Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Hammill, Peter
Kiadó: Fie! Records
Megjelenés: 2006
Értékelés: 4.5/5
Peter Hammill, a zenei látnok, a posztapokaliptikus költészet megsemmisíthetetlen doktora és korunk egyik legkülönösebb énekese 2005 java részét a progresszív rock újjáalakult legendája, a Van Der Graaf Generator körüli teendőkkel töltötte, amely ugyanabban az évben új albumot is megjelentetett „Present” címmel. A hiperaktív Hammill azonban már a következő évben visszatért a stúdióba, hogy teljes erejével a szóló karrierjének szentelje magát, amely semmivel sem kevésbé izgalmas: ez a zenei látnok egyedi, stílusában rendkívül sokszínű életműve hatalmas és impozáns. Egy Hammillhez hasonló munkamániás zseni számára – bármilyen hihetetlen, de igaz – az, hogy a szóló pályáján több mint egy évig szünet volt, vészjelzés és annak az ideje, hogy újra kiadjon valami újat. Ezért 2006-ban átmenetileg minden további Van Der Graaf Generator-tevékenységet félretett, és minden alkotói erejét arra fordította, hogy befejezze a megkezdett szólómunkát. Ennek két eredménye közül az egyik (a másik a „Singularity” című stúdióalbum) a „Veracious”, amely élőben készült, és amelyen Hammill ismét Stuart Gordon hegedűssel dolgozik együtt. A páros korábban is játszott együtt Hammill koncertjein, és két közös koncertalbumuk is megjelent már: a „Room Temperature” (1990) és „The Union Chapel Concert (with Guy Evans)” (1997). Ebből a hagyományból az következik, hogy Gordon az egyik legalkalmasabb zenész a közös munkára, hiszen egyetlen Péterrel készített kiadványuk sem volt a legkevésbé sem rossz. Kettejük között végig hihetetlen színpadi kémia működik. Érdemes megemlíteni, hogy a „Veracious” hét évvel Hammill előző koncertalbuma, a remek „Typical- Solo Performances” (1999) után jelent meg, amely sokkal inkább egy klasszikus koncertfelvételre hasonlított, és amelyen a legismertebb saját dalai és néhány VDGG-szerzemény szólalt meg. A „Veracious”-szal most Hammill újabb koncertalbumának lehetünk tanúi, és minden percét megéri.
Ezúttal úgy foglalnám össze a koncertfelvétel egészéről alkotott benyomásaimat, hogy a „Veracious” nagyon jó felvétel, amely azonnal és hosszú időre rendkívül átélt hallgatásra késztetett, közvetve pedig jó pár extatikus érzést váltott ki belőlem az egy óránál is hosszabb időtartam alatt, amíg Hammill mesteri módon adja elő néhány különösen válogatott szerzeményét, amelyeket egyébként nem játszik túl gyakran. Hammillen a felvételen egy leheletnyi fáradtság sem érződik, és azt sem mondhatnánk, hogy kimondta volna az utolsó szót az új horizontok szüntelen zenei felfedezésében. Péter élőben is úgy ragyog, mint pályája legjobb pillanatainak többségén. Ha róla van szó, nincs más téma, mint a zenei ötletek kiválósága és perfekcionizmusa, valamint a zsenialitás és a szokatlan szempontokból áradó hihetetlen energia kivételes egyensúlya. Nem ok nélkül nevezték Hammillt zseniális elmének pályájának sok avatott ismerői. A „Veracious” így szép keresztmetszete ennek a csodálatos elmének és művészi zenei megközelítése minden erényének. Ez a felvétel ismét áttöri mindazokat a korlátokat, amelyeket az olyan fogalmak szabnak, mint a „standard”, a „normalitás” vagy a „hétköznapiság”. A szokatlan, mégis szerencsés dalválogatású „Veracious” egyetlen számot sem tartalmaz az előző két stúdióalbumáról, a „Clutch” (2002) és az „Incoherence” (2004) lemezekről, de annál több más, főként kevésbé ismert darabot mutat be Hammill fenséges életművéből.
Hammill Gordon segítségével teljesen más, friss megközelítést alkalmaz az egyes darabok előadásához, így azok jelentősen eltérnek stúdióváltozataiktól. Főként a hosszabb, energikusabb szerzeményeinek előadása nyűgözött le. A dobok vagy valamilyen ritmusvonal hiányát pár perc után már egyáltalán nem érezni. Az előadások nagy része főként Péter hihetetlen hangjának (amelyről már sok szó esett, és még biztosan fog is) és az egyes hangszerek – legyen az zongora vagy gitár – használatának kiváló kombinációjára épül, valamint Gordon lenyűgöző és egyenrangú hegedűjátékára, amely rengeteg csodálatos hangszerelést hoz létre. Hammill hihetetlen, fenomenális énekesi formában van, és egy pillanatra sem lanyhul. Ez igaz akkor is, amikor nyersebb megközelítést választ, és a melankolikusabb pillanatokban is. Gordon a másik oldalon nem vendégként, hanem egyenrangú partnerként lép fel. A darabok többsége valósággal lángra lobbantja a hallgatót, és felforgatja az elmét, mint például a helyenként tébolyult „Like Veronica” (None Of The Above, 2000) előadása. Egyébként a „Veracious” példásan folytatja Hammill koncertértelmezéseinek magas színvonalú hagyományát más szerzemények lenyűgöző verzióival is, mint például az „Amnesiac” (X My Heart, 1996), a „Nightman” (This, 1998) vagy az „A Way Out” (Out Of Water, 1990). A felvétel összes száma három különböző koncerthelyszínen hangzott el, ami hallgatás közben egyáltalán nem érződik, mert az egész sikeres egységként hat. A felvétel hangulata folyamatosan fokozódik a sötét és homályos hangvételtől a rendkívüli ezoterikus kifejezésmódokig. Minden Hammill-rajongó a „Veracious” hallgatása közben a csodák valódi megnyilvánulását éli át e zenei óriás értelmezésében,
A „Veracious” több mint szemléletesen bizonyítja, hogy Hammill mester élőben is még mindig páratlan zenei művész. Úgy tűnik, számára az idő meg sem mozdul, hiszen a legkevésbé sem lankad hihetetlen művészi víziói megvalósításában. A „Veracious” olyan alkotás, amilyet csak az tud készíteni, aki ilyen magas és különleges szinten működik, mint ő. Ezt a koncertélményt természetesen egyetlen őszinte szólóéletmű-rajongó sem hagyhatja ki. Hammill ebben az évszázadban is azon kevés zenei művész egyike marad, aki hihetetlen művészi energiával adja elő a műveit – ezt az energiát a zenén kívüli területek (irodalom, színház, film, festészet) egyes művészei is magukénak mondhatják. Igazi koncertcsemege minden zenei ínyencnek, aki bizonyítékot keres arra, hogy a rockzene a 21. században is a magas művészi mesterség szerves része lehet!
Felállás
Peter Hammill – ének, gitár, billentyűs hangszerek
Stuart Gordon – hegedű
Produkció
Peter Hammill
Számlista
1. A Better Time (5:13)
2. Gone Ahead (5:02)
3. Driven (4:17)
4. Nothing Comes (4:23)
5. Amnesiac (6:15)
6. Nightman (5:54)
7. Like Veronica (8:52)
8. Bubble (5:26)
9. Easy to Slip Away (6:03)
10. Primo on the Parapet (9:17)
11. Shingle Song (5:12)
12. A Way Out (8:14)
Az album játékideje: 74:08
