Előadó: Nazareth
Kiadó: Ear Music Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 55:39
Értékelés: 4/5
Nazareth! Egy név, amely mindig erős érzelmeket kelt! A skót felföld legendás rock’n roll hegylakói! Milyen jó, hogy megint albumokat adnak ki! A visszatérő „The Newz” (2008) már bebizonyította, hogy a zenekar még mindig nem felejtette el, hogyan kell hatékonyan szarván ragadni az ördögöt, majd szelíden a földre fektetni, mintha csak gyermeket tenne a bölcsőbe.
A Nazareth annak ellenére, hogy Manny Charlton már nem tagja a zenekarnak, és hogy Dan McCafferty rendkívül széles hangterjedelme az évek során valamelyest megszűkült – ő amolyan lázasan sikoltozó, férfi Janis Joplin –, az új korszakban is megőrizte összetéveszthetetlen és egyedi báját, amellyel az 1970-es évek első felében a „Loud N’ Proud”, a „Razamanaz”, a „Rampant” és a „Hair Of The Dog” albumokon keresztül beírta magát a rockzene legnagyobb előadóinak és történelmi hagyatékának halhatatlanjai közé ezen a földkerekségen.
A zenekar már jó ideje abban a felállásban működik, amelyben a veterán Pete Agnew és Dan McCafferty mellett ott van Pete fia, a dobos Lee Agnew, valamint a gitáros Jimmi Murrison. Ezért kissé meglepő volt, hogy hosszabb ideje egyáltalán nem jelent meg tőlük album. Szerencsére ezt a hosszabb albumszünetet sikeresen megszakította a 2008-as „The Newz”. A közbeeső időszak láthatóan jót tett a zenekarnak abban, hogy elmélyültek a személyes kötelékek, olyannyira, hogy Jimi Murrison beilleszkedése teljes mértékben célt ért. Az illető ez alatt az idő alatt valóban hatékonyan viseli Charlton nagy cipőit, és az új albumon immár másodszor bizonyította, hogy elsajátította a Nazareth-rock megkérdőjelezhetetlen nagyságának minden alapvető jellemzőjét.
A „Big Dogz” folytatja a heves és nyers rock kovácsolásának hagyományát, amelyet blues-retorika hat át, és amelynek az ismert „csiszolópapíros” csillogású, egyedi Dan MaCafferty-féle énekhang parancsol. Szóval: középre teszed a blues-t, jobbról-balról hozzáadsz néhány dallamos, klasszikusan folyékonyan megszerkesztett rock n’ roll-kultúrbeli díszítést, hozzá Dan fűnyíró-motoros hangját, aztán rendesen felhúrozod a gitárokat, a hangulatot kísérő vokálokkal megtámogatod, i-re a pontot pedig a zongora bizarrul egyszerű „honky tonk” sminkjével teszed fel.
A Nazareth megőrizte hírnevét rendkívül erős és szilárd ritmusszekció-kapcsolat kovácsolójaként, ezúttal már másodszor apa és fia irányításával. Lee dobjai helyenként egyenesen ágyúszerűen rombolnak abban a hangsúlyos mélységben, amelyet a bőrhangszerek visszhangjának stúdiós kihasználása diktál. A basszusgitár szó szerint tép a kérlelhetetlen zörgésében, miközben megerősíti a dalok ritmusalapjának csábítóan kacér menetelését. Megfoghatatlanul nazarethes!
A dalok a nazarethes rockpotencia keverékei, amelyeken át a blues rock hagyománya megnyilvánul. Hol jobban, hol kevésbé. Különböző adagokban. Skót módra. A rendkívül komor When Jesus Comes To Save The World Again az albumon ebben abszolút élen jár. Ez az album legsötétebb dala, amelyben főleg Dan McCafferty finoman kiélezett érzékének érettsége jut kifejezésre, hogy kiemelje a dal érzelmeit. A Claimed az első dal, amely egyesíti a kacér ritmust és azt az ismerős, szarkasztikusan cinikus nazarethes rock n’ roll-hozzáállást. A fiúk kitartanak a versszakokban zengő prédikáció mellett, amely nem áll le a nők csábításánál és a végtelen bulizásnál, de persze jelentős szerep jut a személyes, vallomásos hangnak is, amelyben a Nazareth úgy érik, mint a régi bor.
Ha az albumon azt a dalt keressük, amely a mai Nazareth-felállást a legközvetlenebbül köti össze a zenekar hetvenes évekbeli aranykorával, minden köntörfalazás nélkül kijelenthetjük: a Radio az album pillanata, és vitathatatlanul őt illeti ez a megtiszteltetés. Ez a dal ideális lenne a „Big Dogz” turné koncertjeinek megnyitására. Mellette ugyanilyen tartással lovagol a már említett Claimed, aztán az album rendkívül erős zárása a kiváló Butterfly balladával, közvetlenül utána pedig a játékos rock n’ roll csibész, a Sleeptalker.
Ezek az urak ravaszak. Tudják, hol, mikor és hogyan kell „adagolni” egy albumot, ezért a „Big Dogz” dinamikus és színes lemez. A nagy „szakácsmesterek” apró titkai döntenek, például a Big Dogz Gonna Howl és a Claimed egymásutánjában. Az egyik dalból a másikba való átmenet, vagyis az egyik lezárása, a közbeeső szünet és a másik kezdete azt a hatást kelti, mintha a Claimed eleje valójában a Big Dogz Gonna Howl folytatása lenne. A Claimed eleje ugyanis úgy hat, mintha a Big Dogz Gonna Howl folytatódna egy új, hihetetlenül szaftos és kompatibilis motívummal, amely ugyanannak a dalnak új hangulati állapotát vonultatja fel, holott valójában nem az.
Nem kerülhetjük meg a tényt, hogy Manny Charltont soha nem lehet igazán hatékonyan pótolni, ugyanakkor Jimmi Murrison már másodszor bizonyította néhány szikrázó gitárjátékbeli húzással, amelyek pontosan azt ötvözik, amire a Nazarethnek szüksége van: egyszerű, odaverős rock n’ roll riffet, amely őrült módon csapja arcba a hallgatót, ízlésesen megsavanyított gitárszólókkal, így az új időkben ő az első igazi Nazareth-választás! Le a kalappal a fickó előtt.
A Nazareth az új albummal bebizonyította, hogy az ereiben megállíthatatlanul új alkotói vágy csörgedezik, amely a „The Newz” után szerencsére nem lanyhult. A „Big Dogz” megerősíti a megfiatalodott Nazareth újjászületett rock n’ roll arcát. Ez egy olyan album, amely a „The Newz” után is megőrzi friss arcát, tele a rock elsőrangú varázsával, amelyet csak a Nazareth tud megidézni. Ezért mondhatjuk, hogy méltó örököse mindannak, ami a zenekar fennállásának különböző korszakaiban volt. Ettől az újabb alkotói lendülettől tehát nem kell tartanunk, hogy erre a kiadványra a jövőben ne követne még több! Folytatódjon rendíthetetlenül a „Z” betű kiemelése a „Naz” albumok címeiben!
Felállás
Dan McCafferty – ének
Jimmy Murrison – gitár
Pete Agnew – basszusgitár, kísérővokál
Lee Agnew – dobok
Produkció
Nazareth
Számlista
1.Big Dog’s Gonna Howl (3:58)
2.Claimed (3:55)
3.No Mean Monster (5:01)
4.When Jesus Comes To Save The World Again (6:24)
5.Radio (4:17)
6.Time And Tide (7:20)
7.Lifeboat (4:58)
8.The Toast (3:59)
9.Watch Your Back (4:32)
10.Butterfly (5:30)
11.Sleeptalker (5:45)
