Előadó: Univers Zero
Kiadó: Cuneiform
Megjelenés: 1984
Értékelés: 4.8/5
A Ceux du Dehors után, amelyet sokan az Univers Zero karrierje csúcspontjának tartanak, a zenekar vezére, Daniel Denis úgy döntött, változtat egy keveset a dolgokon. Az Uzed felállása teljesen más volt. Az oboát, a fagottot és az angolkürtöt klarinét és szaxofon váltotta fel. A hegedűket és a brácsákat a cselló. A többi (rockos) hangszer ugyanaz maradt, csak a billentyűsök szólnak egészen másképp. Már nem hallani a klasszikus billentyűs hangszereket, mint a mellotron, az orgona vagy a harmónium (sokan nem bírják ezt a hangszert, de nekem bejön), helyette a zongora és a szintetizátor kerül előtérbe. A szintetizátor használata újdonság volt az Univers Zero számára, és nehéz volt megjósolni, hogyan fog működni. De nem volt okuk aggódni.
A nyitódal rögtön megmutatja, hogy ez bizony az az Univers Zero, amely a Ceux du Dehorsszal nagy hírnevet szerzett magának a zenei életben. Pont úgy szólnak, mint korábban, mégis egészen másképp. Megtartották a felismerhető hangzásukat, de a szintetizátorral egy újabb dimenziót adtak hozzá. Nem vagyok a hangszer nagy rajongója, de ha helyesen használják, erős szövetséges lehet, nem pedig útban van. Ahogy mondtam, az első szerzemény felvonultatja a zenekar összes jellegzetes elemét – a gyors dallamváltásokat, a rendkívül bonyolult szerzői megoldásokat és a komor hangulatot. Egy másik felismerhető vonás a finom, kamarazenei részek és a vadabb szakaszok közti átmenet. Tetszik az is, ahogy játszanak a dallamokkal. Néha többször megismétlik ugyanazt a dallamot, de időnként kihagynak vagy hozzátesznek egy hangot, így a hallgatót teljesen kibillenthetik a ritmusból, hiszen az ütem is megváltozik. Mindezeket a váltásokat követni elég nehéz lehet, de ez is a vonzerejük része.
A második dal rövid ugyan, de hihetetlen mennyiségű dolog bújik meg benne. Négy percbe annyi mindent zsúfoltak, hogy az hihetetlen. Sok zenekar nem tud ennyi ötletet belegyömöszölni sokkal hosszabb számokba. A tipikusan avantgárd és RIO-s disszonancia végig jelen van a dalban.
A Celesta sötét, ünnepélyes szerzemény, amelyet a zenekar eleinte meglehetősen lassú tempóban játszik. Elsőre talán kissé ismétlődőnek tűnhet, de az Univers Zero annyira kijátszik a dallamokkal és az hangszereléssel, hogy a hallgató alig bírja követni a fogásaikat. A csendes, kamarazenei hangulat a végén megváltozik, amikor az elektromos gitár a segítségükre siet, és a szintetizátor is színre lép. Denis dobolása szintén hozzájárul a rockosabb hangulathoz.
A Paradéról nem szokás úgy beszélni, mint az Univers Zero egyik fontos alkotásáról, de számomra mindenképp az egyik legjobbjuk, annyi szépség és érzelem van benne. Remek kontrasztot teremtenek a felvonulás vidámsága és a felszín alatt megbúvó sötét, borzalmas atmoszféra között. Végül is senki sem várta, hogy az egész szám „vidám” lesz. Ez azért mégsem szimfonikus vagy neo prog rock. A dal közepén van egy csodálatos szintetizátordallam, amelyet a zongora visz tovább. Szerintem Denis felcserélte a címeket, és a Paradénak kellett volna a Celeste nevet viselnie, mert az igazán mennyei.
Az utolsó szerzemény az album egyetlen „eposza”. Mint sok hosszabb darabjuk, ez is lassan indul, és fokozatosan lesz gyorsabb és hangosabb. A csúcspontjai talán nem olyan jók, mint a Funeral Plainben (Heatwave), de a mű egységesebb. Külön ki kell emelni a dal közepén induló, őrült basszusdallamot, amely majdnem a végéig nem áll le. Látszólag egyszerű, de jó néhányszor meg kellett hallgatnom, hogy követni tudjam. Megint egy tipikus Univers Zero-trükk. Egyetlen kifogásom van. Az utolsó néhány perc csak zaj és speciális effektek, amelyek ugyan különleges hangulatot teremtenek, de miután a dal már véget ért, nincs igazi hatásuk. Ha ez valahol középen történne, nem zavarna, mert csak a dal jobb csúcspontját segítené. Nem tűnik megfelelő módnak egy ilyen csodálatos album lezárására. De elég sok jó dolog van ahhoz, hogy ezt az egy apró hibát semmissé tegye.
Bár ez az album rockosabb, mint az előzők, a kamarazenei hatás még mindig jelen van. A cselló, a klarinét, a szaxofon és az összes többi hangszer csupán a fagottot, a hegedűt és a többit váltotta fel. A szintetizátor tulajdonképpen javított a hangzásukon, amit Daniel Denis is biztosan észrevett, hiszen a Heatwaven még gyakrabban használta. Minden zenész kiváló formában van, rám mégis Denis tett a legnagyobb benyomást. Főszerzőként egyáltalán nem esik nehezére, hogy egyes részeket egyszerűen kihagyjon. Sok zenekarvezér megszállottan túlzásokba esik, és a saját egóját növeli, de Denis először a dalok és a zenekar javára gondol. Dicséretes. Csak az a szerző engedi át szívesen a főszerepet a többi tagnak, akinek elég önbizalma van a saját képességeiben.
Számomra ez az egyik legegységesebb albumuk. Általában van a daluk között pár kevésbé izgalmas pillanat, de itt nincs. Nem csoda, hogy három évig tartott, mire Denis végzett a szerzéssel, hiszen a kompozíciók mesterien kidolgozottak, nincs bennük hiba, a zene rendkívül gördülékeny, akár rövidek, akár hosszúak a számok. Még egy furcsaság, hogy az Univers Zero az Uzeden tulajdonképpen elég közel került ahhoz a hangzáshoz, amelyet Roger Trigaux hozott létre a Presenttel. Trigaux részben azért is távozott, mert elektromosabb és rockosabb zenét akart játszani, és igazán ironikus, hogy egyetlen album után Denis arra jutott, hogy egy ilyen stílus talán mégsem rossz ötlet. Mindegy. Így viszont két kiváló zenekart kaptunk (az Univers Zerót és a Presentet) két kiváló szerzővel, egyetlen olyan csapat helyett, amelyben a két főszereplő nem tud megegyezni. Az Univers Zero olyan banda, amelyet öröm hallgatnom, de az albumaikról nagyon nehéz kritikát írni, mert ezt a zenét nagyon nehéz bárhová besorolni, és nehéz leírni.
Felállás
– Daniel Denis: dob, ütőhangszerek, szintetizátor
– Dirk Descheemaeker: szopránszaxofon, klarinét, basszusklarinét
– Christian Genet: basszusgitár, balafon, gitár, szalagok, síp
– Andre Mergen: cselló, altszaxofon, ének
– Jean-Luc Plouvier: elektromos & akusztikus zongora, szintetizátor, zongorahúrok, ütőhangszerek
Vendégek:
Michel Delory (gitár a 3. számon), Marc Verbist (hegedű a 3. számon)
Produkció
Univers Zero
Számlista
1. Présage 9:48
2. L’Etrange Mixture du Docteur Schwartz 3:52
3. Célesta (for Chantal) 6:55
4. Parade 6:37
5. Emmanations 15:43
Az album játékideje: 43:04
