Előadó: Kaiser Chiefs
Kiadó: Polydor Records
Megjelenés: 2007
Kaiser Chiefs, remek név az osztrák fánkok új márkájának! Tényleg! Édesek, mint a fánk, és az MTV odavan értük. Egy csipetnyi botrányos nyálasság, különben megjátszottan ártatlan tekintetek, amelyek mögött az utcai huliganizmus hírhedt szelleme lapul, amelyet egykor a kollégáik, a The Clash hoztak fel a színpadra. Csakhogy ezek az új fiúk Leedsből bármik lehetnek. Még az is, hogy a Blur főnöke, David Albarn haragszik rájuk, mondván, hogy a „Yours Truly, Angry Mob” a Blur „The Great Escape” (1995) albumából merít ihletet. Várj csak, várj, te szegény Albarn. Ha így haladunk tovább, a Blurt is egykettőre ingatag talajra állíthatjuk, ami a másolást illeti. A legviccesebb az egészben, hogy a 2007-ben újra feltámadó Blur frontembere nemrég nyilvánosan minősítette a saját életművét, mondván, hogy a „The Great Escape” az egyik a két Blur-album közül, amely az ő tolla alól került ki, és amelyek ráadásul szarok. Akkor minek másolná bárki is a Kaiser Chiefs?
Térjünk szépen vissza a Kaiser Chiefshez. A fickók az „Employment” (2005) című albummal aratott rendkívüli kereskedelmi siker után megígérték maguknak, hogy a reflektorfényben maradnak, és megpróbálják megszilárdítani a státuszukat. Így a „Yours Truly, Angry Mob” óvatosságot hoz, hiszen az új anyag erősen az együttes bemutatkozó lemezére támaszkodik, és ügyesen lovagolja meg azt a pop rockot, amelyet manapság a post punk és a brit pop elemeinek felelevenítéseként szokás emlegetni (hú, de laza meghatározás, de nem megy másképp)!
A fiúk, minden áltudományos magyarázat ellenére a keserűség általános érzéséről, amellyel a féltékeny sajtó tele van, profin és teljesen meggyőzően állnak a dologhoz. Ebben nincs kétség, amint betesszük a lemezt a CD-lejátszóba. Olyan dalokat tesznek le az asztalra, amelyek a lehető legszebb fényben mutatják be, hogyan érti Nagy-Britannia a pop rockot az új évezredre. Csarnokokra szabott, dallamos refrének, amelyek mindössze néhány szóból állnak, vagy puszta, dallamosan elnyújtott „Oh-oh-oh-oh” sorokból (Hyghroyds). Egyszerű! Ragadozó. A színpad előtti tömegek könnyedén az övéik lesznek! Pókerben mesterien kijátszott ászok! Ez az album mindazoknak szól, akik „műveletlenek”, az összes anti-gurmenak, akinek nincs ideje a tartalom szétboncolására és bibliai próféciák keresésére a rockzenei tökéletesség lehetséges formáiban, amelynek állítólag az elemi komplexitásból kellene fakadnia. A Kaiser Chiefs nyelve egyszerű, rövid, velős, és veszélyes ragadósággal hat az agykéregre. A Ruby, amely időközben nagy sláger lett, igazi erogén, csoszogó ritmust visz, amely spontán ritmikus ringásba hozza a testet, úgyhogy az ember maga sem veszi észre, mikor kezdte el. A félakusztikus, vásott, nyitott riffeket játszó gitár itt remekül kiegyensúlyozódik a „honky tonk” zongorával, és persze Ricky középre állított vokáljával, amelyet mintha mindazra teremtettek volna, amit a Kaiser Chiefs kínál. A dal nagy slágernek öltöztetve, felsőfokon.
A Kaiser Chiefs ért a változatos motívumok építéséhez. Ezeket úgy ragasztják egymáshoz, hogy a dalokon végigfut a vörös fonal, és magas fokú a folyékonyságuk. A „Yours Truly, Angry Mob” ezért igen dinamikus lemez, amely egy szempillantás alatt lepörög. Sőt. Nehezen találtok majd bármelyik dalban célzott „töltelék” ismérveket, amelyekkel manapság az együttesek nyújtják az album játékidejét, miközben semmit sem kínálnak. A dalok egyébként következetes egyenértékűségéből kissé kilóg a nyugodtabb Love’s Not A Competition (But I’m Winning), amely arra figyelmeztet, hogy a fiúk sokkal jobban érzik magukat egy sörözőben, mint egy virágzó réten, a májusi virágocskák szentimentális szagolgatása közben. Másrészt viszont a rockos közvetlenségre születtek, amit az Everything Is Averaged Nowdays, a Heat Lies Down, az Angry Mob, a Hyghroyds, a Learnt My Lesson Well és természetesen a már említett Ruby hoz, külön említést érdemel viszont a záró Retirement, amelynek refrénjét akár a Depeche Mode is írhatta volna a „Violator” lemez idején, azzal a különbséggel, hogy a számokról lehámozták volna az elektronikát, és a helyére gitárriffeket tettek volna.
A Kaiser Chiefs tud bánni a minimalizmussal. Olyan ügyesen tud bánni vele, hogy az egyszerűségben úgy hozza őket össze, hogy kifejezőerejüket a maximumig fokozza. Ez nem könnyű dolog. Fennáll a saját ismétlődéstől való félelem. A zenekar harmadik albumától elvárható volna némi műfaji elmozdulás az első kettőhöz képest. Kívánatos lenne, de nem szükségszerű, ha az együttes továbbra is képes lenne faragni a Ruby-féle slágereket. A Kaiser Chiefs kitűnően teljesítette az új albummal a feladatát. A figyelem középpontjában maradt, az MTV-n maradt, és újra jókedvűen megrázta a listák csúcsait. Már csak az amerikai áttörés hiányzik. A „Yours Truly, Angry Mob” azt is igazolja, hogy sikeresen lehet küzdeni a nagy kiadók mai politikája ellen, amely szerint megfontoltan előre megtervezik a sikertörténetet: az előadó kiad egy albumot egy mega-slágerrel, a következővel viszont előbukkan a teljes művészi éretlensége, amiért az anyakiadók is hibásak, mert abbahagyják az együttessel való foglalkozást, hiszen az utcán annyi az új hasznot hozó jelölt, mint fán a falevél, mint a fű. A tömeg pedig szereti az új arcokat. Nem! A Kaiser Chiefs a „Yours Truly, Angry Mob” albummal bizonyítja, hogy rendkívül minőségi kvintettről van szó, amely a megfelelő pillanatban nem hagyta cserben magát! Élvezzük hát ezt a kiváló, könnyed, pimaszul édes pop rock lemezt, amelyet többször egymás után is be lehet tenni, bármikor és különféle alkalmakkor, bármelyik CD-lejátszóban. Az ebben a kritikában használt összes felsőfok ellenére a mai kereskedelmi pop rock trendek mellett kérdés, hogy tíz év múlva emlékszik-e még valaki erre a lemezre.
Felállás
Ricky Wilson – ének
Andrew White – gitár
Nick Baines – billentyűk
Simon Rix – basszusgitár
Nick Hodgson – dob
Produkció
Stephen Street
Számlista
1. Ruby
2. The Angry Mob
3. Heat Dies Down
4. High Royds
5. Love Is Not A Competition (But I’m Winning)
6. Thank You Very Much
7. I Can Do Without You
8. My Kind Of Guy
9. Everything Is Average Nowadays
10. Boxing Champ
11. Learnt My Lesson Well
12. Try Your Best
13. Retirement
Az album játékideje: 44.42
