Welcome to the Slaughterhouse

0 14

Előadó: Powerful
Kiadó: My Graveyard Production
Megjelenés: 2007
Pontszám: 2.5/5

A olasz Powerful azon dolgozik, hogy a metalrajongóknak új változatot kínáljon a klasszikus heavy metal elemek és a forró Kaliforniában a nyolcvanas évek közepén felnőtt old school thrash/speed metal keverékéből. Semmi új tehát. Érdekes leginkább azért, mert ezt olaszországi srácok csinálják. Hogy a fiúkat érdekli a genetika, azt az album borítóján a kettős DNS-spirál bizonyítja – parasztosan szólva „a kromoszóma alapanyaga”.

A Powerful című dal rögtön elárulja, hogy a srácok sok kilométert tudhatnak maguk mögött, és tökéletesen otthon vannak a metalvizeken. A Powerful szennyes, élő hangzással dolgozik, és olyan riffet is képes letenni az asztalra, amely egyszerre mérgező és elég ütős ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődést. A fiúk a hangszerek kopásáig és a mikrofonok kínzásáig tartó közös munka alatt alaposan megismerték egymást: a tagok közötti kommunikáció kompakt és ízlésesen kidolgozott.

Néhány szakaszban, főleg a hangszeres középrészekben a srácok vagy a riffek fölött gyorsan pergő harmonikus pengetéssel jelzik, hogy valaha Helloween-„cover” zenekarként működtek, vagy a Fighting To Learn és a Screaming For Blood levágott, direkt riffjei alatt ágyúdörgésű dupla lábgéppel, „Painkiller”-alappal mutatják meg, hogy Judas Priest-rajongók. A refrénekben a tömeg kiáltásai, a szédítő shredding és a félhangos nyüszítések jókora adagja a kaliforniai thrash metal „retro eighties” elemeinek forró poklát hozza. A régimódi európai metal dallamosság és az amerikai megoldások keresztezésének legszerencsésebb eredménye a Dream Of A Freedom Day, amelyet a két gitáros többrészes szólókból épített, kiváló hangszeres középrésze díszít: hajszálpontos, gyors és gördülékeny, K.K. Downing/Glenn Tipton módra. Az Alternative Life az album egyik „gyöngyszeme”: a vokális vonalakkal Warrel Dane (Nevermore) nyomába próbál „kapaszkodni”, de inkább ne kérdezzétek, milyen hatással. Meglehetősen éretlen. A legtöbb dühöt és old school speed/thrash csörömpölést a záró We Play Super Metal rejti, amely közvetlen és nagyon dinamikus vágtájával igen szerencsésen zárja az albumot, a tombolást, arroganciát és engedetlenséget követelő módon. Szép „viszlát a pokolban” az albumnak.

Az egyetlen bökkenő, amiért a srácok nem érdemelnek csupa dicsérő szót, az énekes számlájára írható, aki időnként úgy hat, mintha magával sem tudna dűlőre jutni, hogyan is akar kifejezni magát. Többnyire középhangokban mozog, ahonnan szívesen ugrik át ultramagas, Halford-féle fekvésekbe, időnként még Warrel Danere is rávált, abból az időből, amikor a Sanctuary idején még rendkívül magasan tudott énekelni. Ennek ellenére hiányzik belőle az egyéni íz, gyenge a közép- és mélyhangokban, ahol vékonyka és elveszett a riffek gördülésének és a ritmusvonalak dübörgésének egész tonnányi súlyában. Hiba az is, hogy az énekes jóval túlbonyolítja a dallamvonalakat, mintha egy dal játékideje alatt a teljes énekes hangterjedelmét ki akarná próbálni. Néhány világosabb irány e téren az egész zenekarnak hasznára válna.

A Powerful elsőlemeze amúgy nagyon érdekes album, különösen a kiváló technikás játék, a gördülékenyen felépített riffek, a remek old school szólózás és a magas dinamika miatt. Cukor, szimfonikusság és pompa nélkül. Csupa szigorúan fogalmazva fatörés, amelyben nincs sok kegyelem a speed/thrash pengék élességéhez nem szokott fülekkel szemben. A gyenge ének és a helyenként balszerencsésen megválasztott dallamvonalak elveszik az album lendületéből és folyamából egy részt, amelyet a hangszerek egyébként meggyőzően megteremtenek. Sokat lehetne itt megmenteni egy megfelelő produkcióval.

Szerencsés, de a zenekarban még mindig vannak tartalékok, úgyhogy az elsőlemez határozott továbbfejlesztésére számíthatunk. A példaképek, amelyekből a Powerful merít, szintje azonban messze elérhetetlen maradt, és a „Welcome To The Slaughter House” a példaképekhez képest nem több, mint thrash/heavy metal a szegényembereknek.

Felállás

Alexander Hate – ének
Diego – gitár
David – gitár
LeoLang Wild – basszusgitár
Paolo Campi – dob

Dallista

1. Powerful
2. Self Destruction
3. Fighting to Learn
4. Just Leave Me Alone
5. Listen to Me
6. Alternative Life
7. Screams of Blood
8. Welcome to the Slaughterhouse
9. Dream of a Freedom Day
10. We Play Super Metal

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik