Előadó: Magma
Kiadó: Seventh Records
Megjelenés: 1974
Értékelés: 4.6/5
A Wurdah Itah hivatalosan egyáltalán nem a Magma albuma, hanem az együttes dobosának és víziósának, Christian Vandernek a szólóprojektje. Az album azonban valahogy mindenhol a Magma-lemezek közé van sorolva, ezért én is ezt az utat követem. Az album jól összevethető a Magma többi lemezével, mind Vander történetének folytatását, mind a zenei oldalt tekintve: némiképp a Mekanik Destruktiw Komandoh folytatása. A Wurdah Itah ugyan valóban a Kobaia bolygó történetét viszi tovább, ugyanakkor a Tristan et Iseult című film alapját is adta. Amikor 1974-ben bakelitlemezen megjelent, a film címét viselte, Vander csak később nevezte át Wurdah Itahra.
A Wurdah Itah, bár bizonyos szempontból az MDK-ra emlékeztet, meglehetősen más és egyedi lemez. Szinte azt is lehetne állítani, hogy akusztikus. Ráadásul nagyon alapvető, minden felesleges cicoma nélküli, amitől az MDK hangzása olyan erőteljes volt. Ez egy gyengédebb, és bizonyos értelemben kifinomultabb album. Nincsenek gitárok és rézfúvósok, a felállás igen puritán: csak billentyűk, dobok, basszus és ének… elég sok ének. A lemezen szólalnak meg a hetvenes évek Magma-albumai közül a legpazarabb vokálok. Különleges az is, hogy a főbb énekszólamok jó részét maga Vander énekli, a felesége és Klaus (nem Kinski, hanem Blasquiz) segítségével. Újabb egyedi vonás a jazz-elemek szembetűnő hiánya. A legtöbb még a dobolásban van jelen, de az is olykor meglehetősen visszafogott. Egyébként a zene főként a klasszikusra, a rockra és természetesen az operára épül, amely akkoriban a zenekar felismerhető erénye volt. A vokális szerkesztések itt kiemelkedőek, náluk csak a 2004-es KA jobb. Az album az MDK-hoz hasonló irányt követ, mert néhány, Vander számára nyilvánvalóan fontos téma hasonló módon többször is visszatér. Megmutatkozik a Magma szinte összes albumának egymásba fonódása is, hiszen felbukkannak más lemezekről ismert dallamok, különösen szembetűnő az a téma, amely később a KA-n is megismétlődött.
A Wurdah Itah addig a pillanatig a zenekar legkönnyebben befogadható műve volt. Sokkal kevesebb benne a rögtönzés és a jazz, és kevesebb azokból az elemekből is, amelyek sokakat elriasztottak a Magmától (rézfúvósok, rikoltó ének, látszólag kaotikus szerzemények). Bár hozzáférhetőbb, a Magma mégis megőrizte a dallamok művészi értékét és komplexitását. Az a tény, hogy egy ennyire következetes albumot tudtak alkotni, csak a zenei érésükről tanúskodik. Mindenki nagyon jól játszik. Különösen Vander villog, aki az összes billentyűs szólamot egymaga játssza. Gond nélkül az összes albumon egyedül is eljátszhatná a billentyűket. Blasquiz jóval kevésbé hangsúlyos, mint az MDK-n, Stella viszont igen látható szerepet kap. Top is valamivel kevésbé fontos, és a basszusvonalai sem olyan hatalmasak, de ez valószínűleg azért van, mert az album kifinomultabb, és nem annyira ütős.
Vannak, akiknek sokáig tart, mire megértik a Magmát. Néhány szerencsés azonnal vág, néhányan (köztük én is) sokáig várunk, mire észreveszünk valamit a zenéjükben, ami tetszik. Van, aki sosem érti meg a zenéjüket. De nem baj, mert akik beleszeretnek, azok füllentig szeretnek bele. A számaik ez a mámorító tulajdonsága teremtette ezt a hatalmas és odaadó rajongótábort. Szóval ha jó kiindulópontot kerestek a zenekarhoz, ez pont az, amit a címe ígér. Az egyik legbefogadhatóbb és egyben az egyik legdallamosabb albumuk.
Felállás
Christian Vander – billentyűk, dobok, ének
Stella Vander – ének
Klaus Blasquiz – ének, ütőhangszerek
Jannick Top – basszusgitár
Producer
Laurent Thibault
Számlista
1. Malawelekaahm 3:37
2. Bradia da Zimehn Iegah 2:17
3. Maneh Fur Da Zess 1:37
4. Fur Dihhel Kobaia 4:55
5. Blum Tendiwa 3:28
6. Wohldunt Mem Deweless 3:28
7. Wainsaht 2:29
8. Wlasik Steuhn Kobaia 2:47
9. Sehnnteht Dros Wurdah Sums 3:25
10. C’est la Vie Qui les A Menes La! 4:58
11. Ek Sun Da Zess 2:16
12. De Zeuhl Undazir 3:40
