Szerző: Rok Klemše
Előadó: Dekadent
Megjelenés: 2011
Játékidő: 53:35
Pontszám: 4.5/5
Az előző lemez, a The Deliverance of the Fall a ljubljanai black metal csapat, a Dekadent részéről mindenképpen megalomán projekt volt, így felmerült a kérdés, hogyan folytatják majd zenei utazásukat. Merre tovább a bukásból való megváltás után? Ez a kérdés valószínűleg magát a zenekart, és főleg az együttes ötletgazdáját, Artur Felicijant is foglalkoztatta. A Dekadent avantgárd black metal trónja felé vezető útjának folytatásához valószínűleg éppen a Venera: Trial & Tribulation valamivel intimebb hangulata volt a megfelelő út, amely azért még mindig tartalmazza azokat a összetéveszthetetlen elemeket, amelyek a Dekadentet olyan hitelessé és egyedivé teszik.
Az első, ami erre felhívja a figyelmet, a monumentális hangzás, amelyet a koszos, időnként szinte kaotikus produkció épít fel. Ez a nyersen szóló produkció azonban már a Dekadent jellegzetes, felismerhető védjegyévé vált… és egyben a zenekar bája is. Éppen ez a produkció adja egyfajta magyarázatát annak a két jelzőnek, amely szerintem a legjobban megragadja a Dekadent zenéjének lényegét: gyönyörű brutalitás. Egyfelől a nyers gitárok kegyetlenül marcangolják a húst, Dani „Garghuf” Robnik keze-lába alól ágyúdörgésként szól a „blast beat”, Artur Felicijan hangja pedig agresszív és szenvedő, másfelől viszont a dobhártyát elképesztő gitárszólók becézgetik, amelyek időtlenül és éteri módon szólnak. A szimfonikus elemek ezúttal háttérbe szorultak, és főleg az érzéki élmény elmélyítésében játszanak szerepet, mert nem olyan dominánsak és közhelyesen csengők, mint az olyan bandáknál, mint a Dimmu Borgir. A szimfonikus billentyűk és a pompázatos, szinte filmszerűen szóló zenekari elemek elsősorban az album fantasztikus hangulatának (ko)építői, és főleg a zseniális gitárvonalakat hangsúlyozzák. Ez a kettősség az album hangulatának alapvető hordozója, amelyet már maga a cím is megfogalmaz: a szerelem – és ezzel az élet – megpróbáltatása (trial) és fájdalma (tribulation), az egész fölött pedig isteni módon őrködik Vénusz, a szerelem istennője, afféle deus ex machinaként, akit a fenséges, hatalmas gitárdallamok misztikussága és éteri hangulata remekül megjelenít. A Dekadent gazdag, szinte barokkos hangzásvilága helyenként úgy tobzódik, mintha mindjárt egy mennydörgő, tüzes szenvedélyű robbanásban törne ki, és orkánszelek tépnék szét (a romboló Thralldom Decree, Raided), máskor viszont teljesen megfordulva a vihar szemébe, az érzéki, introvertált intimitás vizeibe sodródnak (a lélegzetelállító zongoraközjáték, a Trial & Tribulation). Ilyen pillanatokban tényleg nem nehéz lehunyni a szemed, és valahová messzire elsodródni. És mindezen sötétség ellenére a Venera: Trial & Tribulation rengeteg pozitív, optimista és bátorító pillanatot tartogat – bármilyen sötét felhő mögül előbb-utóbb kisüt a nap.
A Venera: Trial & Tribulation olyan album, amelynek sikerül megállítania az időt. Összetéveszthetetlen Dekadent-hangulatával azonnal beszippant, és bár talán (az első hallgatásra) tényleg nem kínál olyan erős és azonnal felismerhető dalokat (és némelyiküknek akár „töltelék” szerepet is tulajdoníthatnánk), mint az elsőlemezes Vigred vagy Dissident Dream, a Thralldom Decree, a Raided, a Craven, az In Pulchritude Adorned és a többi mellett nem maradhatsz közömbös. A Venera: Trial & Tribulation hatalmas „black metal musical”, és a szlovén metalszíntér újabb csúcsteljesítménye.
Felállás
Artur Felicijan: gitár, basszus, fx, ének
Dani „Garghuf” Robnik: dob
Produkció
Artur Felicijan és Matej Grginič
Dallista
1. The Wound
2. Thralldom Decree
3. Raided
4. Paramours in Vain
5. Beautiful Fire
6. Craven
7. False Endearment
8. Providential Love
9. Sunday’s Lament
10. In Pulchritude Adorned
11. Trial & Tribulation
12. Day of Solace
