Előadó: Kržišnik, Borut
Kiadó: KUD France Prešeren
Megjelenés: 2009
Értékelés: 4/5
Borut Kržišnik a múltban olyan formációkban való közreműködésével vált ismertté, mint a Marcus 5, a Borghesia és a Laibach, mostanában viszont már csak a saját alkotásaival futja be a pályáját. Két évvel ezelőtt már bemutatott nekünk egy remek zenét egy táncelőadáshoz, a Sacre du Temps című albumon, most pedig hasonló módon, megint klasszikus köntösben tér vissza a Valse Brutal lemezzel.
Kržišnik ezen a lemezen ott folytatja, ahol az előző projektjével abbahagyta. Újra hallhatjuk a klasszikus zene modern kori változatát, tele disszonanciával, kiszámíthatatlansággal és kockázatvállalással. Meg merném kockáztatni, hogy Kržišnikot nagyon megihlette Igor Stravinsky, a nagy orosz zeneszerző zenéje, meg még néhány újabb avantgárd klasszikus zeneszerző. Ahogy már említettem, a Valse Brutal lemezen az avantgárd zene tipikus elemeit halljuk – szokatlan dallamokat és kiszámíthatatlan mintázatokat. Az avantgárd zenészek is gyakran beleesnek az avantgárd zene sztereotip sémáiba, amelyek idővel – akarod, nem akarod – kialakulnak (az avantgárd zenében is). De bár első hallásra az album csak a Sacre du Temps folytatásának tűnik, Kržišnik nem pontosan ugyanazokat a csapásokat követi, mint az elődjén, hanem folyton valami újjal lep meg.
Kržišnik az albumot ismét egymaga játszotta fel. De az előző lemezzel ellentétben, ahol azért kapott némi segítséget olyan közreműködőktől, akik igazi klasszikus hangszereken játszottak, ezúttal az egész hangzást egyedül hozza létre a billentyűivel, amelyek meglepően hasonlítanak egy klasszikus zenekarra. Sosem voltam nagy híve a zenei effekteknek, mert azok általában mesterkélten és hiteltelenül szólnak, de Kržišnik billentyűi hajszálpontosan olyanok, mint az igazi klasszikus hangszerek, és ez csak a kivételes füllel megáldott zeneszerzőknek sikerülhet, hiszen a legkisebb árnyalatnyi hiba vagy hiányosság is komolyan rontaná a végeredmény minőségét. De itt ilyen nincs. Minden úgy van, ahogy lennie kell.
Kržišnik ott folytatja a víziójának megvalósítását, ahol a Sacre du Temps lemezzel abbahagyta. És miért ne? A Sacre du Temps művészi szempontból tiszta siker volt, és hasonló történet folytatódik a Valse Brutal esetében is, amely ugyanolyan klasszikus, változatos és drámai, mint az elődje, mégis más. Ez tényleg nem zene azoknak, akik „fejjel a falnak” rockot szeretnének, de ha van időd, ülj le, és hallgasd végig ezt a hangzásjátékot. Borut Kržišnik ezúttal sem okozott csalódást. Legfeljebb azt lehet felróni neki, hogy hangzásban most nem hoz semmi újat, de a zene szerkezetileg elég más, mint a Sacre du Temps, és éppen ezért az avantgárd klasszikus zenéről alkotott változata még mindig friss és aktuális.
Felállás
Borut Kržišnik – virtuális zenekar
Produkció
Borut Kržišnik
Számlista
1. Intruder
2. Goldbach’s Conjecture
3. Valse Brutal
4. Ludi Amphitheatrales
5. Dreams and Frames
6. Corridors of Power
7. Polite Predators
