Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Leonart
Kiadó: Samozaložba
Megjelenés: 2016
Játékidő: 39:18
Értékelés: 4.5/5
Manapság nehéz olyan zenekart találni, amelynek ennyire kifinomultan kidolgozott stratégiája van a szlovén zenei közönség szívének hatékony meghódítására (közvetve természetesen a rendelkezésre álló médiumokon, vagyis rádiófrekvenciákon, YouTube-on stb.… keresztül), és ennek nyomán a szlovén zenei környezet „mainstreamjébe” való hatékony beilleszkedésre, vagyis a középhullámon kellemesen csengő hangzásokra, mint a Leonart esetében. Előttünk van ugyanis a bemutatkozó stúdiólemezük, a „Visoko v nebo”, amely négy évig érlelődött. Lassan készült, a nagyfokú perfekcionizmus jegyében, amely mögött egy tapasztalt, négy zenészből álló csapat áll, tömören megformált zenei vízióval és olyan belső maggal, amely művészi esztétikát keres.
Nem csoda a zenekar rendkívüli elkötelezettsége, hiszen nyíltan dicsekedhet a zenei minőséggel, amely hálásan „védi” a hátát, amikor a sikeres önmarketing lépéseit teszi. A stúdiódebütálás megjelenéséig a Leonart ugyanis összesen már négy videoklipet és egészen hét bemutatkozó kislemezt adott ki. A laikus közönség tehát a lemez több mint kétharmadát megismerhette, még mielőtt az hivatalosan megjelent, illetve a boltok polcaira került volna.
A „Visoko v nebo” kifinomultan kidolgozott, csiszolt bemutatkozó lemez, azonnal megragadó pop art rock karakterrel és városi kultúrával, amely tíz számon át (az általános percepció szerint) rendkívül barátságos és könnyen befogadható módon szólítja meg a hallgatót. A természetes hangzáspasztellek, amelyekkel a tapasztalt Martin Bezjak producer színezi a lemezt, csupán hab a tortán a tíz tömören ható dal kidolgozott hangszerelési „jelmeztervéhez”, amelyek alig negyven perc alatt magas fokú zeneiséget bontanak ki (Ko si tu).
Bár lehetségesek sztereotip párhuzamok, és a Leonart ebben a tekintetben biztosan nem találja fel a spanyolviaszt, és zenei forradalmat sem hoz, mégis minden dal mögött ott áll a filigrán finommechanika perfekcionizmusa, az apróságokkal való bíbelődés, amely a fokozatos tökéletesítés során az album egészébe a pop esztétika nagy hatású momentumát hozza.
Ami árad az albumból, az négy zenész őszintén átélt párbeszéde, akik már nagyon régóta ismerik egymást, és zenei kilométerekből nincs hiányuk. A változatos hangszerelések, amelyek az album személyi igazolványának karizmájába több műfaji kitérőt olvasztanak, azt mutatják, hogy kiváló zenei előadókról van szó. A műfaji kitérők összeolvadása a táncos funk kinetika figurái (Vroč poljub), a blues/funkos kacérkodás (Povabi me na ples), a reggae és a szörf (Nora noč) felé, amelyet pontszerűen a rock’n’roll is aláhúz a gitárok végig érezhető csengésével (a huncut nyitódal, a Danes me ni), azt bizonyítja, hogy a Leonart kiindulásból rockerekből áll. A mid-eight részekbe gitárszólók is bekerültek, de ezek szerényen és teljesen igénytelenül szólítják meg a hallgatót, mert a „kevesebb több” axiómáját követik, és így hatékonyan tartják kompakt formában a dalokat. Mindezeket a változatos pillanatokat azonban a zenekar kifejezett érzéke köti össze a fülbemászó dallamok iránt, ami viszont a zenekar földrajzi származásának tipikus tükröződése. A Leonart (szlovén szövegekkel) a vezérdallamok és hangulatok alakulásában szinte iskolásan szlovénul szól. Itt van tehát az atmoszférikus melankólia fátyla, amelyet sajátos kifejezésmódjában ezen a bolygón csak a szlovének tudnak kibontakoztatni. Ezért azonnal érdekesek lesznek a kifinomult art kultúra kedvelőinek is, például egy olyan zenekar rajongóinak, mint a Dan D az első három albumának idejéből. A Moje mesto és a Pojem zate dalok még egy csipetnyi indie pop rock kozmetikát is hordoznak, amelyet angol szöveggel még a mai trendi MTV-generáció is szívesen örökbe fogadna.
A Leonart a hangszerelésnél mindenre gondolt. A vezető énekszólamok hátterét kiegészítő vokálok színesítik, a kíséret hangzását több gitárszólam sűríti, amelyek gyakran akusztikus hangzásoknak rendelik alá magukat. Itt van a basszusgitár végig kontrasztosan tiszta és folyamatosan ható, zeneileg mozgalmas melegsége, valamint a dobok aktív munkája, amelyek a megfelelő helyeken könnyed, de szükséges dobátvezetésekkel élénkítik a dalok menetét. A versszak és a refrén közötti fokozatos hangulati építkezésben gyakran fontos szerepet kapnak a billentyűk is, amelyek játékosan lépnek párbeszédbe a gitárokkal, és nemesítik a dalok art karizmáját. A vezető ének hangszínében rendkívül kellemes, értelmezésében végig érzékien intuitív. Ő a hab a tortán a lemez meggyőző erejében, és az is biztos, hogy sok munkát fektettek a versszakok metrikájának csiszolására is, hiszen a szlovén nyelven megszólaló előadás rendkívüli zeneiséget őriz, illetve magas fokú dallamosságot ér el, amelybe a közönség is azonnal be tud kapcsolódni a zenekar koncertjein.
A „Visoko v nebo” album tehát egy gyönyörű pop-rock lemez, kidolgozott művészi karizmával, a szlovén nap alatt megfogalmazott, tipikus zenei látnoki szellemmel. Szebb szlovén „mainstream” albumot, amely a régi iskolás rock és a mai pop esztétika divatos hajlamainak összeolvadását tükrözné, szinte nem is kívánhatnánk.
Leonart – Danes me ni:
Felállás
Sebastijan Lukovnjak – ének, gitár, billentyűk
Andrej Knehtl – gitár, vokál
Martin Počkar – basszusgitár, vokál
Marko Brvar – dob
Produkció
Martin Bezjak
Számlista
1. Danes me ni
2. Vroč poljub
3. Pojem zate
4. Moje mesto
5. Podoknica
6. Nora noč
7. Ko si tu
8. Dim nad mestom
9. Nov dan
10. Povabi me na ples
