a hírhajhász osztrák bulvár terméke.
Az osztrák banda már 2006-ban megalakult, így bőven volt ideje építeni az ismertségét az elsőlemez megjelenése előtt. 2009-ben a zenekar részben szétesett, a szünet után viszont viszonylag új felállásban és új zenei filozófiával vágott bele komolyabb projektekbe, és két év múlva meg is valósította az elsőt – megjelent a debütáló album, a For The Love Of Ghosts.
A Phi első, nem túl figyelmes hallgatásra talán csak egy újabb progresszív metal zenekarnak tűnik. A valóság azonban ettől messze áll. Persze a banda kapaszkodik a bevett zenei formákba, például a kiterjedt gitárszólókba, de ezek közelében sincsenek a klasszikus gitárszólóknak. Főleg úgy épülnek be a zenébe, hogy annak részévé válnak, és nem tolakodnak előre, ahogy a gitárosok annyira szeretik. Lényegében az egész zene összeforr valami igazán szerves és természetes módon, és ez a zenekar igazi erőssége. Az intenzív hangulatépítés és a meglepő átvezetések, az elektromos gitár hangszíne és a szokatlan dobtechnika – mindezt innovatív zenei formává gyúrja össze a banda, ami kifejezetten frissen szól, pedig a színtér tele van hasonló zenekarokkal.
Csakhogy nem minden habostorta. A Phi tagjai sajnos elsősorban zenészek, szövegírók semmiképp. A szövegek többnyire közhelyesek, a lehető legkopottabb jelzőkkel és főnevekkel megtűzdelve. Vannak fényes pontok, amikor a zenekar tényleg mer hangosan és érthetően társadalomkritikát megfogalmazni, de ilyen pillanat kevés van. Ez még jobban kiütközik amiatt, hogy az énekes hangja valahogy nem illik a zenéjükhöz. Ha eddig a hangszerek tökéletesen összeforrtak, ennek az énekhangnak itt nincs helye. Bratusa énekes időnként azért megtalálja a megfelelő stílust, azt a bizonyos atomot a hangszerelésbe tökéletesen illeszkedő összhanghoz, mint például a „The Surgical Cut, Part 1-ben, ami egyben az album legjobb dala – és az is, amelyik a legjobban emlékeztet a Porcupine Tree-re.
A Phi az elsőlemezével biztosan kiérdemelte a figyelmet legalább szülőhazájában, Ausztriában, de talán azon túl is. Bizonyos származékosság ellenére megőrzik a Wilson-féle zenekartól eltérő, saját hangjukat, amelyet magabiztosan és technikailag kifogástalanul valósítanak meg. A hangszerek összjátéka az egész album alatt nagyon őszinte, úgy tűnik, a zenészeknek teljesen természetesen jön – éppen ezért talán érdemes még egyszer átgondolni az ének szerepét a zenéjükben. Bratusa éneke akkor működik a legjobban, ha egy tonna effekt alá van temetve, amikor szinte már hangszerré válik, nem pedig a szöveges üzenet hordozójává. A For The Love Of Ghosts ezért mindenképp erős elsőlemez, rengeteg potenciállal – a lényeg már megvan, van hová fejlődni, és annyi is van, hogy a zenekar magasabb szintre léphessen.
Felállás
Markus Bratusa – gitárok, ének, kiegészítő billentyűk
Arthur Darnhofer-Demar – basszusgitár, vokál
Nick Koch – dobok
Vendégzenészek:
Christoph W. Pirker – billentyűk
Markus Czwiertnia – hegedű
Peter Yearsley és Librivox – beszélt szöveg
Produkció
Phi
Számlista
1. The Surgical Cut, Parts 2-4 (9:51)
2. Departure (4:41)
3. DesIre (12:08)
4. Wintersong (5:23)
5. The Illusion (Death Is Dead) (6:19)
6. The Surgical Cut, Part 1 (9:04)
7. Epilogue: For The Love Of Ghosts (1:46)
