Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Ljubljana / Orto bar / Szlovénia
A koncert dátuma: 2016. 10. 19.
Látogatók száma: 50
Jegyár: 8,00 €
Sebastijan Lukovnjak (ének, ritmusgitár), Andrej Knehtl (gitár), Martin Počkar (basszusgitár, vokál) és Marko Brvar (dob) alkotja a Leonart kvartettet. A zenekar október első tíz napjában adta ki első stúdióalbumát „Visoko v nebo” címmel – a RockLine-kritikát ITT olvashatod. Rendkívül szép lemez ez, igazi „mainstream” módon fülbemászó pop-rock hangzással, amely szinte ösztönösen olvasztja egybe a funk és a blues műfaji határait, és még jóval többet is: tíz csiszolt, magas zenei színvonalú számból áll össze egy kiválóan hallgatható egész.
A zenekar a szülővárosában, Mariborban már napokkal korábban fellépett, ahol először ünnepelte hivatalosan az új album megjelenését, most pedig az új lemez promóciója keretében ellátogatott a ljubljanai Orto barba is. A fiúk ennél a projektnél tényleg mindenre (a részletekre is) gondoltak. A színvonalas anyag gyorsan befészkelte magát a rádiók műsorrendjébe, mostanáig hét kislemezt, négy videoklipet kapott, és mindezt jó PR-stratégia is támogatta. Az óra este tízet ütött. Belépsz a felső terembe, a legendás klub klasszikus koncerttermébe, ahol a zenekar néhány barátja szorong a pultnál vagy a sarkokban álló bárasztaloknál. Hol van a többi ember? Az esős idő nem lehet az igazi ok. Nehéz ilyen helyzetben színpadra lépni, összeszorítani a fogunkat, és úgy lenyomni egy koncertet, azzal a telivér odaadással, amilyet például több száz néző előtt az ember magától értetődően hoz.
A Leonart ezen az estén tehát ebbe a kellemetlen helyzetbe került, de nem törték vele túlzottan a fejüket, és nekiláttak szórakoztatni a szűk létszámú közönséget. Amit az album sugároz, azt a koncert is kisugározta. A zenekar rendkívül összeszokott: érezni, hogy a fiúk régóta ismerik egymást, nincsenek köztük titkok, és egységes egészként működnek. A zenében, amelyet képviselnek, „mentálisan és megihletetten egy hullámhosszra vannak hangolva”. Ezért a dalok csodálatosan ragadós, megragadó koncerthatást érnek el. A stúdiós debütalbum energiájának „live” felnagyítása tehát! Az viszont biztos, hogy a négy építőkő összjátékában és az est előadásában az Orto barban maradt tartalék, hiszen a zenekarnak – mint mondtam – egy teljesen üres teremmel kellett megbirkóznia. Így magát az eseményt az az kellemetlen, kínos érzés kísérte, amely ilyenkor szívesen belopózik a koncert élvezetébe. Az az érzés, hogy ez a zenekar nyilvános főpróbája.
Ahogy mondtam: a kvartett tagjai kiválóan hallgatnak egymásra, a billentyűknél pedig egy ötödik tag, Žan Hauptman segített nekik, aki az albumon is közreműködött. Az egész fellépés első számú mágnese Sebastijan teljesítménye, akinek valóban gyönyörű a hangszíne, meleg, középfekvésű, és következetesen határozottan, áthatóan viszi a szövegek mondanivalóját, a vokális vonalakhoz izgalmas, mozgalmas hatásokat tesz hozzá, amikor itt-ott soulos fűszerekkel dolgozik. A pasas ráadásul szinte végig akusztikus gitárral a nyakában állt a színpadon, ami mégsem akadályozta meg abban, hogy kidolgozott színpadi játékot adjon, és megszólítsa a közönséget. Szóval a férfi igazi karizmát hordoz. Természetesen végig kiváló játékú társak támogatták.
A Leonart olyan zenekar, amely sokáig edződött és csiszolódott „a szemek elől elrejtve”, mielőtt úgy érezte, hogy a perfekcionizmusa megengedi neki a szlovén zenei közönség meghódítására indulást. Ezért a „Visoko v nebo” teljes bemutatása mellett nagyjából annyi olyan számot is eljátszottak, amely nincs rajta az albumon. Ezek abban térnek el a lemez anyagától, hogy jóval több bennük a blues-os variáció, sőt a kutató jellegű, kísérletező kitérők, ami több hangszeres párbeszédet, teljesen más hangulati állapotokat, következésképp időben akár hosszabb számokat is hoz. Őszintén szólva ezek a dalok néha akár túl „progresszívek” is lehetnek a „Visoko v nebo” albumhoz, ezért a zenekar úgy döntött, hogy megtartja őket a következő lemezre. Idővel biztosan még szabadon fejlődnek majd, a zenekar érésével együtt.
Szóval. A Leonart az Orto barban úgy mutatkozott be, mint olyan zenekar, amely minden lépését nagyon-nagyon komolyan gondolja. Az művészi igényesség, a rendkívül kidolgozott (ön)promóciós stratégia szempontjából, és ami a legtöbbet számít: mint olyan zenekar, amely gyönyörű koncertes együttlétet teremt.
Képgaléria
