Előadó: Elixir
Kiadó: Majestic Rock Records
Megjelenés: 2006
Értékelés: 3.5/5
angol verzió:
Az Elixir, a legendás metalbanda abból az időből, amikor a New Wave of British Heavy Metal még fiatal volt, élt és virgonc, visszatért! A korszak néhány igazán legendás neve szintén visszakerült a nyeregbe: Cloven Hoof, Diamond Head, Tygers of Pan Tang, Steel Assassin, és természetesen az Elixir. Debütalbumuk, a „The Son of Odin” (1985) mindenesetre valódi mestermű, és szent biblia minden NWOBHM-rajongónak. A zenekarnak valahogy nem volt megírva, hogy áttörjön, hatalmas sikert vagy legalább nagyobb elismertséget érjen el. A kilencvenes években semmi életjelet nem adtak magukról, de az „Idol” (2002) albummal visszatértek, és az „Idol” után négy évvel megjelent új „Mindcreeper” megerősíti, hogy ez nem csupán egyszeri újraegyesülés volt.
A „Mindcreeper”, mindössze az Elixir negyedik albuma, óvatosan követi az előd, az „Idol” irányvonalát. Amit kapunk, az egyenes, egyszerű, vetkőzött, az arcunkba tolt riffelés. A produkció nyers és eleven. Dupla lábgépnek nyoma sincs, a hangzásban erősen előtérbe tolt cinek töltik ki a hátteret, szilárd hangréteget adva az erőteljes riffek mögé. A riffek (rögtön a nyitó Don’t Trust the Preacher alatt) a Dio/Martin-korszakos Black Sabbath dallamaira emlékeztetnek. Paul Taylor hangja még mindig bír bájjal és felismerhető énekstílussal. Ahogy a magasabb regiszterekben vezeti az énekdallamokat, az néha Biff Byfordra (Saxon) emlékeztet. Homályt, gonoszságot, némi traumát és paranoiát visz a hangulatba. Pontosan azt, amire egy Elixir-féle heavy metalnak szüksége van. A Mindcreeper című dal még erősebben kiemeli ezeket a témákat. Furcsa módon a következő szám, a Hot Metal alapvetően ugyanazt a fő riffszerkezetet követi, mint az album címadó dala. Szerencsére szép adag wah-wah szóló kerül rá , így ez a szám hálistennek más hangulatot teremt.
A „Mindcreeper” bizonyítja, hogy az Elixir erős és kiegyensúlyozott egység. Az album ott a legbeszédesebb, ahol a dalok hangulatot váltanak, különösen a középső hangszeres részek felé közeledve. A negyedik szám, a Rescue My Soul megváltoztatja az album dinamikáját. Nagyon dallamos, mégis homályos, balladaszerű kezdése van. Aztán hirtelen Taylor sikolya elvágja a hangulatot, beugranak a riffek, és már a metaltűz és pokol közepén vagyunk. Ez a megközelítés ismét felidézi Iommi néhány riffelési fordulatát. A srácok nem feledkeztek meg néhány szép, a riffalapokra rétegzett dupla gitárharmóniáról sem (Over And Over Again). Örömmel hallhatsz hard rockos megoldásokat is, ahogy a Knocking on the Gates Of Hell esetében, ami középtempós szám, szép egyensúllyal a dallam és a tiszta gonosz hangulat között. Hard rockos felhangok a gyorsabb Iron Hawkban is hallhatók. A Guiding Starral ismét változik a közeg: remek klasszikus metal, akusztikus gitárokra épülő ballada kapunk, Taylor érzelmes énekével az előtérben. A záró Where Angels Fear To Tread visszahozza az igazi gonoszságot. Remek szám, hatalmas atmoszférával, szép motívum- és dinamikaváltásokkal, és nagy gondot fordít a hatalmas dallamokra. A hangulata lassan épül, és az utolsó részben robban, amikor egy nagy klasszikus riff bizonyítja, hogy az Elixirnek még az új évezredben is van ereje meggyőzni az összes metalost. Személy szerint ez a lemez csúcspontja.
Ez a lemez pont az, ami az Elixir. Amit hallasz, azt kapod. Se balra, se jobbra, csak tiszta, egyenes riffek, amelyek alapvető és „klasszis” dolgokat nyújtanak, és amelyeket akár 25–30 évvel ezelőtt is meg lehetett volna írni. Az időben elveszett album. Érdemes felfedezni mindenkinek, aki szereti a New Wave of British Heavy Metalt, a klasszikus hard rockot, és olyan bandákat, mint a Dio/Martin-korszakos Black Sabbath, a Saxon vagy a Riot. Bizonyítja, hogy az Elixir újra játékban van. Reméljük, hogy lesz még belőle több.
szerző: Aleš Podbrežnik
szlovén verzió:
A „Mindcreeper”, a zenekar mindössze negyedik egymás utáni stúdióalbuma, óvatosan követi az elődje, az „Idol” irányvonalát. Ismét egyszerű, vetkőzött és közvetlen riffeknek lehetünk tanúi. A produkció nyersen eleven. A dobok a régi módi szerint kerülik a dupla lábgép használatát, a produkcióban viszont a cinekre való erős támaszkodás szilárd hangzási hátteret ad, amelyen át vastag gitárriffek dübörögnek. Már a nyitó Don’t Trust the Preacher is felidézi a Dio/Martin-korszakos Black Sabbath hangzását. Paul Taylor hangja ennyi év után is megőrizte karizmáját, báját és felismerhetőségét. Ahogy az énekdallamait vezeti, az néha honfitársára, Biff Byfordra emlékeztet. Az éneke trauma, paranoia és gonoszság érzetét viszi az Elixir zenéjébe, és hozzásegít az album összességében sötét hangulatához. A címadó dal ezeket az érzéseket még egyértelműbben megerősíti. Érdekes, hogy az őt követő Hot Metal szinte azonos alap riffsablont követ, amit a rátett wah-wah szólódísz erősen elfed (sikeresen megtéveszti a hallgatót), és így más hangulatot visz az albumra. Ravasz!
A „Mindcreeper” bizonyítja, hogy az Elixir szilárd és megbízható egység. Különösen édes hallgatni az album azon pillanatait, amikor a zenekar hangulatot és dinamikát vált, főleg a középső hangszeres részekben, amelyek gördülékenyen illeszkednek az alap riffformába. A negyedik szám új szintre emeli az album dinamikáját. Ez a Rescue My Soul, amely kifejezetten dallamos, ugyanakkor homályos hangulatú, és a bevezető részben teljesen balladaszerűen van felépítve. Taylor kiáltása hirtelen megfordítja a hangulatot, beugrik a szilárd riff, és már egy újabb metaltűz és pokol kellős közepén vagyunk. A szám felidézi Iommi, a riffguru megszokott megoldásait. A srácok nem feledkeztek meg néhány szép dupla gitárharmónia hozzáadásáról sem (Over And Over Again), és erős klasszikus hard rockos beütésekkel is találkozunk, amelyeket a Knocking on the Gates Of Hell kapott el, de a felpörgetett Iron Hawk is, amely dallamvezetésében még az amerikai Riotra is átnyúl. A Guiding Star az album egyetlen balladája. A szám rendkívül hangulatos, akusztikus gitárokra épülő kalandot hoz, Taylor középre helyezett éneke érzékien lángol benne. Sötét ballada, nagy atmoszférával és teljesen klasszikus hangzással, mintha a hetvenes évek végén, a nyolcvanasok küszöbén írták volna. Hogy az Elixir ma is képes a fiatal metalrajongó generációnak olyan számot tálalni, amelyben bőven van méreg és gonoszság, azt a záró Where Angels Fear To Tread bizonyítja. A szám az album összes dala közül messze a legszebben van felépítve a motívumok változatos egymás mellé fűzése szempontjából, amelyek harmonikusan és dinamikusan olvadnak egymásba. Ez az album legerősebb pillanata, éppen a záráskor.
Ez az album pontosan az, ami az Elixir. Amit hallasz, azt kapod. Nincsenek kitérők, csak egyenesen előre lőtt riffek, amelyekkel a zenekar közvetlen, csupasz, klasszikus felépítésű riffekből álló albumot hoz, olyanokból, amelyek 25–30 évvel ezelőtt voltak divatosak, amikor a Heavy Metal még fiatal volt. Kétségtelenül az időben elveszett album. Nagyon szép, rusztikus lemez, amelyet érdemes felfedezniük a New Wave of British Heavy Metal, a klasszikus hard rock és az olyan bandák rajongóinak, mint a Dio/Martin-korszakos Black Sabbath, a Saxon vagy a Riot. A „Mindcreeper” bizonyítja, hogy az Elixir ismét szilárdan a nyeregben ül a metalüzletben. Reméljük, hogy a jövőben még több ilyen albumot kapunk a zenekartól, végtére is az Elixir ezzel sokkal tartozik.
szerző: Aleš Podbrežnik
Felállás
Paul Taylor – ének
Phil Denton – gitár
Stormin’ Norman Gordon – gitár
Kevin Dobbs – basszusgitár
Nigel Dobbs – dobok
Produkció
Elixir & Phil Doyle
Számlista
1. Don’t Trust The Preacher
2. Mindcreeper
3. Hot Metal
4. Rescue My Soul
5. Over And Over Again
6. Knocking On The Gates Of Hell
7. Iron Hawk
8. Athenian Glory
9. Guiding Star
10. Where Angels Fear To Tread
Az album hossza: 52.57
