Sajtótájékoztató a Painnel (2007)
Szerző: Rok Klemše
Az interjú dátuma: 2007. 07. 17.
Peter Tägtgren a Hypocrisyval a szlovén színpadok régi ismerőse, a Painnel viszont idén a Metalcampen lépett fel először nálunk. A koncert előtt sajtótájékoztatón beszélgethettünk Peterrel, amelyet kissé álmosan figyelt Peter Iwers (egyébként az In Flames basszusgitárosa) és David dobos is. Peter hihetetlenül szórakoztató, laza beszélgetőpartner volt, akit vagy tíz újságíró árasztott el kérdésekkel, amikhez a 15 perc édeskevés volt. Lent olvashatod a sajtótájékoztató leiratát; a RockLine kérdései meg vannak jelölve, a többi a többi újságíró ötlete.
Azt olvastam, hogy a stúdiód, a The Abyss (Szakadék – a szerk. megj.) valaha elmegyógyintézet volt. Miért pont ezt a helyet választottad, és befolyásolja-e a munkádat, hogy talán még mindig kísért a pszichiátriai betegek szelleme?
Peter: Észnél tart (nevet)… De komolyan, gyönyörű a hely, az erdő közepén, kilométerekre a stressztől és a városi élettől. Tulajdonképpen az egész falut megvettem, csak hogy nyugalmam és csendem legyen, a lakásokat kiadom, ott van a stúdióm meg a házam is. Nagyszerű! Amikor koncertezel vagy turnén vagy, mindig jó hazatérni egy teljesen békés helyre.
Elképzelhető, hogy a Hypocrisy és a Pain egyszer közös turnéra indul?
Peter: Hű… nem tudom. Szerintem a hangszálaim ezt nem bírnák. Igazából nem vagyok biztos benne, mert még soha nem próbáltuk. A Wackenen ugyan felléptem egyszerre a Lockuppal, a Hypocrisyval és a Painnel, de más-más napokon, a Lockuppal pedig csak néhány számot játszottam. Ahogy mondom… Hülyeség lenne 20 koncertet összehozni, aztán két este után elveszíteni a hangomat. Úgyhogy inkább nem kísérletezném ezzel.
Mi van a feldolgozáslemezzel? Pletykáltak róla, hogy kiadod, most meg minden elcsendesedett.
Peter: Igen… Az ötlet mögött csak az volt, hogy teljesítsem a szerződésemet. Megegyeztünk, hogy még egy „cover” albumot kiadok nekik, aztán elválnak útjaink. A felvételek feléhez érve viszont láthatóan meggondolták magukat, és felbontottuk a szerződést. A feldolgozások a fiókba kerültek, mert az új stúdióalbumra koncentráltam. Ha új kiadóval szerződsz (Peter a Painnel az új lemezt a Roadrunner Recordsnál adta ki – a szerk. megj.), ők nem akarják, hogy az első lemezed náluk egy feldolgozásalbum legyen. A feldolgozások még mindig megvannak valahol, bónuszszámként fognak megjelenni, azt hiszem, az iTunesen meghallgathatjátok a Depeche Mode- és más feldolgozásokat. Szóval ezek a számok mindig elérhetők lesznek, ha nem albumon, akkor más formában.
Szerinted milyen a Pain közönsége? Hypocrisy-rajongók ők is…?
Peter: Szerintem országonként más, de úgy érzem, minden korosztály megtalálható, öt évestől hatvanig. Afféle keverék… Úgy gondolom, a Hypocrisy-rajongók vagy 60%-ának a Pain is tetszik, de vannak olyan Pain-fanok is, akiknek a Hypocrisy talán nem jön be, mert túl brutálisak vagyunk.
RockLine: Hogyan választottad ki Peter Iwerst (In Flames) és Mikkey Deet (Motörhead) vendégnek az új Psalms of Extinction lemezre?
Peter T.: Eeeem… nem tudom, hol van Peter, miért nem kérdezed meg őt (nevet).
Peter I.: Mi?
(nevetés)
RockLine: Arra lennék kíváncsi, hogyan jött létre az együttműködésed a Psalms of Extinctionön…
Peter I.: Egy ideig beszélgettünk róla, aztán amint nekiláttunk, egy szempillantás alatt megvolt a szám alapja.
Peter T.: Igen, tíz perc alatt kész volt a szám, aztán csak összenéztünk, és megkérdeztük egymástól, mit csináljunk most (nevet). Elkezdtük hallgatni a többi számot is, és Peter kiválasztotta, melyiken akar még játszani. Mikkeyvel meg állandóan összefutunk a fesztiválokon, afféle fesztiválbarátok lettünk; amikor Svédországban játszottunk, Göteborgban találkoztunk, bejött a backstage-be, és egyszerűen azt mondta, hogy játszani akar a következő albumon. Ez két évvel ezelőtt volt. Amikor az új lemez anyagát írtam, a Zombie Slammel, ami elég rock ‘n rollos beütésű, sehogy sem boldogultam, úgyhogy felhívtam, nem segítene-e, és két héttel később már fel is dobolta. Nagyszerű volt!
Miért Björk Play Deadjét választottad feldolgozásnak a lemezre?
Peter: Mert zseniális szám, Björk mindig is tetszett nekem. Énekelni is más volt, nehezebb, mindig érdekes valami mást kipróbálni. A Play Dead az egyik kedvenc számom, és feldolgozásnál persze mindig olyat akarsz csinálni, ami tetszik, nem pedig valami vacakot. Teljesen természetesen jött, és szerintem más, új színt ad a lemeznek.
A honlapodon közzétett nyilatkozatban azt mondtad, hogy a zene neked mindent jelent, átsegített a válásodon…
Peter: Ez az egyetlen dolog, amihez értek, és amit nem unok meg. Nekem nagy kihívás zenét írni, turnézni, és közben egyre jobbá válni. Egyszerre kihívás és szórakozás. A világ legjobb munkája.
Közismert az űrlényekkel kapcsolatos megszállottságod. Forgatsz még valaha a Same Old Song stílusában űrlényes videoklipet?
Peter: Gondolom, a Shut Your Mouth klipjére célzol. Nem tudom, most a Zombie Slamhez forgattunk videót Amerikában… Sosem lehet tudni, majd meglátjuk, mit hoz az idő, nem ígérek semmit, hagyom, hogy sodorjon az ár.
Ki találja ki a klipek ötleteit? Hihetetlenek!
Peter: Általában a rendező és a forgatókönyvírók. Én inkább nem szólok bele. Néha jól sül el, néha pocsékul (nevet). Elmondják, mit akarnak csinálni, és ha tetszik, akkor megcsinálod.
A Shut Your Mouth ötlete a tiéd volt?
Peter: Az a pasas amúgy rövidfilmet forgatott, és azt akarta, hogy szerepeljek benne. A számból tulajdonképpen egy rész benne is van a filmben. Még sosem forgatott filmet, de rengeteg klipet csinált, és nagyon szeretett volna egy filmet. Neki ez igazi kihívás volt, és elég nehéz munka. Négy-öt napig forgattunk. A klip szórakoztató, szeretek kamera előtt lenni, igazi kihívásnak érzem.
Többnyire egyedül dolgozol. Szerinted ez előny, vagy éppen ellenkezőleg?
Peter: Amikor a Pain-lemezen dolgozom, gyakran falba ütközöm, mert annyira benne vagy mindenben, hogy már nem tudod, mit csinálsz, és nincs kitől tanácsot kérned. A Hypocrisynál együtt írunk, és az sokkal könnyebb. Egyedül tovább tart, de annál nagyobb az öröm, amikor a kezedben tartod az oklevelet, az új lemezt.
Mi újság most a Hypocrisynál?
Peter: Csak egy rövid szabadságon vagyunk. Az utolsó két év nagyon intenzív volt, a Virus lemezért öt turnét csináltunk – hármat Amerikában és kettőt Európában. Annyira kiégtünk, hogy pihenésre van szükségünk. Horgh most az Immortallal van elfoglalva, nekem a Pain megy jól, Michael először lett apuka. Ha készen állunk, újra nekilátunk az írásnak. Hogy mikor, azt még nem tudom.
A Beatles Eleanor Rigbyjéhez te írtál hangszerelést, és zenekarral dolgoztál együtt. Ez a trendek követése volt, hiszen rengeteg banda dolgozik zenekarral, vagy új ötlet?
Peter: Ezt még soha nem csináltam. Egy óriási stúdióba mentünk, ahol az Abba is felvételt készített, nekem ez teljesen új volt. Ilyen hangszerekkel még nem dolgoztam, és érdekes volt a dallamokat előbb otthon, a billentyűimen kitalálni, aztán meghallani egy 16 tagú zenekartól. Hihetetlen volt!
Meg lehet élni abból a pénzből, amit a metállal keresel?
Peter: Persze, persze. Meggazdagodni nem lehet, de szerényen megélsz belőle. Jobb, mint a boltban állni. Legalábbis nekem… Volt néhány eszement munkám. Halakra vigyáztam, dolgoztam sörfőzdében… Még mindig az enyém a rekord a legtöbb ellopott sörből (nevet). Amíg zenélhetek, boldog vagyok.
Mit jelent a Psalms of Extinction cím?
Peter: Nem tudom, ez a címe (nevet). Lehetnek a saját bukásom énekei, a világ a szarban van a környezetszennyezés miatt… Nem akartam prédikálni, csak le akartam írni. Szerintem a cím működik, szólhat a környezet pusztulásáról vagy a saját bukásomról.
Ugyanazok a zenészek vannak a lemezen, mint a turnén?
Peter: A lemezen csak én vagyok, kivéve azt az egy számot, ahol vannak vendégek. Élőben általában állandó a felállás, most Peter ugrott be Andre helyére, aki épp a Clawfingerrel játszik. Múlt héten Michael nem volt velünk, Niclas ugrott be, aki valamikor az In Flamesben játszott. Szóval most afféle vérfertőző banda vagyunk (nevet). De igyekszünk mindig ugyanabban a felállásban maradni.
RockLine: Megszámlálhatatlanul sok albumot producereltél már. Melyik maradt meg benned különösen?
Peter: Hű… fogalmam sincs. Változó, a felvételek alatt mindig igyekszünk jól érezni magunkat, de közben mindenkiből kihozni a legjobbat. A Celtic Frosttal felvenni volt a legfárasztóbb, de nagyon szórakoztató is. A Destruction, a Marduk, a Dimmu Borgir… velük mindig jókat szórakozunk. Annyi banda van, hogy nehéz egyet kiemelni.
Keresel új zenekarokat, akiket producerelnél, vagy csak befutott nevekkel dolgozol?
Peter: 2002 óta, amikor azt mondtam, hogy abbahagyom, nem foglalkoztam sokat producerkedéssel. De mindig szívesen keresek új bandákat; jó, ha megkapsz egy nagy nevet, de szuper, ha egy új, kiváló zenekart találsz.
A számítógép, a billentyűk és a heavy metal keveréke természetes folyamat volt, vagy mindig is a fejedben volt?
Peter: Azért kezdtem zenélni, mert producerként meg akartam tanulni mintákkal és hasonlókkal dolgozni. Csak death és black metalt játszottam, úgyhogy nem volt olyan banda, amellyel ezt kipróbálhattam volna, ezért saját zenekart alapítottam. Először csak a produkcióról szólt, a számok kerültek sorra másodikként. Ma már másképp van.
Képgaléria




