Előadó: Bolin, Tommy
Kiadó: Epic Records
Megjelenés: 1975
Tommy Bolin, a tehetséges amerikai gitáros az átlagos zenerajongó szemében elsősorban a hírhedt és magasan szárnyaló, Blackmore utáni Deep Purple-kaland idején emelkedett korának gitáristeni közé. Ez a kaland 1976 márciusában, nagy stílusban, csaknem tragikomikus módon zuhant le Liverpool kikötőjének partjain. A fiatal Tommy a maga virgonc, rikító színű jenki természetével mindenképp az egyik fontosabb szerepet játszotta ebben a megpróbáltatásban, enélkül viszont a legtöbbünk előtt valószínűleg örökre rejtve maradtak volna Bolin hihetetlen hagyatékának felbecsülhetetlen kincsei, amelyek minden tekintetben túlszárnyalják a gitáros Purple-teljesítményét.
A Teaser egyedülálló zenei dokumentum. Megrázó képe egy alkotó életerejének, aki útja végén tragikus áldozatává vált az irányíthatatlan körülményeknek. Bolin ezzel a funky hard rock, helyenként a reggae mércéjét olyan szintre emeli, amelyet még a sokkal inkább fenomenális Come Taste The Band hagyatéka is nehezen ér el. Ennek persze több oka van. Az egyik legfontosabb tényező bizonyosan az, hogy a fiatal Tommy a Deep Purple megalomán gépezetének mostohaanyai öleléséhez képest a legjobban a többé-kevésbé ismeretlen kollégái társaságában érezte magát. A fiatalember kifejezésmódjának lelkesítő, tulajdonképpen nyárias természete több mint harminc év után is felbecsülhetetlen örökségének legfelismerhetőbb eleme, amely a ragyogó Teaserrel a rock, a funk, a jazz, a latin ritmusok és Bolin többi nélkülözhetetlen „kacatjának” sajátos csúcspontját jelenti.
Azok közületek, akik addig csak a „Come Taste”-es csínytevéseit ismerték Bolinnak, az album nyitó funky rohamának, a The Grindnak a hallatán valószínűleg szóhoz sem jutnak. A vonzó dal Tommy hangjának csábító könnyedségére épít, amely tökéletesen dacol a „zenekara” zömének keménységével. Utóbbi hamar sorra kerül a fenomenális Homeward Strut című instrumentálissal, egy újabb kiváló funky tanúbizonysággal, amelyről csukott szemmel is el tudjuk képzelni, hogy valamelyik Dirty Harry-film főtémája legyen. Az események a Dreamer című balladával veszik az irányt, ezzel a megindító szerzeménnyel, amelyben Bolin énekének karizmája először kerül górcső alá. A fiatalember kitűnően vizsgázik. Elsőrangú dal, amely a gitáros érzékeny természetét tükrözi, csúcspontját pedig a záró, érzelmi kitörésben rejti, nagy barátja, Glenn Hughes rendezésében.
Sokat beszéltek már Bolin sokoldalúságáról, amelyre a gondtalan Savannah Woman ismét felhívja a figyelmünket. Ennek idilljét kissé korán, és annál pimaszabbul szakítja félbe a Teaser, egy tipikus hard rockos tétel, amely Tommy érdeméből csak úgy dübörög az izgalomtól és a frissességtől. Majdnem ilyen a reggae-s színezetű People, People is, amellyel a nyárias hangulatú Bolin Dave Sanborn csodálatos szaxofonjának gondjaira bíz minket. Újabb sokk ér a tüzes jazz rock egyveleggel, a Marching Powderrel (természetesen minden másról van szó, csak mosóporról nem), amely sok mindenben a Billy Cobham-korszakot idézi. Szentimentalitás, érzékiség, melankólia: nagyjából ezek a szavak jellemzik a Wild Dogsot, Tommy egyik ritka szerzeményét, amelyet a Deep Purple-os kollégáival együtt adott elő. A dal ismét a gitáros ingatag természetét festi le, aki, mint már oly sokszor, az egészet valamiféle titokzatos, a szemnek nehezen észrevehető fátyolba burkolja. Az ölelésének mélyén rejtőzik a hangulatos Lotus is, amellyel Bolin óvatosan zárja zenei ötleteinek ezt a nagylelkű seregszemléjét, amelynek igazi értékét úgy tűnik, csak most kezdi felfedni előttünk az idő.
Felállás
Tommy Bolin: ének, gitár
Stanley Sheldon: basszusgitár
Paul Stallworth: basszusgitár
David Foster: billentyűk
Ron Fransen: billentyűk
Phil Collins: ütőhangszerek
Prairie Prince: dob
Jeff Porcaro: dob
Produkció
Tommy Bolin
Számlista
1.The Grind
2.Homeward Strut
3.Dreamer
4.Savannah Woman
5.Teaser
6.People, People
7.Marching Powder
8.Wild Dogs
9.Lotus
