Előadó: Sigur Rós
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 2012
Játékidő: 54:31
Értékelés: 4/5
Szürke izlandi talaj, amely az éppoly szürke izlandi égben tükröződik. A végtelen pusztaságban egy lélek sincs. Elhagyott házak és néhány szál bokor pusztul szép csendben. Az érzés mégis valahogy mennyei. Valahol messze egy gyengéd szellő megmozdítja a szélcsengőket a veranda fölött. A verandán egy rádió áll. Egy rádió, amely a leírt kép aláfestő zenéjét játssza. Egy rádió, amely az izlandi Sigur Rós új albumát játssza – Valtari.
A Sigur Rós minden bizonnyal egyike azoknak a modern alternatív zenekaroknak, amelyeknek nem kell bemutatkozó. Az izlandi, éteri post-rockerek négy évnyi csend után térnek vissza új lemezzel. A várakozások biztosan magasak voltak, hiszen a Sigur Rós minden új albummal új hangzásbeli területre lépett, kísérletet csinált az ismert hangzásvilágból, vagy új módot talált arra, hogyan értelmezze újra a zenei hangulat hatását a hallgató érzelmeire. Éppen ezért annál hangosabbak voltak a kérdések arról, merre indult most a zenekar.
Ha a Sigur Rós pályája elején még esküdött arra, hogy a rockot belekeveri a széles elektronikus ambientbe, az idő múlásával ezek a rockos elemek egyre inkább eltűntek, miközben – a várakozásokkal ellentétben – a zenekar hangzásvilága csak tágult és tágult. A Valtari így afféle végső állomása ennek a fejlődésnek, hiszen egyetlen alkotói formulán belül gyakorlatilag már csak az elektronikus ambient álmot szélesíti és szűkíti, amelyet vokállal megfelelően alátámasztani csak Jónsi tud. A legjellemzőbb dal – a hangzás újfajta felfedezése és a post-rockos ambient mag egyidejű megőrzése értelmében – az album harmadik száma, a „Varúð”. Ez a dal a talán következő „Rembihnútur” mellett az egyetlen, amelyben van valami, ami akár a szó klasszikus értelmében vett tényleges ritmusra is hasonlíthat. Valószínűleg épp ezért ez az album egyik legjobb, ha nem a legjobb dala.
A fantáziavilágú, melankolikusan megélt tájak megteremtése még mindig a Sigur Rós erőssége. Jónsi ismét kitalált nyelven énekel, amely majdnem, de nem teljesen hasonlít az izlandira. Mint ilyen, tökéletesen illeszkedik ahhoz a hangzáshoz, amely a Valtari-n már csak a Sigur Rós puszta lényegét őrzi. A minimális és minimalista hangok ugyan nehezen szólnak teljesnek, és nehezen képesek valamiféle belső világot és élményt, ezáltal érzelmi hatást teremteni, de e képesség nélkül a Sigur Rós már nem lenne Sigur Rós. A zenekar tagjai a felvételek alatt és után többször mondták, hogy sokszor, főleg az elején, úgy tűnt, sehogy sem fognak elkészülni. Hogy teljesen összefüggéstelen és véletlenszerű mintákkal játszadoztak, hogy soha nem látott mértékben hagyatkoztak az elektronikára, és hogy többször felálltak a keverőpult mellől, majd elmasíroztak a stúdióból azzal a döntéssel, hogy abbahagyják a projektet. Aztán egyszer csak mintha hirtelen megnyílt volna előttük az út, és az egész projekt értelmet nyert: kialakult egy jellegzetes hang, amelyre támaszkodhattak. Valószínűleg épp ezért olyan a Valtari, amilyen. Erősen elektronikus, ambient értelemben mindent átfogó, rockos elemek nélkül. Néhány klasszikus hangszerrel, amelyek olyan minimalista zenét csinálnak, hogy már a dallam vezérfonalát is nehéz megtalálni, nemhogy bármi hasonlót.
Az izlandiak új albuma, a Valtari nem a zenekar egyedi zenei stílusának megőrzésére és az albumról albumra történő változásokra összpontosít, hanem a Sigur Rós-t az ambient formaldehid sűrű füstjébe meríti. A lemez lemondott a rock minden elemétől, sőt a klasszikus post-rocktól is, ami önmagában nem baj, csakhogy a Sigur Rós ezúttal jellegzetes hangzásának legalapvetőbb elemeivel dolgozik, új formák keresése nélkül. Az album megtartja a zenekar státuszát, de sajnos nem emeli följebb, ahogy az pályájuk során minden új lemezzel megtörtént. A négyéves várakozás ugyan további hallgatnivalót adott, de az előző albumokhoz való visszatérés többé-kevésbé nem fog változni – ahogy az elmúlt négy évben sem változott.
Felállás
Jónsi Birgission – ének, gitárok, billentyűk
Kjartan Sveinsson – billentyűk, zongora, gitár
Georg Hólm – basszusgitár
Orri Páll Dýrason – dob
Produkció
Sigur Rós
Számlista
1. Ég anda (6:15)
2. Ekki múkk (7:44)
3. Varúð (6:37)
4. Rembihnútur (5:05)
5. Dauðalogn (6:36)
6. Varðeldur (6:00)
7. Valtari (8:18)
8. Fjögur píanó (7:50)
