Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Manfred Mann's Earth Band
Kiadó: Philips Records
Megjelenés: 1972
Játékidő: 50:38
Értékelés: 3.5/5
A legendás dél-afrikai billentyűs, Manfred Mann (Johannesburgban született Manfred Sepse Lubowitz néven) 1971-ben új fejezetet nyitott a pályáján, miután feloszlott az első progresszív rockprojektje, a Manfred Mann Chapter Three, amellyel két albumot jelentetett meg, és amely nagy stílusbeli elmozdulást jelentett a hatvanas évek poprockjától, amellyel az első zenekara, a Manfred Mann befutott (ki ne emlékezne az olyan hatvanas évekbeli örökzöldekre, mint a Do Wah Diddy Diddy és a The Mighty Quinn). A név állítólag a rockosabb gyökerekhez való „visszatérést”, a Manfred Mann Chapter Three jazz rockjától való búcsút jelezte.
Mann úr, minden idők egyik legjobb rockbillentyűse, aki akkoriban, a hetvenes évek elején elsősorban a hammondorgonára és a mini moog szintetizátorra esküdt mint kedvenc hangszereire, az évek során szinte a tökéletességig csiszolta egyedi és a maga korában rendkívül újszerű keverékét, amelyben a progresszív rock, a jazz fusion, a blues rock és a kemény rock elemei egyesülnek, és számos felejthetetlen rockörökzöldet alkotott. A progrockos perfekcionizmus nyomai már a korrekt debütalbumon is hallhatók voltak, amelyet egyszerűen az új zenekara nevéről nevezett el. A formáció eredeti felállásában rajta kívül ott volt még Mick Rogers gitáros-énekes, Chris Slade dobos és Colin Pattenden basszusgitáros.
A Manfred Mann’s Earth Band az innovatív saját szerzeményei mellett főként kiváló feldolgozásairól volt híres, elsősorban Bob Dylan és Bruce Springsteen dalaiból, ami különösen igaz a legnagyobb slágereikre. Nem meglepő hát, hogy a „Manfred Mann’s Earth Band” című lemezen, amelyet a legendás zenekar korai szakaszában átitattak a rhythm and blues és a funkos hatások, öt saját szerzemény és öt másik előadótól származó feldolgozás található.
A nyitódal, a „California Coastline” funkos ritmikai fűszerezésű, kemény rockszám, amelyben elsősorban Rogers villog kivételes énekesi és gitárosi tehetségével. A „Captain Bobby Scott” csaknem hét percével a lemez leghosszabb szerzeménye, blues rock- és gospelelemekkel, utóbbit főleg a hangos női kísérővokál-harmóniák hozzák. A ritmikusan játékos hangulatot Manfred szellemes mini moog-szólója dobja fel, amelynél jellegzetesebb ennek a zenésznek aligha lehetne. A „Sloth” rövid, instrumentális variáció mini moogra és zongorára.
A „Living Without You”, az amerikai Randy Newman feldolgozása, hipnotikus akusztikusgitár-dallamra épül, és egy popos-rockos refrénben csúcsosodik ki, a progrockos fűszerről pedig a gitárfrázisok és billentyűs textúrák kedélyes közbeszőtt játéka gondoskodik. A melodramatikus „Tribute”-nál a dolgok először bonyolódnak kicsit jobban, hiszen Mann billentyűinek sok klasszicizáló színezetű variációjára és érzékeny gitárpasszázsokra épül. A „Please Mrs Henry” az amerikai Dr. John Henry rhythm and blues-feldolgozása egyszerű táncritmussal, blues-os módon „beprogramozott” gitárfrázisokkal és pajkos férfi–női vokalizálással.
A „Jump Sturdy” újabb funkos kísérlet minimalista ritmikai szerkezettel és a színes vokális harmóniák terén a szokásos, vegyesnemű recepttel. A jazz fusionös lezárás gitár- és zongoraimprovizációval érdekes, kísérletező szellemű felfrissítést hoz a végére. A keményrock-irányultságú „Prayer” szép bizonyíték volt arra, hogy Manfred csapata bizony nagyot tudott ütni, ha úgy tartotta kedve: zajos Pattenden-basszusvonalak, erőteljes Rogers-gitárfrázisok és hatalmas Slade-dobpergések szerepelnek benne. Mann mester közben néhány rendkívül szellemes billentyűs variációval gondoskodik a fűszerezésről. A záró két szerzemény a megszokott művészi színvonalukhoz képest meglehetősen átlagos, mély nyomot nem hagy, de azért tisztességes lezárása az albumnak. A „Part Time Man” zongoradallamra és „álmos” vokális harmóniákra épülő, bárhangulatú szerzemény. A fuvolavariáció és az akusztikus gitár a központi dallamon belül egy csipetnyi folkot is hoz. A záró popos-rockos, zongorára építő ballada, az „I’m Up and I’m Leaving” szintén a folk rock hatásaiba kapaszkodik, és szándékosan rekedtesen csengő énekteljesítményt tartalmaz.
A korrekt debütalbum, bár nem tükrözte a zenekar későbbi, jóval kifinomultabb és összetettebb hangzásvilágát, a legérdekesebb dalaival már előrevetítette a Manfred Mann’s Earth Band hosszú és sikeres pályáját: ez a kultikus formáció a hetvenes évek végéig albumról albumra „nőtt”.
Felállás
Manfred Mann – orgona, szintetizátor, kísérővokál
Mick Rogers – gitár, ének
Colin Pattenden – basszusgitár
Chris Slade – dob
Produkció
Manfred Mann, Dave Hadfield és David MacKay
Számlista
1. California Coastline
2. Captain Bobby Stout
3. Sloth
4. Living Without You
5. Tribute
6. Please Mrs Henry
7. Jump Sturdy
8. Prayer
9. Part Time Man
10. I’m Up And I’m Leaving
