Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Jade Warrior
Kiadó: Island Records
Megjelenés: 1974
Játékidő: 36:04
Értékelés: 5/5
A legendás brit zenei kísérletezők, a Jade Warrior a „Floating World”-del új fejezetet nyitottak a pályájukon. A progresszív rock, a világzene és az ambient rock e klasszikusa akkor született, amikor lejárt a zenekar szerződése a Vertigóval, ahol addigi három albumukat kiadták. Az 1972-es amerikai turné végén szétestek, és az útjuknak vége is lett volna, ha a legendás Steve Winwood (Spencer Davis Group, Traffic, Blind Faith) nem veszi rá az Island alapítóját, Chris Blackwellt, hogy hallgasson beléjük. Blackwellnek tetszett, amit hallott, ezért Jon Field fuvolás-ütőshöz és Tony Duhig gitáros-ütőshöz szerződést ajánlott a következő három albumra, azzal a feltétellel, hogy teljesen átállnak az instrumentális zenére. Ez azt jelentette, hogy Glyn Havard énekes-basszusgitáros, akinek nem ajánlottak szerződést az Islandnél, automatikusan kiesett a képből.
A „Floating World” így lett az első Jade Warrior-lemez, amelyet a Field–Duhig páros irányított, számos alkalmi zenész segítségével. Pályájának ebben a szakaszában a Jade Warrior teljesen az instrumentális progresszív rock felé fordult, világzenei és ambient elemekkel – ebbe az irányba már az előző három kiadványuk is húzta őket, bár azok jóval rockosabbak voltak. A „Floating World”-del így Brian Eno (ex-Roxy Music) mellett ők is úttörőivé váltak annak, amit később ambientként és világzeneként kezdtek elismerni: a hagyományos klasszicista és jazzes hatások mellett ugyanis a Távol-Kelet „egzotikus” színezetű ütőhangszereinek hangzásával kísérleteztek. A „Floating World” koncepcióalbum, bármilyen furcsán hangzik is ez, hiszen a záró „Quba” kivételével, amelyen Martha Mdenge vendégénekes női hangja hallható, instrumentális lemezről van szó.
A koncepciót a japán yukio filozófia ihlette, amely a városiasodott japán életmódból ered, és alapüzenete, hogy „élj a pillanatnak”. Ez a hedonista filozófia a késő szamuráj korszakban, egészen a 19. század végéig főleg a középosztály körében terjedt el, és szamurájokat, gésákat, szumóbirkózókat, kereskedőket, kabuki-színészeket és prostituáltakat egyaránt megérintett. A „Floating World” dalainak többsége többé-kevésbé sikeresen próbálja megidézni ennek a japán korszaknak a hangulatát. A több hangszeren játszó páros gyakran valóban hiteles kelet-ázsiai (nem feltétlenül japán) ambientet teremt, főleg Field sokszínű egzotikus ütőhangszer-arzenáljának köszönhetően.
A „Floating World”-ön és a Jade Warrior későbbi albumainak többségén elsősorban a számtalan, folyton változó ambient réteg áll előtérben, ahol a páros kiszámíthatatlan gitár-, billentyű- és fuvolavariációkkal, valamint élénk színű ütőhangszer-játékkal kísérletezik. Ez már a nyitó „Clouds I”-on is jól hallható, ahol a kezdeti „vontatottság” után csak a végére alakul ki a emelkedett, éteri hangulat. A „Mountain Of Fruit And Flowers” gyönyörűen ötvözi az ambient függönyöket a játékos fuvoladíszítésekkel és az összetett gitárimprovizációkkal, és az összetett szerkezet ellenére is megőrzi éteri főmelódiáját.
A „Waterfall” kifejezetten oldott hangulata, amelynek érzékeny nyugalmát csak Duhig éles gitárfutamai szelik át, hű a címéhez: igazi ambient csemege, és a „Floating World” egyik legjobb pillanata. A meditatív távol-keleti egzotikát a rendkívül rétegzett ütőhangszerek adják, amelyekhez egy pajkos fuvola szegődik társul. A „Red Lotus” messze a lemez leghangosabb, legrockosabb szerzeménye: a feldúlt fuvola mellett dörgő, szinte kemény rockos gitárfutamok uralkodnak, amelyek segítségével nem nehéz elképzelni egy szamurájpárbaj hangulatát. Duhignak valahol a szerzemény közepén „elszakad a film”, és az egészet egy eszeveszett gitárszólóval fűszerezi meg.
A „Clouds II” a „Clouds I” rövid ambient folytatása, és a könnyed „Rainflower” felvezetéseként is hallgatható, ahol a csodás, éteri árnyalatok mellett finom gitárvariációk uralkodnak. Az „Easty” a „titokzatos csendes-óceáni sziget” rejtélyes hangulatát idézi az egzotikus ütőhangszereknek és a szilaj fuvolának köszönhetően, miközben a barázdált gitárfutamok az éteri ütőhangszer-hullámok közepén modernista hatást keltenek. A „Monkey Chant” hagyományos táncritmusokban és a indonéz Bali szigetének zajos hangjaiban forog. A gitárimprovizációt itt Tony testvére, David Duhig játszotta. A „Memories Of A Distant Sea” egy újabb nyugodt ambient csemege pásztori fuvoladallammal és az akusztikus gitár gyengéd akkordjaival, amely az album összes száma közül ambientje alapján a legeurópaibbnak, illetve legbrittebbnek hangzik. Az álmodozó „Quba” is finom akusztikusgitár-variációkat tartalmaz, miközben a fuvola lassan éteri dallamot sző. A félig recitált női verssor egy ismeretlen afrikai nyelven szép záró színfoltot ad.
A „Floating World” a világzene és az ambient kultikus úttörőinek egyik kulcsfontosságú műve volt, és egy teljesen új fejezet kezdete a Jade Warrior életében – ők mindig is kifejezetten összetett, stílusában sokszínű, ugyanakkor kivételesen jól hallgatható zene mesterei voltak. A hetvenes évek többé-kevésbé újító és tehetséges progresszív rockzenekarainak tengerében a megközelítésük mindig is teljesen egyedi volt. A „Floating World”-del, amelynek nem sok köze van a rockhoz, de annál forradalmibb volt a világzene és az ambient korai népszerűsítésében, hatalmasat léptek előre az érettség felé, a következő albumokon pedig többé-kevésbé ennek a nagyszerű alkotásnak a győztes formuláját használták.
Felállás
Tony Duhig – gitár, basszusgitár, billentyűk, ütőhangszerek
Jon Field – fuvola, billentyűk, ütőhangszerek
VENDÉGZENÉSZEK:
David Duhig – gitár a „Monkey Chant”-en
Graham Decon – dob a „Red Lotus”-on
Chris Carran – dob a „Clouds I”-on és a „Mountain of Fruit and Flowers”-ön
Colridge Good – akusztikus basszusgitár
Martha Mdenge – beszéd a „Quba”-n
Skaila Kanga – hárfa a „Memories of Distant Sea”-n
Produkció
Jon Field és Tony Duhig
Dalok listája
1. Clouds I
2. Mountain of Fruit and Flowers
3. Waterfall
4. Red Lotus
5. Clouds II
6. Rain Flower
7. Easty
8. Monkey Chant
9. Memories of Distant Sea
10. Quba
