Előadó: Wressnig, Raphael
Kiadó: Zyx Music
Megjelenés: 2006
A Mosquito Bite rendkívül izgalmas lemez két megrögzött zenei megszállott, Enrico Crivellaro és a Grácban született, hiperaktív Raphael Wressnig állandó párharcáról. Különösen az utóbbi megjelenése érdemel külön figyelmet. Az alig huszonnyolc éves Raphael rövid, de izgalmas pályafutása alatt az újabb generáció egyik vezető orgonistájává nőtt, aki a hammond billentyűinek fáradhatatlan csiszolásához a blues és a jazz hagyományainak mély ásatásaiban keres ihletet. A fiatalember skálája egyszerűen hihetetlen, a könnyedség pedig, amellyel a legbonyolultabb technikai fogásokat kezeli, egyenesen lélegzetelállító! Raphael ihletett játékán nagyon is hallatszik a végtelenül hosszú színpadi tapasztalat, amelyet olyan világszínvonalú blues- és jazznagyságok mellett szerzett, mint James Armstrong, Horacio „El Negro” Hernandez, Lousiana Red vagy Sugar Blue (ex Rolling Stones). Ennek megfelelően elmondhatjuk, hogy az Olaszországban született társa, Enrico Crivellaro minden tiszteletet megérdemlő „ellenfél”, ha már nem is teljesen egyenrangú zenei partner. A karakterükben teljesen ellentétes figurák a magát Raphael Wressnig & Enrico Crivellaro Organ Trio néven emlegető formáció zenei arculatának összetéveszthetetlen ízt adnak, amelyet a lelkes egymásra hangolódás ékesít, és amellyel a duó a jazz és a blues határait kutatja.
Hogy ez az olasz–osztrák páros, a fantasztikus gitár és a fáradhatatlan hammond, mennyire gyilkos kombináció tud lenni, azt a nyitány, a Speedin’ rögtön az orrunk alá dörgöli: forrófejű, jazzes színezetű, gyorsabb tempójú szám erős swinghangsúllyal. Az egyik legviccesebb pillanat a fantasztikus Mosqiuto Bite-nál érkezik, amelynek elejét a hammond egyedülállóan diszharmonikus megszólalása jellemzi. Hogy az urak nem érzéketlen gépek, amelyek csak didaktikusan öltöztetik át a sokszínű dallammintákat, azt a Wallys March bizonyítja, egy szórakoztató, swinges ízű blues-induló, ezúttal a megunhatatlan Steen irányításával, míg a kifinomult, jazzel fűszerezett zenéről az egyedülálló Cherokee gondoskodik: szép példája a választékos, helyenként szinte már túl csiszolt zenei párbeszédnek, amely kíváncsian szimatol a könnyed jazz mélyén. Knofler nyitó „zuhanyozása” a lemez egyik legvonzóbb pillanatába, a Boom Bellóba repít át egy éles, funkos tempóba, amelynek szárnyain Wressnig a rá jellemző stílusban ismét bluesos motívumokkal játszadozik. A Frankie Lee Goes Uptown tréfás főhajtás Frankie Lee blueslegenda előtt, aki egyébként az egyetlen és megismételhetetlen Lightnin’ Hopkins unokatestvére. Intenzív, lázasan előadott gitárpavánkodással indul, a hamisítatlan vidéki blues stílusában, ami a nevezett úr motívumvilágára jellemző. A számnak a rendkívül érzéki gitárjáték és Wressnig orgonájának megfékezhetetlen „groove”-ja ad hangot. Ráadásul a dinamikusan hangsúlyos nóta nagy finaléjában Eric játéka erősen közelít John Lee Hooker hangzásához. A páros a leggyőzőbben a hamisítatlan blues nyersességét az álmodozó melankóliájú West 43rd St. Bluesszal közelíti meg, ami Enrico Crivellaro nagy diadala: meggyőző játéka az eddig „érzéketlenül” improvizált motívumok sorához először adja hozzá a rendkívül szükséges érzelmi érzék konkrétabb adagját. A mosolyt a legsemlegesebb hallgató arcára is biztosan kicsalja a csábítóan „trópusi” Banana Boogaloo, Wressnig koncertjeinek állandó darabja, amely bőven hagy teret az ujjak alaposabb megmozgatására.
Mit is mondhatnánk még a végére, mint hogy a Mosquto Bite a hagyományos orgonatrió-felállások hangzásának tökéletes, a legapróbb részletekig kicsiszolt továbbfejlesztése, amelynek a „szent” zenei keretekkel való játék közben mindig sikerül találnia egy csipetnyi újat, frissét. Manapság nehéz lenne olyan zenekart találni, amelynek egyszerre sikerül ennyi zenei teret belaknia, állandóan magas szinten kifejezni magát, és ráadásul még javítani is a látszólag tökéletesen javíthatatlanon. A Raphael Wressnig & Enrico Crivellaro Organ Trio pontosan ezt érte el a Mosquito Bite-tal!
Felállás
Enrico Crivellaro: gitár
Raphael Wressnig: hammond b3
Lukas Knofler: dob
Scott Steen: trombita
Produkció
Enrico Crivellaro & Raphael Wressnig
Számlista
1.Speedin’
2.Mosquito Bite
3.Wally’s March
4.Boom Bello
5.West 43rd St. Blues
6.Cherokee
7.Frankie Lee Goes Uptown
8.Banana Boogaloo
9.A-Level
10.Sugar
Az album hossza: 56.13
