Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Jade Warrior
Kiadó: Island Records
Megjelenés: 1975
Játékidő: 44:35
Értékelés: 5/5
A brit progresszív rock úttörői, a Jade Warrior a „Floating World” (1974) óta pályafutásuk java részében instrumentális duóként működtek: két multiinstrumentalista, a fuvolás/ütős Jon Field és a gitáros/ütős Tony Duhig, számos alkalmi közreműködő segítségével. Amikor az ambient zene sokszínű, összetett rétegeit szőtték prog rock, klasszikus zenei, jazz- és világzenei elemekkel, Brian Eno (ex-Roxy Music) mellett akkoriban igazi úttörők, a területük nagy újítói voltak. A „Waves” még a ragyogó elődnél, a „Floating World”-nél is ambiciózusabb kísérlet volt: a lemez a címadó szvitből áll, amelyet az LP időkorlátja miatt két részre osztottak, „Waves (part 1)” és „Waves (part 2)” néven, és a kettő együtt több mint negyven perc tiszta, ambient-meditatív instrumentális kikapcsolódást kínál számtalan kiszámíthatatlan, kísérletező meglepetéssel.
A „Waves” rendkívül összetett vállalkozás volt, megszámlálhatatlan szokatlan tempóváltással, burjánzó ritmikai rétegekkel és bonyolult fuvola- és gitárvariációkkal, ugyanakkor egészen kellemesen hallgatható, könnyen befogadható alkotás azoknak is, akik a zenében a „szent egyszerűségre” esküsznek: az állandóan változó hangulat többé-kevésbé a világos, barátságos, helyenként már-már meditatív ambient árnyalatok tartományában marad. Elődjéhez képest valamivel jazzesebb színezetű. Ezen a koncepcióalbumon gyakran érezni a világzene bizonyos, főleg ritmikai elemeit, elsősorban a távol-keletieket, amelyek mindig is fontos ihletet jelentettek az ókori japán harcosról elnevezett legendás együttesnek. Ezt jelképezi a cunamit ábrázoló borító is, amely a yukio filozófia aranykorához tartozik, és főhajtás a hagyományos japán esztétikai érzék előtt, amely az élet számos területén, főként a művészetekben mutatkozik meg.
A két multiinstrumentalista gondoskodott a produkcióról, és ők játszották a billentyűk, gitárok és ütőhangszerek zömét, az elektromos gitáron alkalmanként Tony testvére, David Duhig, a billentyűkön pedig a legendás Steve Winwood (Spencer Davis Group, Traffic, Blind Faith) társult hozzájuk. Winwood kulcsszerepet játszott abban, hogy a Jade Warrior egyáltalán folytatta, miután 1973-ban, a Vertigóval kötött szerződés lejártával örökre fel akarták oszlatni magukat.
A „Waves (part 1)” rendkívül sokszínű ambient rétegeken vezeti végig a hallgatót, és egy hatalmas vízhullám hátán szellemben csodálatos utazásra viszi a legegzotikusabb tájakon át: a tenger mélyétől a világos tisztás közepén zúgó vízesésen és a bambuszerdőn át a madárdaltól visszhangzó paradicsomkertig. A nyitó szintetizátoreffekt sikeresen megidézi egy hatalmas hullám morajlását, majd a finom fuvola és a gitárvariációk szárnyán fokozatosan kibontakozik a kifejezetten éteri, békés atmoszféra. Ezt csak időnként szelik át Tony Duhig éles elektromosgitár-improvizációi, a billentyűk sokszínűsége pedig a teljes Jade Warrior-történet legszebb klasszicizáló-jazzes hangszerelései mögött áll. A világzenei elemeket érvényre juttató ütős improvizációk kulcsfontosságúak az egzotikus hangulat megteremtésében, Field gyakran pajkos fuvolája pedig bőséges adag pásztori báj ad hozzá. Az éteri atmoszféra változása a különféle színárnyalatokon át kivételes, és igazi lakoma mindazoknak, akik a „testnek és léleknek” szóló zenét szeretik.
A „Waves (part 2)” a szvit még jobb fele, hiszen még több egzotikus világzenei motívumot tartalmaz, például a madárdal-effekteket, amelyek a paradicsomkert hangulatát idézik, miközben Tony Duhig az alkalmi elektromosgitár-improvizációkban még aktívabb. Steve Winwood a várakozásnak megfelelően kiváló a minimoogon és a zongorán, és az egyes hangszerelések éteri finomságának fontos forrása. A madárcsicsergés az akusztikus gitár gyengéd akkordjai mellett idővel átadja a helyét a finom ambient rétegeknek, amelyek jazzes ízű gitár- és fuvolaimprovizációkból épülnek fel. Az élénk színű ütőhangszerek egzotikus rétegeit időnként kiélezett elektromosgitár-improvizációk szabdalják, amelyek mintegy megzavarják a „béke a paradicsomban” állapotát, és a hallgatót újra meg újra új ambient helyszín felé indítják el. Winwood kaméleonszerű minimoog-variációi úgy szólnak, mintha egy őrült japán misztikus vagy varázsló lépett volna be a paradicsomkertbe, és bizarr mágikus kísérletekbe fogott volna. A fuvola finom hangjai és az akusztikus gitár nyugodt dallama ismét megidézik az album nagy részén uralkodó meditatív légkört, a szintetizátoros kísérleti variációk pedig igazi könnyed alámerülés hangulatát teremtik meg a Csendes-óceán hatalmas mélységeibe. A záró hangok bálnák énekére emlékeztetnek.
A „Waves” a világzene nyomvonalán haladó, lenyűgöző ambient utazások csúcspontja volt az egyedülálló Jade Warrior tolmácsolásában, minden idők egyik legizgalmasabb és leggyakrabban félreértett progresszív rock formációjától. Field és Duhig jól tudta, hogy – a Mike Oldfield és Brian Eno akkori szép sikerei ellenére – a teljesen instrumentális zenébe vágott kirándulás egy olyan számmal, amely annyira hosszú, hogy rádióban lejátszani is alkalmatlan, tiszta kereskedelmi öngyilkosság, főleg egy olyan zenekarnak, amelyet a többség addig mégiscsak rockbandként ismert meg. A fékezhetetlen kísérletezés és a kalandvágy szeretete azonban végül győzött, ezért a végsőkig hűek maradtak csodálatos zenei víziójukhoz.
Felállás
Tony Duhig – gitár, ütőhangszerek, billentyűk, basszusgitár
Jon Field – fuvola, gitár, ütőhangszerek, billentyűk
VENDÉGZENÉSZEK:
David Duhig – gitár
Graham Morgan – dob
Suzi – vokalizáció
Maggie Thomas – alt effekt
Steve Winwood – billentyűk
Produkció
Jon Field és Tony Duhig
Számlista
1. Waves, Part 1 (19:52)
2. Waves, Part 2 (24:34)
