Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Triumph
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2012
Játékidő: 71:10
Értékelés: 4.5/5
Megjött! Emlékeztek még a nyolcvanas évek „arénarockjának” egyik legnagyobb koncertattrakciójára, a kanadai Triumphra? Hosszú, hosszú, rettenetesen hosszú szünet után 2008-ban egyetlen fellépésre álltak össze újra, a Sweden Rock fesztivál akkori kiadásán, 2008. június 7-én. Azóta nem történt a Triumph háza táján semmi olyan nagy visszhangot keltő, ami megrengette volna a Föld tengelyét, a zenekar pedig valóban tartotta a szavát: egyetlen koncert erejéig álltak össze, aztán újra visszavonultak. Ezúttal valószínűleg örökre.
A Frontiers Records, az olasz kiadó, amely néhány éve felvásárolta a jogokat a teljes Triumph-diszkográfia remasterelt, bónuszdalokkal bővített újrakiadásához, úgy érezte, eljött a megfelelő pillanat, hiszen a Triumph 2008-as Sweden Rock Festival-beli egyedülálló fellépésének felvétele értéke folyamatosan nő. Úgy döntöttek, hogy ezt a koncertdokumentumot DVD-n és egylemezes koncert-CD-n adják ki. Külön formátumban, valamint korlátozott példányszámú változatban is, amelyben a két hordozó, a DVD és a CD együtt szerepel.
Nekem csak a hanghordozót nyomták a kezembe, ezért ez a kritika kizárólag a kanadai art rock veteránok látványos fellépésének hangzására összpontosít! A férfiak, akik időtlen idők óta trióként működnek Rick Emmet (ének, gitár), Mike Levine (basszusgitár, billentyűk) és Gil Mooore (ének, dob) felállásban, a Sweden Rock Festivalra ugyan szokásos triókét érkeztek, de egy kiegészítő színpadi segéddel, a gitáros Dave Dunloppal.
A Sweden Rock Festivalon a Triumphnak egy jó óra és tíz perc koncertidő jutott, és ebbe természetesen belezsúfolták legnagyobb slágereiket. Röviden: a klasszikus hitekre építettek (Fight the Good Fight, Magic Power, Lay It On The Line), amelyek legismertebb albumaikról származnak, és amelyek már réges-rég arany-, illetve platinalemez minősítést értek el, kezdve a „Progressions of Power”-rel, az „Allied Forces”-szal, a „Never Surrender”-rel és a „Thunder Seven”-nel.
Ez a dokumentum egy megzabolázatlan hozzáállású zenekart testesít meg, amely teljes fegyverzetben okádja és sorozza a színpadról a dalokat. Se több, se kevesebb! Egyszerűen hihetetlen, hogy az álmából felébredt Triumph képes ilyen hirtelen mozgósítani minden rendelkezésére álló erőt, amellyel zenei státusza és hangja, életműve rendelkezik. Ebben csillan meg az a csodás erő és nagyság, amely a ZENEKAROKAT, mint a Triumph, elválasztja a „zenekaroktól” (azoktól, akik a közhelyek tengerében mindig hibáznak). A „Live At Sweden Rock” igazolja ennek a karizmatikus zenekarnak a vérrel-verejtékkel megszerzett hírnevét, amelyre mindig a tökéletes színpadi kivitelezés szinonimájaként tekintettek: rendkívüli energiával töltött, egyedi karakterű rock n’ roll-interpretáció, amely a zenekar zenei víziójának bölcsőjéből fakad. A nyitányt jelentő When The Lights Go Down-tól, amely a Judas Priest You’ve Got Another Thing Comin’ klasszikusának bevezető riffjére rántja fel a függönyt, a nyers rockos perverzióig az összecsapott Rock N’ Roll Machine-ben, amelybe beépül a holland legendák, a Focus progresszív örökzöldjének, a Hocus Pocusnak a motívuma: a Triumph-klasszikusokat bőségesen átszövik Emmet gitárzsenijének szólómenetei, amelyekből ezen a koncertalbumon, az elnyújtott improvizációs betétekben sincs hiány. A „Live At Sweden Rock” a tökéletes énekteljesítménnyel is büszkélkedhet, mind Emmet, mind Moore részéről. Az énekdallamokban még több férfiasság érződik, és mindkét főhang színe kissé mélyebb, de teltebb, ami az évek érésével jár, ez viszont semmit nem von le a lemez rendkívüli feszültségű hatásából, amelyet minden alkalommal otthagy, ha betesszük a CD-lejátszóba.
Ha a Triumph valóban ilyen fényben búcsúzik a ma ismert rock n’ roll világától, a legjobb, ha így is marad. Egy ilyen dokumentummal végleg elbúcsúzni ugyanis fenséges tett! Ez a koncertdokumentum a trió kivételes színpadi kémiájának bizonyítéka, amely egy pillanatra sem éreztet olyan benyomást, mintha a zenekar előtte évekig tartó hibernációba és tétlenségbe süllyedt volna, sőt, mintha folyamatosan a színpadokat járta volna. Feltartóztathatatlanul, mint egy megzabolázatlan, megvadult folyó heves viharok idején, amely nem ismer megállást.
Aki esetleg elkapta a zenekart azon a történelmi napon a Sweden Rock Festivalon, annak itthon is ott a helye ennek a koncertdokumentumnak. Minden Triumph-rajongónak és mindenkinek, aki nagyra becsüli ennek az art rock zenekarnak a kivételes életművét, mindenképp be kell sorolnia ezt a dokumentumot az összes Triumph-lemeze közé. Így áll hozzá a dologhoz a legerősebb (és ebben a tekintetben a legnagyobb) zenekarok java a rock n’ roll üzletben és küldetésben. Mindig mindent vagy semmit. Egyedülálló koncert, egyedülálló napon. A Triumph karrierjének és a rock n’ roll zenének a történetében. Így tért nyugovóra egy újabb rock n’ roll formáció, amely a nyolcvanas években stadionokat töltött meg, főleg az észak-amerikai kontinensen, és amely az óceán túloldalán a legnagyobb rockkoncert-attrakciók egyikének, az arénarock korszak fontos zászlóvivőjének öröksége mögött áll!
Ahhoz viszont, hogy a dokumentum öt pontot kapjon az ötből, ennek a búcsúkiadásnak legalább még egyszer ennyi zenére lenne szüksége, mint amennyi időben az első lemezen elfér.
Felállás
Rik Emmet – gitár, ének
Mike Levine – basszusgitár, billentyűk
Gil Moore – dob, ének
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZ:
Dave Dunlop – gitár
Produkció
Triumph
Számlista
1. When The Lights Go Down
2. Lay It On The Line
3. Allied Forces
4. Never Surrender
5. I Live For The Weekend
6. Blinding Light Show
7. Rocky Mountain Way
8. Magic Power
9. Rock N Roll Machine
10. Fight The Good Fight.
