Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Repetitor
Kiadó: Moonlee Records
Megjelenés: 2016
Játékidő: 28:16
Értékelés: 4/5
A Repetitorral, a szerb alternatív rock „saját fajta” hóhéraival nem tanácsos packázni, ha amúgy „puha” lélek vagy. A „Gde ćeš” (magyarul: „Hová mennél?” vagy „Hová mész?”) című album megerősíti, hogy a belgrádi trió a „Sve što vidim je prvi put” (2008) és az utódja, a „Dobrodošli na okean” (2012) után is szorgosan kapaszkodik a bevált zenei receptjébe, amely a magától jövő fejlődésnek és az autodidakta önállóságnak van elkötelezve. Ez jó. Ez minden művészet kiindulópontja.
Ehhez olyan tényezők kellenek, amelyek összeadódva az autentikusság megfelelő keverékét adják, amely mögött a zenei attitűd és a művészi karakter áll. Az első a bátorság, a második, hogy nem viseled el a hamisságot és a kozmetikai csillogást, és az ihletet keresve az elemi nyerseség megvalósítására törsz, az ösztöneidet és a puszta érzékeidet követed az ötletek megvalósításában. Ennél a megvadult triónál még az indulataikat is. Van még egy fontos tényező: a felállás az évek során nem változhat. A zenei entitás építőköveinek állandónak kell maradniuk.
Ezeknek az elvárásoknak a Repetitor a harmadik albumon is teljes mértékben megfelel. A Repetitor ezúttal is nehezen hasonlítható a kortársaihoz, az úttörőkből merítő ihletet tekintve pedig értelmes szál vezet a Sonic Youth örökségéhez. Mégis a saját zenei történetüket mesélik. Alapvetően a punk rock egyfajta variációjáról van szó, amelyhez ésszerűen társul a post punk és a noise punk műfaji eleme. Úgy, hogy az egész tartalom azonnal kézzelfoghatóan másnak hat. E három műfaji elem aránya nyolc dalon át változik. Ezt a gyakran nyers „repetitoros” hiányérzetet elsősorban a vaskosan terjedelmes basszusgitár adja, amely sokszor tompítva kitart egyetlen hang mellett, mégis hatalmasan, zsírosan szól, és létfontosságú kontrasztos kitöltést ad a hangképnek. A garázsosan csomagolt gitárok megint gyakran szándékosan ingadoznak, „le vannak rombolva”. A mikrofonozás tehát a csapat harmadik kiadványán is csak dísz marad. Minél jobban „csikorog” minden az albumon, és minél több zajt produkál a Repetitor, annál jobb. Ezt a zajt a zenekar rendkívül ügyesen használja ki a teljes hangkép felépítésében, de nem viszi extrémumokba, mint amilyenek a mi noise-zenekarunkra, a Nikki Louderre jellemzőek lehetnek. A (legalább részleges) „noise-os” zaj elengedése tehát elengedhetetlen feltétele a kívánt zenei esztétika elérésének, amely mögött a Repetitor neve áll.
A Repetitor a legkézenfekvőbb módon veszi fel a lemezt. Az utólagos javításokat és szépítéseket a zenekar kifejezésmódja nem tűri. Tekintve a rengeteg koncertezéssel szerzett tapasztalatot és a zenekar növekvő népszerűségét a rockundergroundot kedvelő fiatal generáció körében (éppen ez nyit nekik újabb és újabb koncerthelyszíneket), az egyetlen értelmes lépés az, hogy a stúdióban eljátszol egy koncertet, hangrögzítőre veszed, és így készül el az album. Vagyis a legkézenfekvőbb megoldás. A vokál az egész lemez legérdekesebb eleme. Mind a három tag énekel. Az éneklés pedig megalkuvás nélküli és mélyen ösztönös. Ez a hármas énekhang rendkívül jól jön, mert felpezsdíti a frazírozás alapvető megoldásainak képét (amely gyakran két-három hang ismétlődő, félhangos minimalizmusába merül), ami technikai szempontból nem ér el említésre méltó zenei kifejezésbeli felfedezéseket. Ezt viszont a zene, amelyet a zenekar művel, nem is követeli meg. Mégis. Boris hangja lehet teljesen pszichotikusan elidegenedett, mintha a túlvilágról érkezne, szinte „extraterresztrikus” (Kralj ničega), máshol viszont teljes erőből „kikiabál”, ami a megalkuvás nélküli elszakadtság mellett azt az érzetet kelti, mintha a szövegeket saját verejtékkel és vérrel írták volna (Jataci).
A „Gde ćeš” olyan album, amely megőrzi a zenekar esszenciáját és karizmáját, a balkáni régió alternatív rock undergroundjában teljesen egyedül járó csapatét. Ennek ellenére az album enyhén tömörebbnek hat, mint a két elődje, amelyek nagyobb mértékben dicsekedhettek az előre nem látható, spontán fordulatokkal. Ez valamiképp logikus. Az évek során az ember művészileg érik, az albumoknak pedig ennek az érésnek a tükrei kell lenniük. Ez azt jelenti, hogy közöttük egyértelműen érzékelhető eltéréseknek kell lenniük e művészi érés kifejeződésében. A Repetitor az új albummal tehát kitart mindkét elődje zenei víziójának terepén, ezért ez a lemez tovább erősíti a balkáni régió egyik legérdekesebb új generációs alternatív rock zenekarának pozícióját, és segít meghódítani az ilyen zene újabb rajongóinak szívét.
Repetitor – Beskraj (hivatalos videó):
Felállás
Boris Vlastelica – ének, gitár
Ana-Marija Cupin – basszusgitár, ének
Milena Milutinović – dob, ének
Producer
Goran Crevar
Számok listája
1. Suženi snovi
2. Gde ćeš
3. Jataci
4. Kralj ničega
5. Crvena
6. Ako te ikada
7. Beskraj
8. Ekspedicija
