Előadó: Clapton, Eric
Kiadó: Polydor Records
Megjelenés: 1970
Játékidő: 36.41
Értékelés: 3/5
Eric Clapton a Blind Faith-kísérlet véres hajótörése után igyekezett kerülni a nyilvánosság szemét. A lelkileg padlóra került, motiválatlan zenész hamarosan olyan zenei elfoglaltságot talált ki magának, amely számára rendkívül szokatlan körülmények között zajlott: a Delaney & Bonnie and Friends kísérőgitárosaként. Ahogy az a karrierje során még sokszor megesik vele, a Bramlett házaspárral való kaland most is a legjobb pillanatban érte Claptont. A névtelenség csendes, békés félhomályában szilárdan meggyökerezett zenészt a kísérőgitáros szerep a zene közelében tartotta, ugyanakkor Eric pályafutása során először mentesült a médiacirkusz esztelenségének könyörtelen nyomása alól. Clapton a megtett köztes utat arra használta, hogy tisztára mossa a gondolatait, és érzelmileg kijózanodjon: ez lerázta róla a negatív érzéseket, mint a haragot és mindenekelőtt a színpadi szereplés előtti félelmet. A szükséges lelki rehabilitáció eredményei végül éppen e kivételes zenész debütalbumának megszületésében kristályosodtak ki.
A legendás gitáros szólódebütje, amelyet kiszámíthatóan egyszerűen Eric Claptonnak neveztek el, a Delaney & Bonnie and Friends turnéjának két szünetében fogant meg. Nem meglepő hát, hogy az album zenészgárdája gyakorlatilag pontos másolata a Bramlett házaspár koncertkaravánjának személyi felállásának. Clapton a szólókarrier elindításához egész sor kiváló zenészt toborzott össze: Carl Radle, Bobby Whitlock és Jim Gordon mellett (mindhárman később a Derek And The Dominos úttörőiként írták meg zenei pályafutásuk csúcspontjait) Stephen Stills és Leon Russell is hozzájárult a lemezhez. A helyzetnek megfelelően az albumot maga Delaney Bramlett producerelte.
Az Eric Clapton rendkívül óvatos termék, amely görcsösen tiltakozik az ismeretlenbe nyúlás ellen, de legalább ennyire a múltba való visszatérés ellen is. Az album 11 dala békésen illeszkedik egy összetartó egésszé, amely rendkívül kompakt hangzásképet kínál, tudatosan megfosztva a konkrétabb hangszeres kitörésektől. Clapton most először próbálja ki magát saját szerzeményekkel, amelyek néhány kivételtől eltekintve hálátlanul az elégtelenül fűszerezett rock & roll löttyének szintjén ragadnak meg, időnként felületesen összefércelt kitérőkkel a soul és a blues irányába. A gitárlőszer megfontolt spórolása közepette a Lonesome and a Long Way From Home, az Easy Now és az I’ve Told You For The Last Time finomságaival találkozunk – mindhárom egészen tisztességesen összerakott motívum, de egyik sem emelkedik ki a középszerből. Az album kikapcsolódós lüktetéséhez önzetlenül járul hozzá a Lovin’ You Lovin’ Me és a némileg sikerültebb Don’t Know Why, Eric melankolikusan megnyugtató kirándulása a soul vizeire. A bluesra leginkább hasonlító pillanatot Clapton a Bad Boy ötletes riffjátékával tálalja, amely az After Midnighttal, a Let It Raine-nel és a Blues Powerrel együtt a lemez négy biztos favoritjának magányos társaságát alkotja.
A spontaneitás és az alkotói energia hiánya ellenére az Eric Clapton kétségkívül karrierjének mérföldköve, amellyel a gitáros végre mert szembeszállni saját alkotói tespedésének nyűgeivel. Ironikus módon végül éppen a debütalbum langyossága segített Claptonnak megszilárdítani az alkotói inspiráció magabiztos kibontakoztatását, amely a zenészt valójában soha nem hagyta el igazán. Az ötletek szikrázásának egyelőre még szégyenlős pattogásában lassan, de biztosan ébredt újra a zenész régi tüze és eltökéltsége, akinek érzékenysége, értelmezési rugalmassága és művészi ereje csak a rákövetkező években ragyogott fel teljes fényében.
Felállás
Eric Clapton: ének, gitár
Delaney Bramlett: ritmusgitár, ének
Leon Russell: zongora
Bobby Whitlock: billentyűs hangszerek
John Simon: zongora
Carl Radle: basszusgitár
Jim Gordon: dobok
Jim Price: trombita
Bobby Keys: szaxofon
Tex Johnson: ütőhangszerek
Bonnie Bramlett: vokál
Rita Coolidge: vokál
Sonny Curtis: vokál
Jerry Allison: vokál
Stephen Stills: vokál
Produkció
Delaney Bramlett
Számlista
1. Slunky
2. Bad Boy
3. Lonesome and a Long Way from Home
4. After Midnight
5. Easy Now
6. Blues Power
7. Bottle of Red Wine
8. Lovin’ You Lovin’ Me
9. I’ve Told You For the Last Time
10. Don’t Know Why
11. Let It Rain
