Előadó: Vai, Steve
Kiadó: Red Ink
Megjelenés: 2007
Értékelés: 4.7/5
Az a kérdés merülhet fel bennünk, miközben nézzük és hallgatjuk ezt a DVD-t: vajon Steve Vai lassan Frank Zappává változik? Az alsó ajka alatti szakállkával kinézetre már most teljesen hasonlít rá, most pedig a „kis olasz virtuóz”, ahogy Frank becézte, amikor a nyolcvanas évek elején nála játszott, a zenekari komponálásba is belevágott. A lépés erősen emlékeztet Zappa utolsó kalandjára az Ensemble modernnel, meg számos hangszeres kirándulására abból a messze nem szerény életműből, amit hátrahagyott. Mindenesetre Steve Vai kétségkívül korunk egyik legjobb gitárosa, aki kreativitásával és műveltségével már réges-rég maga mögött hagyta a bluesban elveszett Satrianit és az önmagát ismételgető Malmsteent, anélkül hogy elhanyagolta volna a technikát és a sebességet, amelyeknek nagyrészt a kezdeti sikerét köszönheti.
Ezúttal a holland Metropole orkesttel karöltve néhány régebbi ötletét dolgozta át, amelyek koronája kétségkívül a mesterien hangszerelt For the love of God, és ügyesen beleszőtte őket a klasszikus hangszerelés tágabb és igényesebb közegébe. Ebben a ruhában a zenéje, amely mindig is kibújt a modern rock merev fogásai alól, teljesen új dimenziókat nyer, és eléri a teljes hangzásbeli potenciálját. Ezt Vai a DVD bónuszanyagában is megerősíti: az interjúban, amely a kulisszák mögötti felvételekkel és a zenekar önálló műsorával együtt szerepel rajta, hangsúlyozza, hogy a gitár számára – inkább, mint tipikus rockhangszer – mindig is hatékony eszköz volt a legkülönfélébb gondolatmenetek megvalósítására. Erről tanúskodik az Answers és a Libery kibővített átdolgozása is, amelyeket a legsikeresebb albumán, a „Passion And Warfare”-en találunk, és a zenekari kíséretben egészen új fényben ragyognak. Hasonlóképpen hárfa és hegedűk kíséretében kel életre a megható Lotus Feet, a CD-változatról kihagyott dal, amelynek első két hangja ugyan erősen emlékeztet a népszerű Feelings balladára, de a bonyolult hangnemváltásokból, a drámai csúcspontból és az érzéssel eljátszott fináléból kiderül, hogy minden hasonlóság pusztán a véletlen műve. A Visual Sound Theories persze nem fukarkodik az akrobatikus betétekkel sem, amelyek a közelmúlt történetére jellemzők, ugyanakkor az is megállapítható, hogy kifinomult harmonikus megoldásaival elsősorban az érettebb hallgatókat szólítja meg, akiknek a fejvesztett száguldás a fogólapon és a már kissé elcsépelt gitártechnikák megfelelő alap nélkül édeskeveset jelentenek. Steve ujjai alatt már régóta ott van minden eszköz, amire egy gitárvirtuóznak szüksége van, most pedig megtanulta azt is, hogyan használja őket haszonnal. A blueslegenda Keith Wyatt egyszer azt mondta, hogy a gitáros olyan, mint a sakkozó, és hogy a figurák és lépéseik ismerete csupán alap, nem pedig a jó játék záloga, hiszen köztudott, hogy az eszköz még nem csinál mestert. E kijelentés fényében, amelyet minden ambiciózusabb zenésznek a füle mögé kellene írnia, örömmel állapíthatjuk meg, hogy Steve nemcsak megtanult sakkozni, hanem ezzel a CD-vel és DVD-vel teljesen új stratégiákat és kifejezési taktikákat sajátított el, és végre kiérdemelte a nagymesteri címet.
Vai tehát nem változott Zappává. Mondhatnánk úgy is, hogy a gondolatát új keretek közé foglalta, technikai és zeneelméleti szempontból méltón továbbfejlesztette és nemesítette, és ezzel a kiadvánnyal felejthetetlen hangzásbeli utazást teremtett, amelyet csak a hozzáértők igényes füle fog tudni értékelni. Kizárólag a zenei gourmet-knak.
Felállás
Steve Vai
Holland Metropole orkest
vezényel: Dick Bakker
Dallista
1. Kill the Guy With the Ball
2. The God Eaters
3. The Murder Prologue
4. The Murder
5. Answers
6. Lotus Feet
7. I’m Becoming
8. Salamanders In the Sun
9. The Attitude Song
10. Gentle Ways
11. Liberty
12. For the Love of God
13. Shadows And Sparks
14. Frangelica pt. I & II
Bónuszanyag:
– a Metropole orkest önálló műsora
– kulisszák mögött
– interjú
– Steve beszéde a koncert közben
Játékidő: 131.00 perc
