Előadó: Biss
Kiadó: Metal Heaven
Megjelenés: 2006
Ez tiszta hard ‘n’ heavy rock. Német iskola. Nyers produkció, egyenes és egyszerű riffek, egy csipetnyi dallam. De tényleg csak egy csipetnyi, a pompa és a bombasztikus megoldások vizeire való túlzott evezés nélkül. Előretolt gitárok, megőrzött élő hangzás, hangsúlyos kontrasztok a hangszerek között, pulzáló basszusvonal és robbanékony dobjáték, amely előszeretettel nyúl a power metal trükkjeihez, a dupla lábgéphez. Tipikusan német, tipikusan teuton: egy rúgás egyenesen a két szem közé, kozmetikázás nélkül (erre a legszebb példa a Born To Ride)!
Az éneket Marc Storace (Krokus) viszi, vagy ahogy mi szoktuk mondani, „a svájci Biff Biford”, bár származását tekintve máltai. Innentől már csak egy ugrás a stílus. Képzeld el kezdetnek a régi motorosokat, az Acceptet vagy a Saxont (Storace-szal az élen akár a Krokust is).
A lemez egy gonosz intró után nem is nyílhatna másként, mint sötéten. A Biss rögtön megpróbálja bevinni Alice Cooper hátborzongatását, ráadásul túl kézenfekvő és feltűnő módon, ami magukból a versszakok szövegeiből is nyilvánvaló, de a „remegve kúszó” énekmegközelítésből is. A vastagon „letépett” futamok pedig valamelyik őskori Helloween-trükkre emlékeztetnek, a Dr. Stein című számból.
Az „X-Tension” nem ismer különösebb jobb-bal kanyarokat. Érdekes dinamikai emelkedőt jelent a Barracuda szellemes feldolgozása (az eredetit a Heart játszotta), míg a Blood On The Sand gyanúsan a Sinner felé húz. Nem is csoda, hiszen Matt Sinner, a Sinner főnöke és a Primal Fear basszusgitárosa segített megírni. Már maga a nyitány is rövid, jellegzetes tercharmóniákkal van felszerelve, ahonnan a Thin Lizzy sem esik messze. A Shout It Out refrénjében a srácok az ének-harmóniákkal futólag kacsintgatnak a melodikus hard rock fogásai felé, mondjuk a Frontline vagy az Evidence One irányába.
A Biss gitármágnesei mérgezően húznak, az egész pedig veszélyesen izzó, mint a legvörösebbre hevített acél. És mégis, a Biss nehezen szakad el a felsorolt közhelyektől. Túlságosan érezni a többi említett zenekar hatását, és az „X-Tension” is valahogy belefullad az átlag tengerébe. Kár, mert egyébként az album végig tökösen és teljes gőzzel szól. A néha beiktatott félhangok sem szerencsés húzások a „sötét” hangulat megteremtésére, mert Storace hangja ezeken a pontokon nem éled fel: neki elsősorban az kényelmes, ha széles, melodikus falsetto-tartományokban kanyaroghat, amit a Biss az új anyag nagy részében szorgalmasan ki is használt. Ezt a megfigyelést támasztja alá, hogy a közepes tempójú Train Of Thoughts-ban teljesen tiszta, melodikus vonalakkal sikerült meggyőző, sötét hangulatot teremteniük.
Az „X-Tension” elsősorban a sztereotípiák albuma, amelyet erősen megihletett a nyolcvanas évek megcsontosodott német heavy metalja, a Grave Digger, az Accept és a Sinner féle vonal. Mintha a Biss még negyedik nekifutásra sem döntötte volna el teljesen, mit is akar pontosan, pedig az előző lemezhez, a „Face Off”-hoz (2005) képest kissé élesebb a hangzás.
Felállás
Marc Storace – ének
Ralf „Doc” Heyne – gitár
Lars Bilke – basszusgitár
Carsten Witte – dob
Produkció
Michael Voss
Számlista
1. Run For Your Life (5:43)
2. V Card (4:00)
3. Always (4:22)
4. Shout It Out (3:39)
5. Barracuda (4:01)
6. Eagle (4:10)
7. Born To Ride (3:45)
8. Blood On Sand (3:46)
9. Train Of Thoughts (4:29)
10. Catch 22 (4:15)
Az album hossza: 42.10
