Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Balingen / Volksbank Messehalle / Németország
A koncert dátuma: 2013.07.11.
Látogatók száma: 2000
Jegyár: 33,00€
Hagyományosan a RockLine valahogy hozzá van kötve, sőt sorsszerűen összefonódott a hírhedt német Bang Your Head!!! fesztivál évenkénti kiadásával, amelyet minden évben a megszokott helyszínen, egy bájos német kisvárosban, a Porsche hazája, Baden-Württemberg tartomány vidéki táján fekvő Balingenben rendeznek! Mint minden évben, a szervezők most is összeállítottak a bemelegítő napra egy olyan csomagot, aminek nehéz ellenállni.
Az estét a hazai pályán játszó Snake Ride Rodeo nyitotta, őket most kihagytuk. A Snake Ride Rodeo 2009-ben is ők nyitották a balingeni warm up showt – a RockLine beszámolója ITT. Kétségtelenül szívélyes üdvözlés volt ez, amit a merészen koszos rock ‘n’ roll gurulás stílusában szállítottak a rutinos német urak, akiknél a gitárt The Preacher nyúzza – egyébként a német power metal erődítmény, a Running Wild egykori tagja.
A sátrak felállítva, az akkuk feltöltve. A fesztivál helyszínének csarnokában vagyunk, egy nappal a hivatalos nyitás előtt. A csarnokban vidám a nyüzsgés, a termetes német sörivók már fegyelmezetten sorakoznak a bonvásárlásnál. Ma este hektóliterszámra folyik majd a sör!
A színpadot a Maiden United foglalta el. Hihetetlen. Akusztikus felállású banda, a pasztorál és a kamarazene igazi keveréke. Olyan „Iron Maiden-impresszió”, amilyenben még sosem volt részünk. Aces High, Revelations, 22 Accacia Avenue, The Evil That Man Do, The Trooper, Wasted Years és Die With Your Boots On! Mindegyik annyira átalakítva, hogy a versszakokban és a refrén előtti részekben alig ismered fel őket, ha egyáltalán. A Maiden United tagjai igazi fából faragott férfiak: tudásukkal és fantáziájukkal rendkívül érdekes módon fordították ki az eredetiket, ami a színpadi előadásban is teljes erővel működött. A fő energiagenerátor a brit progresszív metalosok, a Threshold hírhedt visszatérője, Damian Wilson volt. Ő vállalta magára az összes vokális feladatot. Kiválóan igazította az énekdallamokat az átalakított hangszerelésekhez, különösen a más ritmikai kulcsok miatt, amelyekben a átformált Maiden-klasszikusok követték egymást. Teljes nekifutásból fordította ki az amúgy felismerhető Dickinson-féle énekvonalakat, és az eredetire csak a refréndallamokban hasonlít viszonylag. És ez elég is volt. A koncert vége felé a közönség a zenekar kezéből evett. A refrénekben vadul énekelt Wilsonnal, becsatlakozott a jellegzetes Maiden-harmóniák tercekben szóló dallamaiba, persze ezúttal kihúzott dugós változatban. Az eredeti Maiden-stúdiófelvételek ravasz intelligenciával összegyúrt átdolgozásainak és a tipikus fekete humornak (hiszen ez a Brit-szigetek jellegzetessége) az elegye, amelyért végig a vidám, jókedvű, szakállas skót óriás, Steven Wilson gondoskodott – elvarázsolt rendkívüli énekteljesítményével, ami egy pillanatra sem volt unalmas. Kiváló vibe tehát, és meleg ajánlás, ha teljes ellazulásra, sokkterápiára és persze határtalan szórakozásra vágysz!
A bemelegítő nap egyik legvártabb fellépése a Tokyo Blade érkezése volt. Még működő veteránok ők, akik az NWOBHM-expanzió idején, vagyis a nyolcvanas évek elején törtek a felszínre. Mára megőszült, de komolyan megterhelt urak, mégis gyakorlatilag az eredeti felállásban játszanak, vagy fogalmazzunk felszínesebben: abban a felállásban, amely a zenekar első korszakát jellemezte, nagyjából 1986-ig. Az egyetlen kivétel Nikolaj Rhunow énekes, aki 2010-ben csatlakozott. A Tokyo Blade fantasztikus! Ahogy ma látod őket a színpadon, kérdezgetnéd: „Hol voltatok ennyi éven át, srácok?” Kiváló játék, megolajozott, beállított, borotvaéles gitárok. A tercharmóniák úgy szóltak, ahogy kell, igazi régi iskolás heavy metal a lehető legjobb változatosságban. Gyorsan és pontosan. Dallamosan megszelídítve. A banda optimálisan összeszokott, remek hangulatban van, és kivételes derűt sugároz! A régi, rutinos macskák nyúzottan, mégis lendületesen mozogtak a színpadon, mintha az évek súlya egyáltalán nem ült volna rájuk, nemhogy a rozsda jelei. A Tokyo Blade rendkívül dinamikus színpadi show-val nyűgözött le. A remek szólók mellett, amelyekkel a fantasztikus Andy Boulton kényeztetett minket, a fellépés alatt főleg Rhunow énekes tűnt ki, aki végig beleélő és „pajkos” színpadi játékkal hergelte a bandatársait. Teli volt vele a színpad, és persze nemcsak a színpadi játékán múlt, amiből nem hiányoztak a ravasz poénok, a brit fekete humor sajátos kincstárából örökölve. A Tokyo Blade úgy pörgette végig a repertoárt, mint egy repülő! A banda lejátszott dalokat a legújabb, „Thousand Men Strong” (2013) albumról – Black Abyss, Thousand Men Strong, Lunch-Case –, közéjük pedig klasszikusokat kevert! Nem maradt ki a „Midnight Rendezvous” EP (a címadó dal, Mean Streak), még inkább meglepett viszont a Fever és az Attack Attack beemelése, amelyek a „Night Of The Blade” album kiadásának idejéből származnak, de akkor egyiknek sem jutott hely a lemezen. A „Night Of The Blade” albumról még a címadó dal és a Love Struck is felcsendült. Valójában a Tokyo Blade már az elején meglepett, amikor úgy döntött, hogy a koncertet egy elveszett dallal nyitja, amely az „Tokyo Blade” című debütalbum idejéből származik, és Death On Main Street a címe. Tökéletes fantázia és tökéletes visszatérés abba az időbe, amikor a heavy metal még igazi elsős volt. Ennél jobban nem is lehet közel kerülni az NWOBHM-mozgalom lényegéhez. Örömteli felismerés, hogy az új album az első két lemez elve szerint készült, így az új dalok kitűnően működnek a klasszikusokkal együtt. Reméljük, hogy a zenekar még kiad egy-két stúdióalbumot, és Szlovéniához közelebbi koncerten is feltűnik. Amíg persze még mozognak.
A Vicious Rumors a fellépés előtt néhány gonddal szembesült. Valamennyi hangszer „fuccsba ment”, és semmi nem működött. Ahelyett, hogy szétrobbant volna a színpad, a helyszínen minden volt, csak nem új koncertorgia ezzel a kiváló és nagyra becsült amerikai old school speed metal zenekarral, amely az új időkben egyre inkább thrashel! A színpadon Bob Capka gitáros mélyen térdre ereszkedve kuporog Thorpe pedáljai mellett, lázasan keresi és javítja a hangzási hibákat, a dobok mögött már ott ül Larry Howe, aki nem állhatja meg, hogy ne villantson néhány szuper pergést, majd egy pillanat alatt eltűnik a színfalak mögött. A színpadon van egy harmadik tag is. Tilen Hudrap – Slovenske gore list. Ki? Jól olvasod. A kiváló szlovén basszusgitáros a zenekar új európai turnéjának második körére ugrott be ideiglenes tagként, szerencsés körülmények összejátszásának köszönhetően; a turnén a Vicious Rumors az új „Electric Punishment” albumot (SPV Records, 2013. május) mutatja be. Hudrap a Vicious Rumorsnál átmenetileg az állandó basszusgitárost, Stephen Goodwint helyettesíti. A RockLine szerkesztőségének feltételezése szerint Tilent Geoff Thorpe-nak senki más nem ajánlotta, mint a Helstar énekese, James Rivera. Utóbbi a turné első, idén májusban Európát átszelő szakaszán ugrott be a zenekarnak. Ott Rivera Brian Allent helyettesítette, akinek sürgős családi kötelezettségei miatt otthon kellett maradnia. És a végszámla? Rivera a szlovén Metalsteellel működik együtt a Sabbath Judas Sabbathban, ahol a dobokat Tilen barátnője, Daša üti. Ez tehát nem igazolt feltételezés, de nagyon valószínű. Ezúttal a szlovén heavy metal végre megkapta az igazi elismerést a dacoskodásáért, és az egyedülálló megerősítést, hogy zenészeink ebben a műfajban nagy minőséget kínálnak, és így sok bizalmat ébresztenek. És ha ezt olyan legendás zenekarok igazolják vissza, mint most a Vicious Rumors, az ilyen elismerés súlya annál nagyobb és fontosabb.
A Vicious Rumors-show még egy exkluzívval szolgált, ami a szlovén heavy metalnak ezúttal csak mellékes jelentőségű volt. Különleges vendégként Kevin Albert lépett fel a Vicious Rumorsszal, a zenekar néhai eredeti énekesének, Carl Albertnek a fia. Csak erre az egy fellépésre, többre nem!
A zenekar sokat késett a hangolással (az ördög tudja, mi volt a baj, de az összes hangszert teljesen a nulla ponttól kellett újrakalibrálni), és ebben a mi Tilenünk húzta a rövidebbet, mert a basszusgitár hangjának beállítása került sorra utolsóként. Amikor a Vicious Rumors egyenesen a Digital Dictator klasszikussal vágott bele, a hangtechnikusok még mindig a basszusgitárral bajlódtak, Tilen pedig a monitorok mellett állt, hogy egyáltalán hallja, mi történik a hangszere hangjával. A zenekarvezető, Geoff Thorpe a nyitó üdvözlést arra használta, hogy emlékeztesse a jelenlévőket: idén 25 éve jelent meg a Vicious Rumors kultikus „Digital Dictator” albuma. A zenekar feláldozott némi időt, amit az új album bemutatására szántak, és a klasszikusok előadására összpontosított, például a Hellraiser, a Lady Took A Chance, a Soldiers Of The Night, a Ship Of Fools és a Down To The Temple. A nyitó részben Kevin Albert döbbentett meg, mert hangszínével egy hajszálnyira megközelítette néhai édesapját, Carlt. Később Brian Allennel osztoztak az énekvonalakon, duettekké olvadtak össze, és rendkívül kompakt, dinamikus eseménysort biztosítottak. Mindkettejük énekjellege nagyon hasonló, azzal a különbséggel, hogy a fiatal Kevin persze new age-es mozdulatokat használ, amelyek egy hip hop metal fusion bandába illenének, míg Allen karizmatikus alakjával és provokatív tartásával vehemensen eljátszotta az igazi tartalék pokolfi szerepét (a záró „stage diving” persze most sem maradt el). Hogy a zenekar maximálisan jóvátegye a kezdeti botlást, a záró részben négy sztriptíztáncost hívott a színpadra, akik a zenekarral együtt riszálták végig a közönség oldaláról hőn áhított klasszikust, a Soldiers Of The Night-ot. Ebben a tekintetben az ilyen húzás kiváló megoldásnak bizonyult. A zenekar megőrizte a „fejét a vállán”, amikor a közönség figyelmét így terelte el. És a mi Tilenünk? Amint megjavították a basszusgitárt, kihasználta karizmatikus alakját, amelyből persze kiemelkedik a hosszú szőke frizurája, magabiztosan a színpad széle felé vetette magát, és átadta magát a Vicious Rumors-anyag színpadi előadásának örömeinek. Érezni, hogy Tilen jó pár órát lenyomott a szlovén lebujok klubszínterén. Kifaragott, magabiztos színpadi szereplővé változott, akire még fényes jövő vár. Színpadi játéka egy lélegzetre egyesítette a kiváló basszusozást a helyes színpadi pozíciók és gesztusok felvételével, ami hozzájárult a Vicious Rumors-koncert teljes bombasztjához. Tilen így korántsem játszott passzív szerepet (egy Ian Hill-féle, a Judas Priestből ismert észrevétlen stílusban) a színpadon, és Geoffnak azon az estén különösen büszkének kellett lennie rá.
A Vicious Rumors-koncert a kezdeti összeomlás ellenére meghozta azt, amit vártunk. Csúcsminőségű színpadi show-t, a határtalan metalos rombolás és a gonoszkodó „badass” temperamentum elsőrangú keverékét. Csúcsszintű végrehajtás. Érezni, hogy a zenekar koncertsorozaton van, hogy a kémia működik, hogy friss anyag születik, és hogy a Vicious Rumorsszal a színpadon nehezen mér össze magát bárki. A Vicious Rumorst az idei Metaldays fesztiválon is alig várjuk Tolminban. Légy ott 100%-ig!
A bemelegítő nap estéjének főszereplői viszont a svéd doom metalosok, a Candlemass voltak. Teljes hangulatváltás tehát a sötétség, a boszorkányok gonoszságai és hasonló középkori kísértetek, látomások birodalmába, és lehullott a függöny, amely feketeséget és siratóéneket terített szét. Itt-ott a halált hívó tündérek baljós sikoltása hallatszik. Az eredeti tagok, Leif Edling (basszusgitár) és Mats Björkman (gitár), Jan Lindh (dob), Lars Johansson gitáros és a legújabb szerzemény, Mats Leven énekes tartják kézben a gyeplőt, és a Candlemass nem hagyja magát. Tavaly a Candlemass kiadta új stúdióalbumát, a „Psalms For The Dead” címűt (2012), és az est az album nyitódalával, a Prophettel indult.
A színpadi világítást a lehető legjobban a zenekar természetéhez igazították. Egyszínű villogók, köztük fehér vagy kék fénycsóvák lövellése. Egyébként minden piros, zöld vagy kék. Mats Leven sajnos sosem lesz Messiah Marcolin, énekével mégis remekül megidézte a régebbi anyagot. Leven edzett fickó. Björkmannel már a Kruxban is együtt dolgozott, ugyanakkor kisujjában van a teatralitás csipetnyi pontja is. Korábban ugyanis a Therionnal dolgozott. Rutinos művész tehát. Persze színpadi megjelenésének karizmája egész más fából faragott, mint Marcoliné, de elsősorban mégis az előadás számít. És a svédek a színpadon végzetesek, mint a végzetes harang utolsó kondulása! Minden tettükben igaziak, minden mozdulatukban meggyőzőek. Az igazi skandináv perfekcionizmus manifesztuma valahol a föld alatt őszinte szenvedélyt sugárzott a zenészekből, akik megalkuvás nélkül számoltak le a repertoár riffjeivel. Mind a legújabbakkal (Prophet, Waterwitch, Psalms For The Dead, Black As Time), mind a legtöbbet várt klasszikusokkal, amelyek gúnyos „ocsmányított” előadásban szóltak: Emperor of the Void, At The Gallows End, Bewitched, Dark Reflections, a végén pedig, ahogy várható volt, a Solitude. A Candlemass másfél órára teljes feketeségbe borította Balingent, és kiváló előadásával megerősítette a magas elvárásokat az idei Metaldays fesztiválon, Tolminban tervezett látogatásuk iránt. A Balingenben átéltek után a zenekar szlovéniai fellépésétől a Metaldays egyik csúcspontját várhatjuk. Ja, és majdnem elfelejtettem. Hatodik tagként a Candlemasst a koncerteken Per Wiberg billentyűs (ex-Opeth) segíti.
Az idei warm up show a „Milestones Of Rock ‘N’ Roll History” címet viselte. Öt zenekar lépett színpadra, mindegyik a rock, pontosabban a metal egy-egy fejlődési korszakát képviselte. Ha a Tokyo Blade az NWOBHM-mozgalom zászlóvivője, az óceán túlpartján a válaszuk a megkövesedett speed metalos Vicious Rumors. A Candlemass a mai napig az egyik legbefolyásosabb doom metal zenekarnak számít. Jó volt hallgatni az Iron Maiden dalait kissé másképp hangszerelve, a Maiden United előadásában, de az ősi rock ‘n’ roll szókimondás (a Snake Ride Rodeo fellépése) is kellemesen esett. Mégis megállapíthatjuk, hogy az a maroknyi szlovén, aki megvárta a Vicious Rumors fellépését Balingenben Tilen Hudrappal a felállásban, egy újabb tűzkeresztséget élt át a szlovén heavy metal számára. Egy újabb mérföldkőnek lehettünk részesei, amely a szlovén heavy metalnak fontos új ugródeszkákat hozott a nemzetközi színtéren, mert ezzel tovább nőtt az értéke, és a tisztelete is!
Setlist
TOKYO BLADE:
1. Death On Mainstreet
2, Attack Attack
3, Night Of The Blade
4. Lunch-Case
5. Thousand Men Strong
6. Dead Of The Night
7. Lightning Strikes
8. Mean Streak
9. Lovestruck
10. Fever
11. If Heaven Is Hell
12. Unleash The Beast (nem hangzott el)
Képgaléria
