Előadó: Hot Chip
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 2008
Értékelés: 3.5/5
A Hot Chipet négy zenész alkotja (többségükben multiinstrumentalisták), akik a zenekar megalakítása előtt DJ-ként is dolgoztak. Aztán egyesítették erőiket, és összehoztak egy szupergrupot, amelyben az elektronikus tánczenei ritmusok dominálnak, ami egyáltalán nem csoda, tekintve, hogy mindannyian az elektronikus zenéből jöttek. Igazán érdekes hallani, mi mindenre képes az a négy többé-kevésbé átlagos zenész, akik kivételes hangérzékkel és produceri érzékkel rendelkeznek.
Az album igen ígéretesen indul az At The Pictures című dallal, és így megy egészen az ötödik számig, onnantól viszont a dolgok túlságosan kiszámíthatóvá válnak. Mintha a legjobb ötleteiket már a korai dalokban felhasználták volna, utána pedig csak újrahasznosítanának. A későbbi dallamok sem olyan frissek és ütősek, mint az elején. Az ilyen bajok gyakoriak a népszerű zenekaroknál. Az emberek meglátnak az MTV-n egy jó klipet egy ütős dallammal, aztán amikor megveszik az albumot, kiderül, hogy csak az az egy szám éri meg a pénzüket. Na de nehogy csak mások tévedéseiről beszéljek, hiszen velem is megesett már ilyesmi. A Hot Chipnél legalább azt mondhatom, hogy az első öt dal jó, és később is akad néhány fényes pillanat. Kicsit mulatságosnak találom a sztereotip számsorrendet is. Pár táncos szám, egy ballada, megint pár táncos szám,… Röviden: hiányzik belőlük valami több ahhoz, hogy kitűnjenek a hasonló zenekarok közül. Ahogy az nyitány is sejteti, a Hot Chipnek biztosan van tehetsége ahhoz, hogy többet is kisajtoljon magából. Talán legközelebb érdemes lenne még egy hónapot várniuk az album megjelentetésével.
Az album legjobb pillanatai a Bendable Poseable instrumentális része, ahol néhány érdekes párbaj zajlik a gitár és a billentyűk között. Aztán ott van az At The Pictures ijesztő felvezetése, amely valami horrorfilmet idéz. Szerintem ez szándékos effekt volt: a filmzenék sztereotip hangzását akarták ebbe a dalba is beemelni. Néhány jó instrumentális rész található a Ready For The Floor és a Shake A Fist című számokban is (utóbbiban a felvezetést is a legendás Todd Rundgrentől kölcsönözték (The Cars, Todd Rundgren’s Utopia)). Nehezen mondanám, hogy bármelyik pillanat is igazán rossz lenne. Mint már említettem, az album a vége felé kezd túlságosan ismétlődni.
A Made In The Dark szórakoztató lemez, amely kétségkívül felvidítja a tánczene minden rajongóját. Személy szerint nagyon jól hallgatható, de igazi mélységet nem találok benne. De ki mondta, hogy mindig valami mélyet kell hallgatni? Néha egyszerű táncritmusok is kifejezetten jólesnek, főleg ha az ember éppen valami ritmikus dolgot csinál. Ahogy az az elektronikus zenében szokás, a hangzás és a produkció megint tökélyre van csiszolva. Szerintem ez az ilyen zenénél a helyes hozzáállás is, mert még jobban kiemeli az elektronikus és ritmikus oldalt. A Made In The Dark kifejezetten sikerült album, elég játékossággal és újítással ahhoz, hogy ne mondhassam átlagosnak, de nem annyira nagyszerű, hogy az egekig dicsérjem. A Daft Punk és a Fatboy Slim rajongóinak.
Felállás
Alexis Taylor – ének, billentyűk, gitár, ütőhangszerek, zongora
Joe Goddard – ének, szintetizátor, ütőhangszerek
Owen Clarke – gitár
Al Doyle – gitár, szintetizátor, ütőhangszerek
Produkció
Hot Chip
Számlista
1. Out at the Pictures 4:26
2. Shake a Fist 5:10
3. Ready for the Floor 3:52
4. Bendable Poseable 3:46
5. We’re Looking for a Lot of Love 4:43
6. Touch Too Much 4:05
7. Made in the Dark 3:00
8. One Pure Thought 4:53
9. Hold On 6:20
10. Wrestlers 3:45
11. Don’t Dance 4:42
12. Whistle for Will 2:23
13. In the Privacy of Our Love 2:52
